Liszt Ferenc nyomában – interjú Mészáros Zsolt Máté orgonaművésszel

Nem egyszerűen eltérő munkaidőben dolgozol az általánoshoz viszonyítva, hanem tökéletesen ellentétes ütemben: számodra vasárnap kezdődik a munka.

Valójában nehéz megállapítani, mikor kezdődik a munka, és mikor ér véget – kívülről úgy tűnhet, mindig dolgozom: hangversenyeket adok, próbákra járok, kutatómunkát végzek, orgonaátiratokat készítek, orgonát tanítok, hétvégente egyházzenei szolgálatot teljesítek a Kassai téri Szentlélek-templomban... Nemrég ért véget az ottani orgona átépítése, aminek én voltam a szakértője. Nagyszerű koncertorgonája lett a templomnak, amely reményeim szerint hamarosan fontos szerepet tölt majd be a magyar hangszerparkban.

Épp a napokban találkoztam Kovács Ferenc Szilárd orgonaművésszel, aki a tőle megszokott humorral mondta: az orgona könnyű hangszer, átszalad rajta a macska, és megszólal – például a hegedűre ez már nem igaz.

Értem, hogy mire gondolt Szilárd. Johann Sebastian Bach is hasonlóan fogalmazott, amikor azt mondta: orgonálni könnyű dolog, csak a megfelelő billentyűt kell leütni a megfelelő időben, és a hangszer magától játszik. Mégis erre a hangszerre komponálta a legösszetettebb billentyűs műveit, hiszen a négy végtag használata nagyon bonyolult zenei struktúrák előadását teszi lehetővé.

Engem már gyerekkoromban lenyűgözött az instrumentum, amikor a szentmisék alkalmával hallottam a kántor játékát.

Annyira kíváncsi voltam rá, hogy egy alkalommal megkértem édesapámat, hogy nézzük meg a hangszert – a kántor megengedte, hogy kipróbáljam, onnan pedig már nem volt visszaút.

A gimnáziumi évek alatt döntöttem el, hogy orgonaművész szeretnék lenni, ezért átjelentkeztem az akkori iskolámból a Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytattam a tanulmányaimat, amelynek jelenleg doktoranduszhallgatója vagyok.

És a szakma felfigyelt rád. Engedd meg, hogy majd negyed év távlatából gratuláljak az MVM Zrt. Junior Prima Díjához!

Köszönöm szépen! Emlékszem, igazán boldog voltam, amikor értesítettek, hogy megkaptam. Nagy megtiszteltetés ez, hiszen a fiatal művészek számára a Junior Prima Díj az egyik legjelentőseb elismerés, ezért fontos szakmai visszajelzést jelent a művészeti és kutatói tevékenységemet illetően.

A Fischer Annie Zenei Előadóművészeti Ösztöndíjat háromszor nyertem el: első alkalommal lehetőségem volt Liszt Ferenc művészetére fókuszálni, a mester szóló orgonaműveit, illetve fontosabb egyházzenei kompozícióit adtam elő. Párhuzamosan több koncertsorozatot is elindítottam az elmúlt öt-hat évben, amiknek a keretében Magyarország legjelentősebb orgonaművészei mellett fiatal orgonistáknak is lehetőséget biztosítottam a bemutatkozásra. Az egyik legfontosabb ezek közül a Hagyomány és innováció a magyar orgonazenében című sorozat, amelynek a célja a magyar zenekultúra népszerűsítse, azon belül is komoly hangsúlyt fektetve a kortárs orgonazenére: ebben a projektben az elmúlt kétszáz év magyar orgonazenéje szólalt meg a romantikától napjainkig.

Hogy viszonyulsz a kortárs művészethez? Ez egy, a szakma és a laikusok által egyaránt végtelen variációkban bírált és méltatott téma.

Az elmúlt években számos zeneszerző figyelt fel korunk zenéje iránti elkötelezettségemre, és komponál új zeneművet számomra. Az általam bemutatott kortárs orgonaműveket a szakmai közönség is érdeklődéssel fogadta, és azóta többet is műsorra tűztek ezek közül az orgonaművész-kollégák. Ez nagy öröm számomra, hiszen a sorozat célja, hogy a fiatal magyar zeneszerző-generáció figyelmét az orgonára irányítsa, mivel az elmúlt évtizedekben a vezető komponistáink közül sajnos kevesen írtak új műveket a hangszerre.

Az új zeneművek előadása mellett saját orgonaátirataimmal is színesítem a hangversenyeim műsorát, ezáltal olyan izgalmas és népszerű műveket is hallhat a közönségem, amelyek eredetileg nem erre a hangszerre íródtak – ezekből hat darab nemsokára nyomtatásban is megjelenik, így előadhatóvá válik az érdeklődők számára. Nemrég készültem el Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művének orgonaátiratával, amit ősszel fogok bemutatni az Orosz Zenei Fesztiválon.

Muszorgszkij – a név hallatán alapos indokkal osztozunk a várakozásban. Persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Liszt-jubileumot sem. Hogyan ünnepled a 210. évfordulót?

Tavaly elnyertem a Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíját. Ennek keretében Liszt Ferenc összes harmónium- és orgonaművének új kottakiadásán dolgozom, amit egy hangversenysorozat keretében fogok majd bemutatni a mester említett műveinek koncertszerű előadásával. Amint lehet, indul a legújabb koncertsorozatom Liszt Ferenc nyomában Magyarországon címmel. Olyan helyszíneken fogok fellépni, amelyek Liszthez kötődnek, és olyan orgonákat szólaltatok majd meg, amelyeken a mester is bizonyíthatóan játszott, illetve olyan 19. századi történelmi hangszereken, amelyek Liszt korában épültek. Emellett több alkalommal hallhatóak lesznek a saját gyűjteményemben található korabeli harmóniumok is. Jelenleg a Liszt-kutatás az egyik legfontosabb tevékenységem, ez teszi ki az időm legnagyobb részét. Nagyon várom már, hogy bemutassam a munkám eredményeit.

Hol várhatóak koncertek?

A helyszínek között van a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom és a Fóti Szeplőtelen Fogantatás-templom, amelynek orgonáját maga Liszt is megszólaltatta. E hangszer tavaly eredeti állapotába lett visszaállítva, ezért nagyon izgalmas lesz játszani rajta. Érdekes helyszín még a nagycenki Szent István király-templom – ott található a bécsi operaház egykori orgonája –, a Széchényi-mauzóleum vagy Budapesten a Hermina-kápolna a maga négyregiszteres orgonájával, ahol a zeneszerző férfikari miséjét mutatta be.

Beleszerettél az életműbe, igaz?

Tizenéves korom óta foglalkoztatnak Liszt művei. Már akkor nagyon közel éreztem magamhoz a művészetét, ami arra ösztönzött, hogy újabb és újabb darabokat tanuljak meg tőle, és mélyebben megismerjem az életművet. Amikor 2016-ban először pályáztam meg a Fischer Annie Előadóművészeti Ösztöndíjat, Liszt halálának 130. évfordulója volt, és – bár azt vallom, hogy nem kell apropót találni a műveinek előadásához, hiszen mindig aktuálisak – reméltem, hogy az ösztöndíj keretében lehetőségem lesz majd elmélyülten foglalkozni a mester orgonaműveivel. Ekkor fedeztem fel az elérhető kottakiadások hiányosságait, hibáit is, és kezdtem el egyre inkább a korhű forrásokra támaszkodni. Ahogy az évek múlásával egyre behatóbban ismerem meg az életművet, egyre inkább az a benyomásom, hogy zenei értelemben Liszt minden orgonaműve kifogástalan: ugyanannyira mélyen képes megérinteni egy néhány perces, kései egyházi ihletésű kompozíció, mint a több mint fél óra hosszúságú, nagyszabású Próféta-fantázia. Óriási dolog, hogy a romantika egyik legjelentősebb zeneszerzője magyar származású volt. Csak orgonára közel hatvan kompozíciót alkotott. Micsoda hagyaték ez számunkra!

Gyakorlatilag a nap minden szakában dolgozott. Ez rád is igaz?

Rengeteget dolgozok, de gyakran nem érzem munkának. Szívesen készülök a fellépésekre, legyen szó saját koncertsorozatról vagy egyéb felkérésről, de fel tud villanyozni például az is, ha a kutatásom során rábukkanok egy új kéziratra. Nagyon fontos számomra az inspiráció.

Elképzelhetetlennek tartom, hogy úgy játsszak el valamint, hogy nem szeretem, hiszen, amikor az előadó nem szereti az előadott művet, akkor nem tudja átadni az üzenetét sem a közönségnek.

Jó megállapítás – a hallgatóság részéről biztosan.

Amikor a hallgatóság tagjaként ülök be egy hangversenyre, művészként analitikus füllel hallgatom az előadást, mégis előfordul, hogy annyira megérint, amit hallok, hogy elfelejtek a szakmai szempontokon gondolkozni. Jó néha kiszakadni a mindennapok rohanásából és belefeledkezni egy zeneműbe – ez napokig tartó lelki muníciót képes adni. Mivel ismerem ezt az érzést, előadóként is ennek az átadására törekszem.

A hangversenyeimen gyakran szólok a közönséghez: ismertetem az elhangzó műveket, ami segíti a ráhangolódást. Nemritkán odajönnek hozzám a közönségből a koncertek után, és megosztják velem az élményeiket. Ezekből a visszajelzésekből sokat tanulok, és nagyon inspirálóak számomra.

Junior Prima Díj zeneművészeti kategóriájáról megjelent további cikkeink:

„Számomra az együtt zenélés a legfontosabb” – interjú Láposi Dániel ütőhangszeres művésszel

Zenét szerez a rendszeresség – interjú Kecskés D. Balázzsal

„Hálás vagyok, ha bepillantást nyerhetek abba, hogy mit éreznek az emberek, amikor engem hallgatnak” – interjú Vida Mónika Ruth zongoraművésszel

„Bármilyen aprócska is a cél, előrevisz” – interjú Sztranyák Dávid basszusharsona-művésszel

„Meg kell tanulnunk befelé figyelni” – interjú Várallyay Petra hegedűművésszel

„A zene játékossága és humora mindig fontos volt számomra” – interjú Berecz Mihály zongoraművésszel

„Szeretném, ha a kamarazene és a tanítás mindig része lenne az életemnek” – interjú Osztrosits Éva hegedűművésszel

„Mindig kívülállónak éreztem magam, de a zene világában végre otthon vagyok” – interjú Hotzi Mátyás csellóművésszel

„Az önmagunkkal szembeni kíméletlen őszinteség nagyon fontos ezen a pályán” – interjú Fülei Balázzsal

„Nem a hangok mennyisége és az akadémikus tudás, hanem a szakralitás az igazán fontos” – interjú Binder Károllyal

„Nem elég jónak, a legjobbnak kell lenni” – interjú Boldoczki Gáborral

Íme az ország legtehetségesebb fiataljai: ők nyertek idén Junior Prima Díjat – 3. rész

Íme az ország legtehetségesebb fiataljai: ők nyertek idén Junior Prima Díjat – 2. rész

Íme az ország legtehetségesebb fiataljai: ők nyertek idén Junior Prima Díjat – 1. rész

„A tehetség akkor válik teljessé, amikor elismerésre talál” – átadták a zeneművészeti Junior Prima Díjakat