„Mert egy színház is lehet zöld”

Színházi molinók újragondolva

A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház gyakorlatilag mindent újrafelhasznál: a lejátszott díszleteket átalakítás után beépítik a következő bemutató látványvilágába. Kellékeket soha nem dobnak ki, hiszen, mint azt a színház igazgatóhelyettese, Csadi Zoltán mondja, lehet, hogy épp egy törött csészére lesz majd szükség egy következő előadásban. A jelmezek tekintetében is hasonló a helyzet: a tervezőket első körben mindig a jelmeztárukba irányítják, hogy ott keresgéljenek, s ha a körülmények engedik, nem külsős beszállítókkal dolgoztatnak, hanem mindent megpróbálnak házon belül megoldani. „Kicsi és kevés pénzből gazdálkodó színház lévén minden egyes, a produkciókra költött forinttal ügyesen kell gazdálkodnunk. Ez persze sokszor kreatív módon is tud hatni: ki kell találni, hogy egy látványos és látszólag költséges dolgot hogyan lehet költséghatékonyan és mégis magas színvonalon megvalósítani. A spórolás mellett a fő szempont persze még mindig az, hogy maximális színvonalat tudjunk biztosítani mind művészi, mind látvány- és egyéb szempontból” – meséli az igazgatóhelyettes, aki a magánéletben is odafigyel arra, hogy óvja környezetét.

A Bartók Kamaraszínház pár évvel ezelőtt a Lorántffy Zsuzsanna Szakgimnázium és Szakközépiskola tanárával és diákjaival együttműködve életre hívta a ReBartók projektet. „Intézményünk reklámtevékenységében fontos szerepet kapnak a városban és az épületünk főhomlokzatán elhelyezett színes, nagy méretű molinók. Egy-egy évad végeztével, illetve a színdarabok repertoárról történő lekerülésével azonban ezek az anyagok már nem tudták betölteni eredeti funkciójukat. Sokáig a raktárakban porosodtak, de egy külföldön látott ötletet felhasználva végül sikerült új küldetést találnunk nekik. Így születtek meg a ReBartók tárgyak. A ma is működő program lényege, hogy a Lorántffy Szakközépiskola bőrdíszműves hallgatói (a színházunk által biztosított hálómolinókat és nyersanyagokat felhasználva és újragondolva) létrehoznak divatcikkeket, ruházati kiegészítőket, kellékeket. Az elmúlt évek során számtalan táska, hátizsák, öv, neszesszer, telefon- és táblagéptartó, oldaltáska, tolltartó készült el a programban. A megállapodás részeként az elkészült tárgyakat a színház a PR- és marketingtevékenysége során szabadon felhasználhatja” – mondja Csadi Zoltán. Az egyedi és kizárólag a Bartók Kamaraszínházban megvásárolható termékekkel egyrészt ráirányítják a figyelmet a környezettudatos gondolkodásra, másrészt pedig hirdetik a kultúra és a művészet sokszínűségét és a fenntarthatóságban is betöltött szerepét.
 

A színház felelőssége

A Budapest szívében elterülő Hatszín Teátrum is a környezettudatosság elkötelezettje. Az elsősorban külsős produkciókat befogadó teátrum saját produkciókkal is büszkélkedhet: nagy hangsúlyt fektet a minőségi gyerekelőadások létrehozására, ennek keretében született meg a Csíkoska és Pöttyöske és a bajba jutott kukák című gyermekelőadás, amely a három-négy évestől a kisiskolás korosztályig a szelektív hulladékgyűjtésre tanítja a kicsiket interaktív és játékos módon – ugyanis a gyerekek közreműködésére is szükség van a kukák megmentéséhez. A mondókák, gyerekdalok és ritmikus versek közös szavalása és éneklése közben a közönség soraiban ülők könnyedén megtanulják, hogy miért is fontos a környezettudatos életmód. „A színház szeretetét már kis korban el kell kezdeni kialakítani. A Földünk védelme is olyan téma, amelyet gyerekkortól kell tanítani, akár kis lépésekben, hogy környezettudatos és színházszerető felnőttek váljanak a mai fiatalokból” – vallja a Teátrum igazgatója, Gálvölgyi Dorka, aki maga is igyekszik környezettudatosságra nevelni a gyerekeit.

„Igenis van hozzá közöm!”

Huzella Júliát, akit többek között az Alföldi Róbert rendezte Chicagóban láthatnak a nézők az Átriumban, felbosszantja a környezetszennyezés, a fogyasztói társadalom felelőtlensége:

„Látom, amint a kortársaim egyesével bezacskózzák a kakaós csigát vagy a citromot. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy zsémbes öregasszony, mert bizony félhangosan pufogok, pedig lehet, hogy éppen abban a pillanatban kellene felhívnom az emberek figyelmét a környezetvédelemre. De közben meg ott van bennem, hogy mi közöm hozzá, pedig ha jobban belegondolok, igenis van hozzá közöm!”

Arra kérdésre, hogy civilként mit tesz a természet és a környezet óvása érdekében, a színművész elmondta, hogy nagyon ritka kivételektől eltekintve mindig van nála vászonszatyor – sem a zöldséget, sem a gyümölcsöt, sem pedig a pékárut nem teszi nejlonzacskóba bevásárláskor. Szemeteszsákból csak újrahasznosított műanyagot vesz, műanyag szivacsok helyett luffát használ, a tisztítószeres flakonjait csomagolásmentes üzletben tölti újra. A családban mindenkinek van kulacsa, csapvizet isznak – ha nem lehet máshogy megoldani, néha megjelenik egy-egy flankonos víz vagy üdítő, ám ezeket néha már túl nagy lelkiismeret-furdalás követi. „Fontos, hogy a gyerekeinket ökotudatos szellemben neveljük. Érdemes lenne tantermi előadásokat készíteni a témában, és örömmel látnám, ha a színházak büféjében nem lenne már szívószál, műanyag pohár.”

Semmi sem veszhet kárba, de van, ami megy a levesbe

Évek óta nagy sikerrel fut a Szkéné Színházban A nagy füzet, amelyben rengeteg krumplit használnak – ezeket minden előadás előtt vagy után átválogatják a színház dolgozói, és csak azokat dobják ki, amelyeket feltétlenül szükséges. „A krumplikat az évad végén fel szoktuk ajánlani szervezeteknek, akik főznek belőle valami finomat” – avat be a kulisszákba Csóka Tímea kommunikációs vezető, s hozzáteszi, hogy a produkció során felhasznált répát és paprikát pedig a színészek vagy a színház dolgozói viszik haza megfőzni. Nem dobják ki Pintér Béla A Sütemények Királynője című előadásának a végén a tortát sem – mindig akad lelkes elfogyasztó.

„Vannak olyan kellékek, amiket kölcsönadunk, így más színházaknak vagy társulatnak nem kell azokat megvenni. Így volt ez a Holdkő előadásunk székeivel is, amit jelenleg a Stúdió K Színház használ a Peer Gyntben.”

Csóka Tímea elmondta azt is, hogy a színház évekig nyomtatta a havi műsort és a bemutatók plakátjait molinókra – a Szkénében először egy Színházak Éjszakája rendezvény részeként az évad molinóiból a lelkes látogatók táskákat, pénztárcákat készíthettek. Mivel a program rendkívül népszerű lett, a projektet „továbbfejlesztették”, és azóta lehetőség nyílt arra is, hogy a Kapa-bérlet tulajdonosai (Mucsi Zoltán szereplésével játszott előadásokról van szó) bónusz ajándékként – korlátozott számban – Mucsi Zoltánt ábrázoló, dedikált, molinóból újrahasznosított táskát választhassanak maguknak.

S hogy hogyan védi a környezetet egy vérbeli ökotudatos kommunikációs vezető? Nos, bár társasházban él, van egy saját kis komposztálója, amire – mint mondja – irtó büszke. A közeli parkban ültetett kilenc gyümölcsfát, idei fogadalma pedig, hogy év végére az összes műanyagot száműzi, első körben a fürdőszobából. Ezenkívül próbál kevesebbet repülni, a városban biciklit használ, hosszabb távra telekocsit vesz igénybe, igyekszik csökkenteni a húsfogyasztást, nem használ szívószálat, évek óta turkálóból öltözködik, és csak ritkán vesz új ruhát.

Ökotudatosság itt és most

Az Itt és Most Társulatban évek óta téma a fenntarthatóság. „Improvizációs színházzal foglalkozunk, ami talán a legkörnyezetbarátabb műfaj. Nincs se díszlet, se kellék. Minden ott és akkor történik meg a színpadon és a nézők fejében. Egy képzeletbeli űrhajót vagy vidéki farmot pedig újra sem kell hasznosítani” – mondja nevetve Borbás Gergő művészeti vezető, s hozzáteszi, hogy színházukban, az Itt és Most Közösségi Térben kiemelt figyelmet fordítanak a környezettudatos létezésre is: szelektálják a szemetet, újra felhasználható műanyag pohár van a büfében, környezettudatos tisztítószert használnak, és a kertet is gondozzák. Mert szerintük egy színház is lehet zöld. A társulat tagjai egyébként – ki-ki vérmérséklete szerint – próbálnak a legkisebb ökológiai lábnyommal élni, amiről így mesél a művészeti vezető:

„Társulatunk tagja, Vízkelety Borbála az, aki minket erre egyre jobban inspirál: csomagolásmentes boltban és piacon vásárol, tisztítószert készít. Mi pedig csak ámulunk, és csináljuk utána a dolgokat.”

S hogy milyen projektekkel és színházi előadásokkal próbálják a fiatalokat és az idősebbeket zöld aktivitásra és környezetvédelemre nevelni? A Hogyan mentsük meg a Földet? című előadásukat a Messzelátó Egyesülettel együttműködve hozták létre, melyben minden alkalommal közösen járnak körbe egy olyan ügyet (lehet ez a túlfogyasztás témája, a minimalizmus a tányéron vagy a közlekedés), ami segíthet megmenteni a Földünket. Ahogy Borbás Gergő fogalmaz: „Szakértővel beszélgetünk, és aztán a színészek ezekből a beszélgetésből inspirálódva játszanak jelenetek. Így próbáljuk emberközelbe hozni azt az óriási globális problémát, ami mostanság fenyeget bennünket.”

Repohár, e-bike és komposztálás összművészeti keretek között

Nem csak alternatív társulatok, kőszínházak és előadóművészek tekintik szívügyüknek az ökotudatosságot – szerencsére egyre több színházi programokat magába olvasztó fesztivál is a zászlajára tűzi a környezetvédelmet, mint például a Művészetek völgye, melyet évek óta a fenntarthatóság és a környezettudatosság jegyében rendeznek meg.

Idén a vendéglátóhelyeken cukornádból készült tányérokat, tálcákat és kukoricából készült evőeszközöket használnak, amiket a fesztivál végén, Keszthelyen komposztálnak.

Ki lehet próbálni e-bike-okat a környék felfedezésére irányuló kerékpártúrák során, s úgynevezett újrapoharakba kérhetjük az italainkat (ezeket később visszaválthatjuk, visszakapjuk a pénzt, a poharakat pedig kitisztítják, és újra felhasználják).

Minden apró lépés számít!

Für Anikó nyilatkozta a KO-nak nemrégiben, hogy itt ez a bolygó, ami eltart és gyönyörködtet minket, mi pedig egyre csak pusztítjuk, folyamatosan beleavatkozunk a működésébe, olyan anyagokat gyártunk, melyek nem illenek bele az évmilliós körforgásba, természeti katasztrófák sorát éljük át, de még mindig nem térünk észhez. Amikor azt kérdeztük tőle, hogy tudja-e, hogy pár ember szorgos, környezetvédő munkája valószínűleg csak csepp a tengerben, azt felelte: „A sötétségben egy szál gyertya is világít. Valakinek igenis gyújtogatni kell ezeket a bizonyos gyertyákat, ellenkező esetben belefulladunk a sötétbe, s a gyermekeink, unokáink lesznek azok, akikkel igazán kitolunk.”