A hivatásos

Egyházi gimnázium, drog, szexualitás, durvaság, tanárok. Hogy mi lesz az eredmény, ha ezeket az összetevőket egymáshoz adjuk? Miklya Anna A hivatásos című kötete. A szerző második könyve egy prostituált életét mutatja be. Lelki életét, polgári életét, és részben az éjszakai életét, de korántsem túlhangsúlyozva az utóbbit. Az egyes szám első személyben íródott mű egy belső monológ, emlékezés, értékelés a beszélő korábbi életével kapcsolatban, durva őszinteséggel, álszentség nélkül. Hiányzik a könyvből a moralizálás, nincsenek benne olyan sorok, hogy „ó szörnyű sors, mi végre taszítottál erre a pályára, én szegény” és olyanok sem, amelyekben a főhős vádolná saját magát. Hozzáállása az egész dologhoz inkább így írható le: „Prostituált vagyok. És?”

A tizennyolc éves Erika édesanyja halála után egyedül marad újszülött húgával és édesapjával, aki teljesen életképtelen, és reménytelennek látszik, hogy kihúzza a bajból az adósságokban úszó családot. Ekkor Erika, a szép és okos fiatal lány, úgy dönt, kezébe veszi a család sorsát, és miközben azon gondolkodik édesanyja halála közben, hogy vajon hogyan sikerül a matematika érettségije, elmegy egyetemre, és beszippantja a könnyűvérű lányok sorsa. Ajánlatot kap, bekerül az elitprostik hálózatába, és körülbelül heti egy menettel annyi pénzt keres, hogy gondtalanul tudja nevelni húgát, és eltartja vegetáló édesapját. Ezt az életmódot sokáig lehet folytatni- egyedül; egy családot gondozva viszont mind terhesebbé válik. Ahogy Helga cseperedik fel, egyre kíváncsibb lesz, és az édesanyát is helyettesítő nővérnek ki kell találnia valamit, hogy ne szégyenüljön meg a hatéves kislány előtt. Elmegy, és eredeti hivatásának dolgozik: tanítani kezd egy egyházi iskolában.

A könyv érdekes módon sokkal inkább egy egyházi iskola közösségének a leírását adja, mint az éjszakai életnek, vagy a prostituáltak sorsának bemutatását. Betekintést nyerünk egy gimnázium életébe, kicsinyes intrikáknak vagyunk tanúi, lelki válságoknak, megrontásnak, és minden olyan dolognak, amit véletlenül sem gondolnánk egy ilyen intézménytől.

A női irodalomban nem egyedülálló téma akár szexualitásról, akár prostitúcióról írni, az olvasó általában közönnyel konstatálja. Ebből következően szükség van valami pluszra, ahhoz hogy megfogja az embert egy ilyen témájú könyv, és ne úgy kezelje, mint egy Szex és New York-hoz hasonló irodalmi alkotást. Sajnos ez a könyv nem bővelkedik ilyen plusz értékekben. A szerkesztése ugyan kifogástalan, a szerző nagyon jól vegyít idősíkokat, bensőséges hangot teremt, olvasmányosan ír, és viszi a történet az olvasót. Szimpatikus, érdekes az a tárgyilagosság is, amivel Miklya Anna ír; regényéből hiányzik a nőieskedő kommentár, a főhős keménységéhez pedig hozzájárul a moralitás hiánya is. Erkölcsi tanulság nem hámozható ki a könyvből, egy vállvonással ér véget. Azonban sajnos olyan elemek is vannak a műben, amelyek némileg feltornásszák a szerencsétlen olvasó vérnyomását.

Elsősorban ilyen a sablonos történet. Tipikus karakterekkel dolgozik a könyv, azokkal tipikus dolgok történnek, a fordulatok javarészt kiszámíthatóak, és mindamellett pongyola fogalmazás is társul ehhez. Utóbbi lehet indokolt: ha azt akarta érzékeltetni a szerző, hogy milyen megtépázott szókincse van egy átlagos harmincéves franciatanárnőnek, akkor elérte célját, ám ha intelligens hölgyet próbált bemutatni, akkor ez nem sikerült neki igazán. A könyv másik alapvető problémája egy szereplő puszta léte. A főhős legjobb és egyetlen barátja Agács, az iskolapszichológus, aki bármit is állít, mondat kezdete „Agács szerint..” lesz. Ezekkel a mondatokkal egyrészt mindent az olvasó szájába ad, másrészt nagyon olcsó megoldással küszöböli ki a narráció hiányát.

A fenti bakik ellenére nem tesz rossz lóra az, aki Miklya Anna kötetét választja, amennyiben eleve könnyed olvasmányt szeretne. Nem fogja vele megváltani a világot, de kellemes szórakozást és kikapcsolódást remélhet tőle - ha mást nem is.









Miklya Anna: A hivatásos, Pécs, Jelenkor Kiadó, 2011.