ChatGPT által írt szakdolgozat, helyettünk bevásárló alkalmazás és barátként funkcionáló robotok. Mi vízió és mi valóság a mesterséges intelligencia körül? Meddig terjed az AI tevékenységének a határa, és kié mindezekért a felelősség? Almási Zsolttal Thimár Attila beszélgetett a KO Közös nevezőben.
Az emberhez hasonlóan működik, és mégsem az. A kultúrtörténetben korábban is jelen volt a vágy valami hasonló jelenség után, és az AI „elődjeinek” is tekinthető furcsa, képzeletbeli kreálmányok, mint Caliban a Viharból vagy Frankenstein teremtménye Mary Shelley regényében, az irodalomtörténetben is felbukkantak.
Amikor manapság erről a jelenségről beszélünk, egy általános, önálló mesterséges intelligenciát feltételezünk, amely képes önmagától működni. Ugyanakkor ezek valójában egyszerű alkalmazások, amelyek az intelligenciának csak bizonyos jellegzetességeit tudják imitálni. Nekünk kell hozzáadni a kreativitást és az önállóságot, és minden lépésnél ott kell lennie az emberi felelősségvállalásnak. Tehát az első és az utolsó lépés is az emberé.
A KO Közös nevező podcast legújabb adásában Almási Zsolt egyetemi docenssel, a PPKE BTK Angol Tanszékének vezetőjével beszélgetünk arról, hogyan lehet a mesterséges intelligenciát jól használni, miért fontos, hogy ezt a diákoknak is megtanítsuk, és miért nem valószínű, hogy emiatt fog kipusztulni az emberiség.
Podcastjainkban alapvetően a KO-n megjelenő sokféle kulturális tartalmat szeretnénk visszaadni, de az adások tartalmukban és szellemiségükben a Kortárs folyóirathoz is kötődnek. Beszélgetéseink tükrözik a KO összművészeti portál jellegét, és értékhalászatunk során a kulturális jelenségek minél szélesebb kontextusát kívánjuk bemutatni hallgatóinknak.
A beszélgetés teljes terjedelmében meghallgatható a KO Közös nevező csatornáján az Apple Podcaston, a Spotifyon és a YouTube-on.