Magyar zenét az űrbe! – 50 éve volt a Holdra szállás

1969. július 20-án Neil Armstrong és Buzz Aldrin leszállt a Hold egyik lávasíkságán, és bár ők csak hangzatos kijelentést tettek az emberiség hatalmas lépéséről, más űrhajósok boldogságukban nem átallottak énekelni sem. A leghíresebb poén a Gemini 6 űrhajósai, Tom Stafford és Wally Schirra nevéhez fűződik, akik 1965-ben, amikor Föld körüli útjuk végeztével beléptek a sztratoszférába, jelentették Houstonnak, hogy egy azonosítatlan repülő objektum közeledik feléjük, aminek megpróbálják befogni a hangjait – majd a fedélzetre csempészett harmonikán eljátszották a Jingle Bellst. Ez volt az első alkalom, hogy ember zenélt az űrben.

Ma már szaxofont és didzseridut is meg lehet szólaltatni a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén, az űrkoncert pedig sajátos műfajjá fejlődött. 2003-ban Carl Walz a Heartbreak Hotelt játszotta Elvistől, amit felvettek és lesugároztak a Földre, 2013-ban pedig Chris Hadfield asztronauta forgatta le a világ első klipjét az űrben: David Bowie Space Oddityjére, amit maga Bowie is a dal legmegrendítőbb változatának tartott.

Tragikus történet Ron McNairé, aki a Gemini 6 űrhajósai után elsőként vitt magával hangszert – egy szaxofont – az űrbe. 1984-ben játszott is rajta egy űrsiklóküldetésen, de a felvétel sajnos nem maradt fenn. Viszont ez inspirálta arra Jean-Michel Jarre-t, hogy zenét komponáljon McNairnek, amit a Challenger űrsikló 1986-os útján kellett volna eljátszania, hogy szaxofonszólójával bekapcsolódjon Jarre földi koncertjébe. Ez lett volna az első dal, amelynek az űrben tartják a premierjét, de a Challenger katasztrófája miatt (73 másodperccel a felszállás után felrobbant az űrsikló) elmaradt. Végül Kirk Whalun vette lemezre Jarre-ral a Ron’s Piece-re átkeresztelt dalt.

A NASA a hivatalos űrprogramjában is odafigyel, milyen képet sugároz az idegen civilizációk felé az emberiség zenei ízléséről. A Voyager-1 űrszonda aranylemezére, amire a Föld harmincötféle természetes és mesterséges hangját rögzítették gyereksírástól kutyaugatásig, különféle népzenéket, aVarázsfuvolát és Chuck Berry rock and rollját, a Johnny B. Goode-ot is felmásolták. 1987-ben a szovjetek a Szojuz TM-7-tel végre Pink Floydot is fellőttek az űrbe, Elon Musknak köszönhetően pedig David Bowie dalai is a megfelelő helyükre kerültek, amikor az előbb Föld, majd Nap körüli pályára állított Tesla Roadsteren a Space Oddityt és a Life on Mars?-ot játsszák végtelenítve.

Mivel nekünk is volt világszínvonalú űrrockzenekarunk (Omega), a ‘80-as évek szintetizátorzenéjét olyan zsenik zárkóztatták fel Jean-Michel Jarre-hoz, mint Presser Gábor (Electromantic), a KFT zenészei pedig az űr hangjait is lefordították a zene nyelvére (Sc.Art nevű formációként), ezért összeszedtük, milyen magyar zenéket vihetnének magukkal a NASA asztronautái egy kellemes űrutazásra. Íme, a magyar space jam.

Akik egyben hallgatnák, itt a Spotify-lista:

Ez pedig a ritkaságokkal bővített YouTube-lista:

Omega: Gammapolis (1979)

A magyar űrrock keresztapja, az Omega kreativitása csúcsán írta meg a maga intergalaktikus Elhagyom a városát. A dalszöveget Várszegi Gábor neve alatt Bródy János jegyzi, a klip pedig a Pirx kapitány kalandjait megszégyenítően zseniális.

P.R. Computer: Jól hangolt computer (1983)

Az obskúrus progrockzenekar, a Panta Rhei feloszlása után saját gyártású billentyűkön írta meg az első magyar szintetizátorlemezt, amit stílusosan Kóbor János közbenjárására sikerült kiadni. Ez a koncertre áthangszerelt verzió, amit az újjáalakult Panta Rhei játszott tavaly az A38 Hajón.

Presser Gábor: Electromance (1989)

A ‘80-as évek magyar szintetizátoralbumainak legjobbja, amit méltán lehet odahelyezni Jean-Michel Jarre bármelyik kompozíciója mellé.

Thy Catafalque: Űrhajók Makón (2009)

„Az űr misztikuma már gyerekként megérintett. A csillagok, a bolygók és az űr számomra nem a magányt jelképezik, hanem a kalandot és a megfoghatatlan távolságot. Az Űrhajók Makón a visszautazást szimbolizálja a múltba” – mesélte nekünk Kátai Tamás, aki egyszemélyes zenekarával az emlékezés és az űrutazás felfoghatatlan távolságait egyaránt tökéletesen megragadta.

Colorstar: Time Is The Drug (2019)

Mesterséges intelligenciáról és szimulációs elméletekről szóló kvázi-konceptlemez az elektronikus etnozenék és a pszichedelikus rock keresztmetszetében. Ez a tízperces csillagtechnó tökéletes kísérőzenéje a végeláthatatlan űrutazásnak.

Képzelt Város: Orion (2013)

Az első számú magyar posztrockzenekar elképzelte, milyen lehetett a szovjet űrhajósházaspárnak, Anatolij és Ludmilla Tokovnak meghalni a csillagok között.

The Moon and the Nightspirit: Holdrejtek (2014)

Éteri sámánzene, mikrokozmikus szövegek és egy angyali énekhang: a Moon and the Nightspirit a magyar underground egyik felfedezetlen gyöngyszeme.

Sc.Art: A Föld behangolása (2010)

Űrhangok zenévé transzponálva, a KFT dobosa (Márton András), basszusgitárosa (II. Lengyelfi Miklós) és Kurtág György fia (ifj. Kurtág György) tolmácsolásában. „A világűrben nem terjed a hang, de vannak rádiófrekvenciás jelek, amelyekről rengeteg felvétel készült. A 2000-es évek elején találtam rá Donald Gurnett professzor anyagaira, aki a NASA űrszondáihoz fejlesztett különböző elektronikus eszközöket. Ezek a szondák többek közt a Szaturnusz holdján, a Titánon vagy a Naprendszer határvidékén rögzítettek rádiójeleket mindenféle frekvenciatartományban, amiket a kutatók az emberi fül számára is hallhatóvá alakítottak át. Persze nem ilyen zörejeket hallgat áhítattal az ember egy kávé mellett, de ki tudtunk vonni belőlük ritmusokat, hangulatokat, dallammotívumokat, és ezekre már lehet alapozni zenei kompozíciókat” – mesélte a lemez születéséről Márton András.

Fonográf: És jöttek ők (1976)

A Fonográf űrutazós konceptlemezén, az FG-4-en sörhimnuszok és countryballadák helyett agyas progrockot játszott, és hullámarcú nőkről, rácsoskezű pórnagyokról és kígyólelkű pásztorokról énekelt. Fizikafaktosoknak a Koordináták is kötelező.

East: Messze a felhőkkel (1981)

A magyar Pink Floyd sírnivalóan szép gitárszólóval reptet az égbe. A ’94-es BS-buli felvétele.

Omega: Csillagok útján (1978)

A Magyar Űrhimnusz.