A smink önbizalmat ad – Interjú Luka Alexandrával, a Vígszínház sminkesével

Hogyan döntöd el, hogy milyen archoz milyen sminket készítesz?

Akár színházban, akár menyasszonynak, akár fotózáson dolgozom, úgy készítem el a sminkjüket, hogy szépek legyenek benne, jól álljon nekik, illeszkedjen az arcuk karakteréhez, és persze hogy jól érezzék magukat benne. Mindig arra törekszem, hogy úgy szálljanak ki a székemből a menyasszonyok, színészek, hogy amikor ki kell állniuk a közönség vagy a kamera elé, esetleg sok ember előtt mondják ki az igent, magabiztosak tudjanak lenni. Ezt szeretném megadni nekik.

Hogyan lettél divatsminkes?

Szőlőskislakon, egy Balatonboglár melletti kis faluban nőttem fel. Tizenegy évesen fogalmazódott meg bennem, hogy valamilyen formában a művészettel szeretnék foglalkozni. Először a kozmetikus szakma iránt érdeklődtem, de meggondoltam magam, mert a sminkelés mindig is jobban tetszett. A gimnázium végén, amikor továbbtanulási lehetőség után kellett nézni, rátaláltam a KREA Design Iskolára. Az ott elvégzett egyéves képzésen nemcsak sminkelni tanultam, hanem sminktörténelemtől kezdve stílustervezésen át a színtanig minden olyan tudást megszereztem, amit hasznosítani tudok a munkám során. Ez nemcsak egy gyorstalpaló tanfolyam volt, hanem mély tartalmat és komoly szaktudást kaptam.

Kik támogattak a célod elérésében?

A mesteremtől, Tombor Saroltától, illetve Tégely Laurától is rengeteget kaptam az egy év alatt mindent megtanítottak, amit tudni kell a szakmáról. A szüleim is mindenben támogatnak, soha nem kérték, hogy más irányba menjek. Ezt köszönöm nekik, nagyon fontos nekem, hogy ők mellettem állnak.

Mi motivál leginkább a munkádban?

Szeretnék azoknak a hölgyeknek segíteni a smink által, akiknek nincs elég önbizalmuk, vagy nem elégedettek az arcbőrükkel. Azért érzem ezt küldetésemnek, mert magam is bőrproblémával küzdöttem, emiatt sok negatív megjegyzést kaptam. Mindez rombolta az önbizalmamat, és a mai napig dolgozom azon, hogy visszaépítsem. Emiatt régebben csak sminkben éreztem jól magam, de mostanra elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok.

Másoknak is olyat szeretnék adni a munkámmal, amivel teljesnek érezhetik magukat.

Hogyan kerültél a Vígszínházhoz?

Kislányként sokszor álmodoztam arról, milyen jó lenne színházakban elhelyezkedni, de tudtam, hogy nem foglalkoztatnak külön sminkest, mivel a színészek vagy magukat sminkelik, vagy ez a fodrászok feladata. A divatsminkes képzés vége felé a mesterem azzal hívott fel, hogy a Vígszínház rendez egy nagyszabású produkciót ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében, A nagy Gatsbyt, és tanuló sminkest keresnek az előadásokhoz. Kérdezték, tudna-e valakit ajánlani, aki el tudja látni ezt a feladatot. Ő rám bízta, hogy szervezzek egy csapatot azokból, akikkel együtt szeretnék dolgozni. Csak álltam a kezemben a telefonnal a Deák téren: a Vígszínház! Tudtam, hogy kik dolgoznak ott, megjelent előttem, ahogy a rendezővel, jelmeztervezővel egyeztetek… Bár ijesztő volt a feladat, de egy régi álom vált valóra. Így kerültem én a színházhoz. Hatalmas kihívás belecsöppenni egy olyan környezetbe, amit sosem láttam azelőtt, és fantasztikus érzés is egyben.

Hogy alakul ki, hogy milyen sminkje legyen egy szereplőnek?

A rendezőnek van egy koncepciója arról, hogy mit szeretne látni a színpadon, haj és smink terén is. Emellett a jelmeztervezővel szintén szorosan együtt kell működnünk. Inspirációs képeket kapunk, közben mi is ötletelünk, hogy a vázolt elvárásokból még mit lehet kihozni. A Gatsby végeredménye elég nehezen született meg, mert volt egy elképzelés, de mi a kolléganővel szakmai szemmel láttuk, hogy nem olyan lesz a színpadon, ahogy megálmodták. Végül jobban elmentünk a glitter irányába, mert a ’20-as évekhez nagyon illett, és tudtuk, hogy jól fog mutatni a színpadon is. Hosszú idő volt, mire kiforrta magát, hogy a táncosoknak és a színészeknek milyen sminkjük legyen. De fiatalos, lendületes csapatba kerültem bele, mindenki segítőkész volt, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. A közös munka által pedig egy nagyszerű összkép született.

Általában mennyi idő alatt alakul ki a végleges smink?

Minket a főpróbahétre hívnak, amikor a jelmezpróbák, sminkpróbák, hajpróbák zajlanak. Általában délelőtt és délután is próbálnak, de ez változó. Ilyenkor mi kisminkeljük a szereplőket, bemegyünk a nézőtérre, ellenőrizzük, hogy mutatnak messziről a sminkek, melyik színésznél, táncosnál kell még változtatni. Így áll össze a végeredmény. Ez egy hét alatt ki szokta forrni magát.

Mennyire van szabadságod az eredeti koncepcióhoz képest?

Ez egyénfüggő: ha a rendezőnek vagy a jelmeztervezőnek nagyon határozott elképzelése van, muszáj tartanunk magunkat ahhoz a koncepcióhoz. De volt olyan is, amikor hajlottak az ötleteinkre.

Hogyan kell elképzelni az előkészületeket egy előadás előtt?

A hétkor kezdődő előadások előtt délután négyre megyünk a kolléganővel. Először a táncosok érkeznek a smink-haj részlegre, utána a színészek. Előfordul, hogy – igény szerint – egy színészhez elmegyünk az öltözőjébe, és ott készítjük el a sminkjét. Így három óránk van, hogy mindenkivel kész legyünk.

Ez elég megfeszített tempó.

Igen, de annyira szeretem csinálni, hogy nem is érzem nagyon fárasztónak. Pozitív emberekkel vagyok körülvéve, akikkel közben beszélgetünk, sokat nevetünk, így gyorsan elrepül az a három óra. Nagyon kell pörögni persze, hiszen este hétkor nincs olyan, hogy várjanak, mert még nem vagyunk kész. Előadás kezdete előtt mindig összepakoljuk a szett-táskánkba az eszközöket, amiket használtunk, és végig elérhetőek vagyunk a színfalak mögött. Van egy férfi és egy női oldal, én a fiúknál szoktam lenni. Ott állunk az előadás kezdetétől a végéig, és ügyelünk, hogy ha bárkinek bármire szüksége van – akár lepottyan egy műszempilla, akár egy rúzscsere kell, vagy púderezés –, kéznél legyünk. Előadás után pedig, aki igényli, az feljön a szobába, hogy lemossuk a sminkjét. Fantasztikus, hogy napról napra több ezer ember nézi a munkát, amit megalkotott a csapat.

Nyilván csak egy kis töredéke, amit mi a sminkkel hozzáteszünk az eredményhez, de az előadások végén mindig azt érzem, hogy egy pici taps azért nekünk is szól.

A nagy Gatsby n kívül más előadásokban is dolgoztál?

Ez volt az első nagy produkció, így mindig a szívem csücske marad, bárhova is megyek majd. Emellett a Mágnás Miska operetten dolgozom, amit Eszenyi Enikő rendezett, illetve most kaptunk egy új felkérést a Kabaré című musicalhez Béres Attila rendezésében. Októberben lesz majd a premierje, illetve most július 9-én és 10-én a Margitszigeten is megtekinthető lesz az előadás. A Kabaré is hatalmas kihívás volt: erőteljes sminkeket, intenzív pirosítást, hangsúlyos szemeket kértek tőlünk. Kihívás volt, hogy minden táncoslánynak eltüntessük a szemöldökét. Most már ez is a kezünkben van, de nem sokszor kérnek ilyet, bele kellett tanulnunk.

Filmes munkáid is voltak. Azok miben különböztek a színháztól?

Tanulóként nagyon sok reklámfilmforgatásra vitt magával a mesterem asszisztensként, segítettem neki, a keze alá dolgoztam. Ott is végig ügyelni kell, de teljesen más világ, mint a színház. Általában hajnalban kezdődnek a munkák, és tizenkét, tizenöt, esetenként húsz órát is dolgozunk. Legtöbbször ez sokkal inkább a beauty-vonal: letisztultabb, természetesebb a smink. Ráadásul mivel közeli felvételek készülnek, nagyon precíz munkát kell végezni. Persze a színházban is, de amikor közelről veszi a szereplő arcát a kamera, még jobban kell figyelnünk a legapróbb részletekre is.

Mire vagy eddig a legbüszkébb a munkádból?

Nagyon szerettem a reklámfilmek forgatására járni, rengeteget tanultam belőlük, a szakmában ismert stylistokkal tudtam együtt dolgozni. Mégis a színházi munkámra vagyok a legbüszkébb, amit a tanárom ajánlására kaptam, viszont magam építhettem fel. Nagyon fontos számomra, hogy mindenhez szívvel-lélekkel álljak hozzá,

a munkám során is mindig arra törekszem, hogy elsősorban emberséges maradjak, és másodsorban legyek szakember.

Hatalmas megtiszteltetés, hogy egyre több felkérést kapok a színháztól. Bár külsősként dolgozom ott, amikor belépek az ajtón, úgy érzem, hazajöttem.

Van hobbid? Vagy a munkád az?

A munkám a hobbim. Régebben társastáncoltam, amit nagyon szerettem. Azt is el tudnám képzelni, hogy táncos legyek, de most a smink a legfontosabb számomra. Emellett három évig versenyszerűen úsztam, egy évig spinningeltem, akrobatikáztam, több mindenben kipróbáltam magam. Mostanában a sport kimaradt az életemből, erre kicsit oda is kell figyelnem. A legjobb dolog, ha a munkád a hobbid. Akárhova hívnak, az az érzés van bennem: de jó, megyek dolgozni! Nagyon változatos a munkám, mindig új helyszíneket, embereket ismerhetek meg. Nem lehet megunni.

Említetted, hogy gyerekkorod óta a művészettel szerettél volna foglalkozni. Alkotásként tekintesz a munkádra?

Azt érzem, hogy amikor valaki beül a székembe, meg tudom élni azt, ami igazán én vagyok.

Át tudom vinni a kreativitásomat egy másik ember arcára.

A színházat azért is szeretem nagyon, mert ott annyira látványos sminkeket lehet készíteni. Teljesen szabadjára lehet engedni a fantáziámat, nincsenek határok. Mindig arra törekszem, hogy elégedettek legyenek velem azok, akikkel dolgozom. Az a célom, hogy amikor például egy menyasszony belenéz a tükörbe, azt mondja: „Mennyire gyönyörű vagyok!” Ez nekem is nagy öröm, mert tudom, hogy őt is boldoggá tettem.