„Nevelem a kovászomat, kigyúrom a csípőmet” – Magyar zenészek négy fal között

Márton Dániel (Ricsárdgír)

Mivel foglalkozol a járvány alatt?

Betartom azt, hogy otthon vagyok Szentendrén, egy héten egyszer megyek a munkahelyemre és bevásárolni. Nagymamámnak is bevásárolunk, lerakom az ajtaja elé, aztán elmegyek a folyosó végébe, kinyitja az ajtót, és beszélgetünk. Hozzá többször is átmegyek maszkban, kesztyűben, és olyan messze állok tőle, hogy alig lát engem szegény. Most PS4 játékokat is vittem neki a héten, mert hatalmas gamer. A Red Dead Redemption 2-t és a Jedi Fallen Ordert nyomja. Múlt héten pörgette ki a Last of Ust. Én sajnos ügyetlen vagyok ezekben, nem is ülök oda játszani, mert felbosszant. Ő viszont profi.

Zenét nem írunk, nekem minden hangszerem a dobosunk próbatermében maradt, de nem is bánom, soha nem gitározom otthon. Zongorán írok dalokat, de most ezt sem csinálom. Próbálni sem próbálunk addig, amíg ez az egész el nem múlik, egymással sem találkozunk, de sokat beszélünk a zenekarral. Megfogadtuk, hogy mindennel foglalkozunk az együttesen belül, amíg otthon vagyunk, de a zenét hanyagoljuk. GírHíradót csinálok heti egyszer, az jól megy, illetve a TikTok-csatornánkat is elindítottuk. Sok mindent tervezünk, elsősorban olyan dolgokat, amik jobb kedvre derítenek minket. Ha ez legalább egy embernek tetszik rajtunk kívül, akkor már nagyon megérte.

Hogyan éled meg a járványhelyzetet?

Én hipochonder vagyok, szóval a mostani helyzetben csoda, hogy még nem őrültem meg.

Próbálom elfoglalni magam hasznos dolgokkal a munka mellett, és több időt lenni a családommal. Nagyon sokat írok.

Milyen zenéket hallgatsz most?

Nem fogod elhinni, de három hete nem hallgatok zenét. Filmeket nézek, és olvasok. Be is rakok most valamit, mondjuk a Lambadát, táncolok majd rá, kigyúrom a csípőmet nyárra.

Szabó Benedek (Szabó Benedek és a Galaxisok, Zombie Girlfriend)

Mivel foglalkozol a járvány alatt?

Eleve úgy terveztem, hogy a Galaxisok-lemez januári megjelenése után végre más projektjeimmel, zenei ötleteimmel foglalkozom majd, de arra nem számítottam, hogy ilyen sok időm lesz. Bár ne lenne. Nagyon sokat zenélek itthon, szinte mindennap felveszek valamit, közben újra elkezdtem mixinget-masteringet tanulni, ha már van rá idő.

A zene ideig-óráig eltereli a figyelmem a végtelenül szorongató, félelmetes valóságról.

Van most egy Past Cat nevű projektem: eddig három szám van kész, mindegyikben vendégszerepel egy-két zenész haver, mert szerencsére már mindenki fel tudja venni a részeit otthon.

Talán összejön egy lemezanyag. A Forezla Pitok nevű ambient projektemnek már ki is jött egy Charles B. Barkinnal közös kislemeze.

Egy Zombie Girlfriend EP-t is szeretnék kihozni, de igazából mindent felveszek, ami eszembe jut. Nincsenek kötöttségek. Azért a Galaxisokkal is elkezdtünk egy kollaboratív játékot: feldobtam a Drive-ra egy zongorás demót, és mindenki kitalál rá valami témát. Ritkán válik ennyire hangsúlyossá az alkotás terápiás szerepe.

Hogyan éled meg a járványhelyzetet?

Nehezen. Alapból elég szorongós vagyok, szóval január eleje óta követem a fejleményeket a nemzetközi sajtóban. Akkor még csak Kínából érkeztek nyugtalanító hírek, de látszott, hogy ebből komoly baj lehet. Az a néhány ismerősöm, akinek beszéltem róla, talán kicsit meg is mosolyogta az aggodalmamat. Elhiheted, nem örülök, hogy nekem lett igazam. Úgy látszik, ez azon ritka esetek egyike, amikor ez a kicsit paranoiás, aggodalmaskodó hozzáállás célravezetőbb, mint a kivárásra játszó racionalitás. Mindenesetre próbálom úgy követni a híreket, hogy közben ne nyomjon agyon a sok szörnyűség, miközben a barátnőmmel zenélünk, főzünk, lemezeket hallgatunk, filmeket nézünk, olvasunk, videojátékokkal játszunk, és spanyolul tanulunk. Én gyógytornázom is a hátam miatt. Aztán persze vannak napok, amikor csak ülünk a gép előtt, és nézünk magunk elé. Minden ember számára szokatlan helyzet ez, bizonyos feszültségeink éppen most oldódnak fel, mások most jönnek elő.

Milyen zenéket hallgatsz most?

Nagyon sok dél-amerikai folkot hallgattam az utóbbi időben, plusz spanyol popzenét a hatvanas évekből, dél-afrikai lemezeket, ambientet és kísérleti zenéket. Valahogy kevésbé érdekel most a hagyományos indie, a gitárzene, legalábbis hallgatóként. Nagyon ajánlom Jon Hassell Vernal Equinox című albumát, a Buffering Jujut a Dumama + Kechoutól, illetve az Outro Tempo című brazil elektronikus ritkasággyűjteményt.

Egyébként a kedvenc latin-amerikai zenéimből össze is raktam egy válogatást, itt meg lehet hallgatni:

Márton András (KFT)

Mivel foglalkozol a járvány alatt?

Részben azzal, amivel mindenki, hogy berendezkedjek az önkéntes karanténra hosszabb időre, részben pedig hogy átgondoljam, mivel tudjuk kompenzálni a KFT elég sok kieső koncertjét. Ugyanakkor hirtelen időt kaptam új önálló zenei ötletek megvalósítására, és Phil Collins önéletrajzát is végre elolvashatom. A KFT-vel pedig az utóbbi napokban elkészítettünk egy házi antivírus-videót, az Afrika karanténverzióját.

Hogyan éled meg a járványhelyzetet?

Furcsa ez a hangulat. Nekem valahol a világvége és a karácsony között van.

Üresek az utcák, szinte teljesen leállt az élet. Árad valamiféle nyugalom is az egészből. Közben mégis ott van a fejünk felett ez a vészjósló, életveszélyes jelenség és az a durva mellékhatás, ami a koncertezést ellehetetleníti. Csak erről hiába kérdezném az orvosomat meg a gyógyszerészemet.

Milyen zenéket hallgatsz most otthon?

Előveszek régebbieket is: Bowie, David Byrne, Led Zeppelin, Sting, évtizedek óta nem hallgatottat, mint a Wishbone Ash, de kíváncsiságból újabbakat is, pl. Tame Impalát.

Harcsa Veronika

Mivel foglalkozol a járvány alatt?

Az idő jelentős részét a konyhában töltöm – azt hiszem, éveket fejlődik most a főzőtudományom. Nevelem a kovászomat, ültettem hónapos retket, szóval olyan dolgokba vágtam, amikről azt hittem, csak nyugdíjas koromban lesz rá időm. Emellett keretet ad a napomnak, hogy elvállaltam a Hősök Tere Kezdeményezés aktuális kihívását, ami abból áll, hogy minden nap posztolok valami pozitívat – valami olyan dolgot, ami mégiscsak szerethető ebben az elszigetelt időszakban. Ez a kihívás rengeteget segít nekem lelkileg: kapcsolatban tart a közönségemmel, és lendületet ad a nap többi részéhez is.

Pár napja felhívott Lackfi János, hogy írt egy karanténos szöveget Leonard Cohen Hallelujah-jából. Kinyomtattam, a férjem lekísérte gitáron, felvettük telefonnal, és ez lett az aznapi pozitív posztom. Több százezren megnézték, és rengeteg személyes visszajelzést kaptam, ami megerősített abban, hogy maradjak aktív.

Tegnap is írtam egy új dalszöveget, ma is le fogok ülni a zongorához, és talán ez egy jó alkalom arra, hogy a korábbinál jobban beengedjem a közönséget az alkotói folyamatba.

Ugyanakkor a telefonos streameléssel hosszú távon az a baj, hogy csak demóminőségben közvetít. A mi zenénkben sok a finom részlet, kellenek a drága stúdiómikrofonok és a hangmérnöki szaktudás ahhoz, hogy teljességében meg tudjon szólalni. Ez jelenleg elérhetetlen, ráadásul az a felelős magatartás, ha a zenésztársainkkal sem járunk össze. Szóval szükség lesz még kreatív mentőötletekre.

Hogyan éled meg a járványhelyzetet?

A koncertlemondásoktól bizonyos mértékig felszabadultam, mert már hetekkel korábban éreztem, hogy nem helyes egy klubba összezárni az embereket. A legnehezebben az érint, hogy három stúdiófelvételem is elnapolódik, és ezzel csúszik a várva várt lemezkészítés, a klipek és sok egyéb kreatív lehetőség is.

Milyen zenéket hallgatsz most?

Főleg klasszikus dalokat a huszadik század elejéről. Mutatom.

Itt:

Itt:

És itt:

Bródy János

Mivel foglalkozol a járvány alatt?

Rengeteg dolgot lehet otthon csinálni, az olvasástól a komputerjátékokon keresztül a legkülönbözőbb tv- és rádióműsorok élvezetéig, de időnként mindenféle ritmusos sorokat dudorászok, és a gitárom is gyakran előveszem. Egyébként befejezésre vár tíz dal felvétele, amit eredetileg őszre tervezett be a Grundrecords, és remélem, hogy tudjuk tartani a határidőt. A Melody Produkció hamarosan szabadon elérhetővé teszi az interneten a 70. évfordulós Aréna-koncertünk teljes felvételét, hátha valaki egy este pont azt szeretné megnézni, és nincs meg a DVD-je.

Hogyan éled meg a járványhelyzetet?

Rezignált nyuggerként figyelem, miként viselkednek az emberek ilyen szélsőséges helyzetben. Próbálok normális maradni, és erős aggodalommal követem államunk és pártunk erőfeszítéseit, hogy mire képes a magyar emberek biztonságának megvédése érdekében.

Valami azt súgja, hogy ezt a vírust csak globális összefogással lehet ártalmatlanná tenni, és remélem, hogy a szakemberek határozzák meg a tennivalókat, és nem a politikusok.

Milyen zenéket hallgatsz most?

Általában olyan zenei formák nyugtatnak, amelyek már kiállták az idők próbáját a klasszikusoktól az újvilági népdalokig, és általában internetes rádiók műsorát hallgatom, miközben bridzsezek a számítógéppel. Most, amikor ezeket a sorokat írom, épp egy klasszikus amerikai countryrádió műsorát hallgatom. Roger Millertől a King of the Road ment, aztán jött Bob Dylan & Johnny Cashtől a Girl From The North Country. Abba is hagyom. Az írást.

Rözge Maxim Sámuel (Meteo)

Mivel foglalkozol a járvány alatt?

Arra az időre, amíg nem nagyon mehetünk sehova, elkezdtem egy videoblogszerű projektet, a Mindennap új zenét.

Ez is a lényege, hogy mindennap új zenei tartalmat osztok meg, olyanokat, amelyeket a zenekarommal, a Meteóval valószínűleg nem fogunk soha játszani – persze lehetnek kivételek. Vannak/lesznek köztük teljesen friss, aznap írt dalok, és olyanok is, amik évek óta a fiókban vannak.

Hogyan éled meg a járványhelyzetet?

Van ennek jó és rossz oldala is. A rossz az, hogy be vagyunk zárva egy huszonöt négyzetméteres garzonba. A jó, hogy a feleségemmel kipihentek vagyunk, ő most home office-ban van, én turizmusban dolgoztam, ezért jelenleg nincs munkám. Nagyon kevés emberrel találkozunk, és úgy érzem, ettől elmúlt a szorongásom – a részben a szociális érintkezésből adódó, de leginkább a munkából eredő stressz. Nagyon sok emberrel találkoztam nap mint nap (turistákkal), ami néha nagyon fárasztó tud lenni, és olyasmit csináltam napi szinten, ami tőlem kicsit karakteridegen. De megcsináltam, mert megfizettek érte, és ha vége a határzárnak, valószínűleg újra megcsinálom. (Hop on Hop off buszjegyeket árultam az utcán.)

Milyen zenéket hallgatsz most otthon?

Főleg klasszikusokat. Majdnem mindennap meghallgatom Glenn Gouldtól a The Goldberg Variationst, ezen kívül Debussyt, Ravelt. Néha becsúszik még egy kis Technotronic és persze Radiohead is, elvégre az a kedvenc zenekarom.

Vitáris Iván (Ivan & the Parazol)

Mivel foglalkozol a járvány alatt?

A dalszerzés sosem áll meg, talán a túlvilágon sem... Elég sokat szoktunk live adásozni is az Instagramunkon Karan Tévé címen. A streamkoncertekben viszont nem érzem annyira a helyünket, ezek kicsit furcsa képződmények. Semmi közük az élő zenéhez – egyfajta tűzoltás, amit valahol meg is tudok érteni, viszont jelen berendezkedésben sok szempontból nehezíthetik a helyzetet, mert nem jelentenek bevételt, pedig egy-két hónap, és óriási szükség lesz rájuk az amúgy is napról napra elő zeneiparban.

Hogyan éled meg a helyzetet?

Nehéz, furcsa, nyomasztó. Ilyesmik jutnak először az eszembe.

Furcsa azzal a generációval megélni ezt, akik számára valamikor a háborúk, a nélkülözés vagy akár egy kijárási tilalom mindennapos volt, miközben mi nem éltünk át hasonlókat. Ha vigyázunk egymásra, ezt is le lehet győzni, és szerintem komoly társadalmi/szociológiai hatásai lesznek ezeknek a hónapoknak.

A világ már annyira globalizált, hogy mindent és mindenkit másodpercek alatt lehet elérni, nincsenek titkok, minden lehetséges. Erre a dömpingre akár józanítólag is hathat ez az amúgy borzasztó helyzet, és a valódi dolgok – emberi kapcsolatok, élmények – felértékelődnek.

Milyen zenéket hallgatsz most?

Végre elő lehet venni a lemezgyűjteményt és nyugodtan hallgatni a karanténkorongokat. Ajánlanék is hármat erre az időszakra: The Last Shadow Puppets: Everything You've Come to Expect, Deep Purple: Concerto for Group and Orchestra (igen, most végig kell minden tételét hallgatni ennek a remekműnek) és Curtis Mayfield: Curtis (igazi tavaszindító lemez).

Lázár Domokos (Esti Kornél)

Mivel foglalkozol a járvány alatt?

Szerencsésnek mondhatom magam: a civil munkámat eddig is otthonról csináltam, zenét írni szintén lehet otthon. Az a változás, hogy nincsenek próbák, ami eléggé hiányzik. De az élet ettől még nem állt meg, ötleteket gyűjtünk az új dalokhoz, van egy csomó háttérdolog, gondolkodunk a távzenélés lehetőségeiről és dalmegjelenésen is.

Hogyan éled meg a járványhelyzetet?

Ami igazán nyomasztó, az az, hogy senki sem tudja jelen pillanatban, meddig fog tartani ez az egész. A koncertezés lételemünk, az már most nagyon hiányzik, ráadásul értelmezhető bevétel csak ebből jön egy zenésznek.

Azért abban bízom, hogy valami pozitív hozadéka is lesz ennek az egésznek: talán észbe kap a világ, hogy mit kockáztatunk, ha tovább folytatódik a Föld kizsigerelése.

A fogyasztás túlpörgetésére építő kapitalizmusról kiderült, hogy egy pillanat alatt tud kártyavárként összeomlani.

Milyen zenéket hallgatsz most?

Érdekes módon ez a helyzet valahogy azt hozza ki belőlem, hogy most szinte csak olyan zenéket hallgatok – műfajilag tök vegyesen –, amiket öt-tíz évvel ezelőtt, még a gimi végén vagy az egyetem alatt hallgattam sokat. Radiohead: In Rainbows, Kings of Convenience:Declaration of Dependence, Queens of the Stone Age: ...Like Clockwork, Manu Chao: Clandestino, The Last Shadow Puppets: Everything You've Come To Expect. Azt hiszem, nem véletlen: a múltjával próbálja nyugtatni magát az ember.

Gustave Tiger

Hogyan éled meg a járványhelyzetet?

Szurcsik Erika: Én pl. meg vagyok menve eléggé: festek és hímzek itthon, meg van időm kísérletezni a hangszereimmel, dolgozom egy számon a Gustave Tiger-lemezre. Lehet, hogy kiadok valami Unknown Childot is. A járványhelyzetet úgy élem meg, hogy amúgy se szeretek menni sehova, kibaszott jó, hogy mindenki békén hagy a picsába, és végre van időm elmerülni a saját dolgaimban – time of my life. Olyan zenéket hallgatok itthon, amiket a férjem berak. Néha beteszek egy Rihannát vagy Mozartot.

Hó Marci: Én aktívan unatkozom, ami nagyjából azt jelenti, hogy próbálom behozni a filmes–sorozatos–PS4-játékos lemaradásaimat, de mindig rájövök, hogy felesleges próbálkozás.

Szabó Sz. Csaba: Hát én korábban is főleg otthon dolgoztam, szóval olyan sok minden nem változott. Néha azért jó volt elmenni könyvtárba, most az ugyebár nincsen. Amúgy a héten vettem fel először maszkot, és fantasztikusan áll, ami jó hír!

Az új Gustave Tiger-lemez úgy kábé kilencven százalékban készen van, és nagy valószínűséggel még bőven tart a járvány, amikor kijön, szóval az lesz a mi különleges megjelenésünk. Az elmúlt két hétben elolvastam két Thomas Mann-novelláskötetet, amikhez a Kukás György írt előszót, és a Poison Idea Feel The Darkness című lemezét hallgattam a legtöbbször. Abban játszottak a világ legrondább emberei. Meg mittudomén, szakállat növesztek. Ahol lakom, minden este 20:00-kor megszólal valamelyik ablakból a Nélküled vagy az Európának az az új feldolgozása, de ez nem sokat segít. Sőt.

Kátai Tamás (Thy Catafalque)

Mivel foglalkozol a járvány alatt?

Éppen egy terjedelmes kiadvány szerkesztése közepén ért a helyzet, amit váratlanul nagyon gyorsan le kell adni, mert áprilistól harminc százalékkal megemelte a gyár az árait, de a csoda az, hogy egyáltalán működik még. Így aztán éjjel-nappal dolgozom, hogy befejezzem, aztán majd meglátjuk, hogy meg tud-e jelenni, vagy lesz-e nagyobb gond is a világban a lemezeknél. Nem tervezek koncertet, se járványdalt.

Hogyan éled meg a járványhelyzetet?

Eddig is online dolgoztam, és mivel a szociális életem katasztrofális volt mindig, viszonylag könnyen tudtam alkalmazkodni a történtekhez idáig. A napi rendszerességű futás és az úszás hiányzik, de ez legyen a legnagyobb gond ebben a helyzetben.

Milyen zenéket hallgatsz most?

Sajnos az említett kiadvány miatt kénytelen vagyok hetek óta kizárólag a saját zenéimet hallgatni, de ha végre befejezem, tuti, hogy nem hallgatok majd semmit egy ideig.

Fekete Giorgio (Carson Coma)

Mivel foglalkozol a járvány alatt?

A vidéki házunkba költöztem le a családommal. Március 25-én streamkoncertet tartottunk a zenekarommal az A38-ról, nagyon mókás volt. Egy ponton elkezdtünk random, nézők által bekommentelt dalokat játszani, marha vicces volt. Egyébként sok dalt írunk online, podcasteket csinálunk, sok érdekesség lesz!

Hogyan éled meg a járványhelyzetet?

Mint mindenből, ebből is igyekszem a legjobbat kihozni. Vannak online egyetemi óráim, és pihenek a vidéki házunkban, meg csinosítgatjuk a házat.

Milyen zenéket hallgatsz most otthon?

Kevés időm van zenét hallgatni, ha meg van, akkor inkább olvasom. A zenehallgatás nekem egy tipikusan A-ból B-be jutás dolog, azaz utazás közben kerítek rá sort, azt meg most nem nagyon lehet.

Pajor Tamás (AMEN)

Mivel foglalkozol a járvány alatt?

Épp a hivatalos kormányrendelet előtt egy kicsivel tettem meg a bejelentést, amely szerint az Amen 30+ jubileumi koncertünket, ami március 13-án lett volna, áttettük szeptember 25-re. Ennek felvezetéseként egy nagyon vidám hangulatú klipet posztoltam volna, de tekintettel a helyzetre, ezt is elhalasztottam. Több videoklip is publikálásra vár, de egyelőre elmélkedem rajta, hogy mikor időszerű, mikor ad, és semmiképpen sem árt a jelen szituációban.

Mivel nemcsak dalszerző, hanem prédikátor is vagyok, ezért ez idő alatt rendszeresen teszek közzé bibliai üzeneteket, amelyek mindig, de ezekben az időkben különlegesen tudnak valódi segítséget és reményt adni.

Hogyan éled meg a járványhelyzetet?

Furcsán. Egyfelől szanatóriumszerű állapotban érzem magam, másfelől viszont nyomasztó a vírus terjedésének fenyegető tendenciája. Imádkozom, hogy a Mindenható avatkozzon be, illetve a tudósoknak sikerüljön megoldást találni. Hiába tűnhet közhelynek, ezúton fejezem ki legmélyebb tiszteletemet a köz szolgálatában dolgozóknak, legfőképpen az egészségügy hős munkásainak.

Milyen zenéket hallgatsz most otthon?

Amellett, hogy bele-belehallgatok a kortárs könnyűzenébe, az utóbbi időben többször teszek be klasszikusokat is – Dvorákot, Brahmst, Schubertet, Chopint –, amik fantasztikus harmóniát sugároznak ebben a zaklatott világban.