Nagy magyar költők márkája – interjú Csányi Péterrel

A vátesz jóst, prófétát, jövőbe tekintőt jelent. Miért ezt a nevet választottátok a márkának?

A név az ötlettel egy időben született meg. Szerintem jól cseng a vates szó, de ami ennél is fontosabb, hogy mögöttes jelentése van, ami a magyar irodalomtörténetben is meghatározó. Többek között két korszakos költő, Petőfi és Babits is felvették a vátesz szerepét: ők a munkájuk és felelősségvállalásuk miatt valóban népvezérek voltak, akiknek történelmileg is meghatározó szerep jutott.

Számomra így kapcsolódik össze az irodalom a történelmiséggel – a márkánk a költészet történelmi és kulturális jelentőségét is meg akarja ragadni és átültetni a mai világba. Az egyik küldetésünk, hogy a sokak által szürkének vagy „porosnak” gondolt költészetnek egy mai arculatot adjunk, és így népszerűsítsük.

Erre a ruházat azért jó eszköz, mert az öltözködésünkkel a hétköznapokban kifejezzük azt is, hogy kik vagyunk, és mi az, ami fontos a számunkra. Ezen túlmenően pedig célunk egy kulturális közösség felépítése. Az internet, a közösségi média remekül használható a hasonló érdeklődési körű emberek megtalálására, mi pedig az irodalomrajongók egyik platformjaként is működünk. Ennek részeként küldhetnek be hozzánk a felhasználók kedvenc idézeteket megosztásra, illetve a weboldalunkon posztolunk saját verseket is.

Rengetegen követnek benneteket Instagramon, Facebookon egyaránt, pedig még csak kilenc hónapos a projektetek.

Igen, 2019 májusa óta kizárólag pozitív visszajelzéseket kaptunk. Rendszeresen érkeznek hozzánk üzeneteket arról, hogy inspirációt, értéket viszünk a mindennapokba – ez pedig nekünk is egy pozitív megerősítés a projekt létjogosultságát illetően. A ruházati vonalat tekintve, mivel tényleg a vásárlók elégedettsége a legfontosabb, folyamatosan próbálunk megújulni, javítani a termékeink minőségén. Szerencsére ebből a szempontból is rengeteg elismerést kapunk.

Mit sikerült felmérni, hogyan viszonyulnak a magyar emberek ma a költészethez?

Szerintem annak a ténye, hogy kilenc hónappal az indulásunk után nagyjából huszonhétezer aktív követőnk van a két nagy social media felületen, jól mutatja, hogy az embereknek ma is van igényük a szépirodalomra, a költészetre. Amivel pedig sikerült ezt a nagy követői bázist kiépítenünk, az a verses idézetek megosztása.

Lehet, hogy valaki egy teljes művet nem fog elolvasni, viszont ahogy görgeti az Instagramját vagy a Facebookját, pár sor – egy Ady- vagy József Attila-idézet – képes megragadni a figyelmét, és rávezetni talán a felismerésre, hogy a költészet által megfogalmazott gondolatok mennyire időtállóak.

Szerintem ezekkel a rövid, de mélyreható impulzusokkal tudjuk a legjobban népszerűsíteni a költészetet a mai világban.

Annak idején hogyan álltál a verselemzésekhez és a „mire gondolhatott a költő?” jellegű esszékérdésekkel? Sokan az ilyen feladatok miatt utálják meg már egészen korán a költészetet és az irodalmat.

Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy zseniális irodalomtanárom volt középiskolában. A mai napig úgy tekintek rá, mint a legokosabb és legtöbb tudást felhalmozó emberre, akivel valaha összehozott az élet. Ez egyébként azért vicces, mert a középiskola első két évében utáltam az irodalmat. Nem értettem, miért kell egyáltalán halott emberek gondolatairól tanulni. De mivel a tanárom szigorú volt, így a kötelező olvasmányokat mindig elolvastam, és Shakespeare A vihar című drámája után jött el a pont, amikortól elkezdtem az órákon is aktívan részt venni. Ekkortól indult el bennem egy változás – kinyílt a szemem. Nálunk sosem arról szólt az óra, hogy „mit gondolhatott a költő?”, hanem hogy mi hogyan értelmezzük az adott szöveget. Az irodalomórák inkább voltak kötetlen beszélgetések, ahol a különböző perspektívák, nézőpontok találkoztak, és indítottak el mindannyiunkban egy olyan tanulási folyamatot, ahol a másik véleményére is nyitottabbak lettünk. Én így, az irodalomórák során tanultam meg, hogy bármilyen művészet lényege az eltérő nézőpontok találkozása. Mondhatjuk, hogy az egymástól és a szerzőtől való tanulás miatt született meg bennem a világra, a megértésre és a nyitottságra való hajlam. A mai gondolkodásmódomat nagy részben az irodalom iránti szeretetemnek és az irodalomtanáromnak köszönhetem.

Hogyan fogalmaznátok meg az üzleti hitvallásotok?

A közösségépítés a márkánk egyik bástyája. Az üzleti hitvallásom, hogy olyan értéket próbáljunk teremteni, amiről az emberek maguktól is beszélnének, vagyis hírét vinnék. A közösségi média erre jó eszköz, hiszen könnyen el lehet érni tömegeket, akikkel meg tudjuk osztani a márkánk identitását és céljait. Másfelől mi a közösségbevonást is fontosnak tartjuk: a második kollekciónk úgy készült el, hogy a termékekre vitt idézeteket és szerzőket a hozzánk beérkezett javaslatok alapján válogattuk. Szerintem nincs még egy olyan márka, ami ezt meg tudná tenni úgy, ahogy mi – pontosan azért, mert a közösség ennyire a részelemünk.

A Szabó Erika-féle SimpleOnYou vállalkozást nem érzitek konkurenciának?

Miután elindítottuk a saját márkánkat, több hasonló kezdeményezés is megjelent. Ezek egyike a SimpleOnYou. Mint irodalomfanatikus, én örülök annak, hogy másoknak is szívügyük a költészet népszerűsítése, így nem gondolok rájuk vetélytársként. Emellett pedig ők egy másik arculatot képviselnek.

Ki az a költő, aki különösen közel áll a szívedhez?

Ady Endre a kedvencem, több okból is. Az egyik, hogy fenomenálisnak gondolom, ahogy képes volt bármit felmagasztalni és „naggyá” kreálni. Ő tényleg mestere volt a nyelvnek és a szavak általi teremtésnek. A másik ok pedig az életakarása. „A Minden kellett, s megillet a Semmisem” idézet ragadja meg azt a szemléletet és gondolkodást, amivel én is látom a világot. Van bennem egy féktelen tapasztalni vágyás, ugyanakkor tudom, hogy nem adnak nekem semmit sem oda csak úgy. Még középiskolásként, amikor rengeteg verset olvastam és tanultam meg kedvtelésből, ezt az idézetet rányomattam egy pólóra saját magamnak – talán akkor indult el a Vates is... Egyébként bármelyik költő vagy művész azért lehet követendő példa, mert a szenvedélyüknek éltek, és mert képesek voltak átlátni és megfogalmazni időn átívelő problémákat, érzéseket. Persze azt a fajta életmódot például, amit Ady élt, senki számára nem tartom követendő példának! Viszont az életakarást, az önkifejezést és a szenvedélyt, azt igen.

Van, aki nem ért egyet azzal, hogy nem kellene Jókait olvasni a középiskolákban csak azért, mert nehéz a nyelvezete .

Én személy szerint nem szerettem Jókai-regényeket olvasni, de Gárdonyi Géza- és Móra Ferenc-regényeket sem. Mikszáthot már igen, viszont saját magamtól őt sem forgatom szívesen, inkább a kortársakat. A magyar kötelezőek közül is Ottlik Géza és Kertész Imre művei álltak hozzám a legközelebb, sőt az Iskola a határont ma is fellapozom néha. Szerintem fontos, hogy a régmúlt nagyjait ismerjék a diákok, de nem erre építeném fel a kerettantervet.

Az a baj, hogy diákként a „kötelezőség” megélése és annak tudata, hogy ugyanazokat a regényeket kell elolvasni, mint amelyeket a szüleinknek is kellett egy teljesen más világban, már alapból ellenállásra készteti a diákokat. Fontos, hogy megfelelő egyensúly legyen a régi és az új között.

Március 4-én lehet veletek találkozni a TRIP Hajón, az első Vates-eseményen. Mit láthatnak-hallhatnak majd a látogatók?

Nagyon izgulunk, mert ez lesz az első alkalom, hogy élőben is találkozhatunk a Vates közösségének tagjaival. Fontosnak tartottuk, hogy minket, az ötletgazdákat is megismerjenek a jelenlévők, szóval lesz velem és Bárány Bencével egy beszélgetés, amit Juhász Anna fog moderálni. Ezenkívül igyekeztünk más, a költészethez kapcsolódó, izgalmas programokat is hozni, így lesz például élővers is (fiatal színműhallgatók fognak költeményeket előadni), illetve slam poetry (fellép többek között Kemény Zsófi). Az este fénypontja viszont egyértelműen a kiállítás: hirdettünk egy alkotói pályázatot decemberben, grafikusoktól és képzőművészektől vártunk grafikákat meghatározott témákban (pl. János vitéz és Az ember tragédiája). Nagyjából száz művet kaptunk – elképesztően kreatív alkotások mind! Ezek közül választottunk ki húsz darabot, amit kiállítunk, illetve négy művet termékre is felviszünk. A kiállításnak hála ez egy teljesen egyedülálló irodalmi esemény lesz, és arra is büszke vagyok, hogy a jelek szerint jó lehetőséget adtunk és adunk az alkotóknak, hogy megmutassák a kreativitásukat. Alig várom a programot!

A te éjjeliszekrényeden milyen könyv hever épp?

Az egyetemi évek alatt elszoktam a szépirodalomtól, leginkább üzleti, önfejlesztő és ismeretterjesztő könyveket olvasok manapság. Most éppen Tim Ferriss Tools of Titans című könyvét, amiben sportolók, üzletemberek, gondolkodók és írók beszélnek napi rutinjaikról, életfelfogásukról és arról, hogy mit jelent számukra a siker. Egyébként két éve megfogadtam, hogy mindennap olvasok legalább tíz oldalt, ezzel a tempóval jellemzően havi két könyvet fejezek be. Ezek nagy része nem szépirodalmi mű, de igyekszem évi két-három regényt is elolvasni. Legutóbb Márai Az igazi és Gabriel García Marquez Szerelem a kolera idején című műveiben mélyedtem el.

Mivel magyar versekkel operáltok, úgy érzem, muszáj megkérdeznem : mit jelent számotokra magyarnak lenni?

Ez jó kérdés, nem sűrűn szoktam ezen gondolkodni. Én a magyarságomban leginkább a nyelvünk sokszínűségére vagyok büszke. Négy évet éltem külföldön, Londonban jártam egyetemre és dolgoztam utána egy nagyvállalatnál, így megtapasztaltam a mentalitásbeli különbségeket. Szerintem az önsajnálat és kishitűség is részei a magyarságnak. Sajnos.

Milyen további terveitek vannak a Vates-szel?

A legújabb, negyedik kollekciónk grafikái már elkészültek, jelenleg gyártás alatt vannak a termékek. A kollekció a kiállításon vagy pont előtte fog debütálni. Új termékek és koncepciók terén bővelkedünk ötletekben, egészen szeptemberig megvannak a terveink.

Szeretnénk a magyar irodalmi és költészeti vonalat kibővíteni más témákkal, más művészeti ágakat és nemzetközi szerzőket is bevonni a Vates alá.

Az eseményeket tekintve most egyelőre a március 4-i kiállításra összpontosítunk. Ez egy teljesen új vonal, amiben nincs tapasztalatunk, és majd a kiállításra kapott visszajelzéseket felhasználva fogunk tervezni a jövőt illetően.