„Gyakorlatilag bármikor bármi változhat” – interjú Nemes Zsófiával

Nagy lendülettel és az Agapé című új bemutatóval kezdett a PR-Evolution Dance Company október 11-én. Hogy jött az ötlet? Mi volt a motivációd az előadáshoz?

Az Agapé című előadás régóta tervben volt, és az évek alatt többször is változott, hogy mi legyen a tartalom, ami felöleli. Az előző ötleteknél mindig azt éreztem, hogy bár szépen megfogalmazza a témát, de leíró és nem elég aktuális, ezért kerestem tovább. Volt egy-két nagyon szép gondolat, többet ki is dolgoztunk, de mégsem indult el az igazi áramlás, így elvetettük. Az alap, amit most kapott az előadás, egy váratlan megoldás volt számomra is, ezelőtt sokkal egyszerűbb és magától értetődőbb forgatókönyvekben gondolkodtunk. Valójában azt hiszem, az élet tolt az utóbbi téma felé, hogy ilyen feldolgozásra találjon a cím. Az első verzió után született terveknél már egyre inkább teret kért, és megfogalmazódott, hogy az ellenpont is szükséges az előadáshoz – és ez felerősödött.

Az életembe az utóbbi évek során több nárcisztikus jellemvonásokkal rendelkező személy került. Persze az ember elgondolkodik, miért is kapja ezt, aztán utánanéz, utánaolvas. A kutatások közben rájöttem, hogy ez a szindróma hol gyengébben, hol súlyosabban, de egyre jobban elterjed a világunkban. Ez adta meg a kezdő löketet és motivációt a vezérfonalhoz, amelyre felfűzzük a darabot, ami igen váratlan, hiszen a szeretni képtelenségről, az agapé hiányáról beszélünk szinte végig az előadásban. Az agapé – többek között – a szeretet legmagasabb formáját jelenti, a nárcisztikus emberről meg azt mondják, hogy képtelen a szeretetre.

Te is így gondolod?

Egy elidegenedő és elidegenítő világban élünk, ahol a mostani aktuális helyzet csak körénk rajzolta eddigi gondolkodásmódunkat. Hiszen eddig sem volt másképp: az emberek eddig is csak rohantak, meg nem álltak, így a baráti, emberi, családi vagy önmagukkal való kapcsolatuk általában minimalizálódott az idő hiánya vagy most a bezárkózás miatt. Csak korábban nem annyira mutatkozott meg, mert a nagy rohanásban nem láttuk ennyire pontosan az emberi viszonyaink működését. Ezért nagyon fontosnak tartottam, hogy beszéljünk erről a tendenciáról, ami magában hordja a külcsín felértékelését és a valódi szeretet teljes hiányát, de a szeretet külső színlelését, az öncsalást is. Ezek minden szinten megnyilvánulnak, és meghatározzák a világunkat, a hétköznapi gondolkodásunkat oly módon, mint egy szellemiség. De mindez csak azért van, hogy megtanuljuk megkülönböztetni, hogy mi a valódi, és mi jelent valódi értéket – valódi alatt nem a kézzel foghatóságra gondolok természetesen, hanem arra, hogy a lélek, a szív mitől lesz felhőtlen, gondtalan és boldog, ami örökre a részünkké válik.

Hogy viseli a társulat és te mint vezető ezt a pandémiás időszakot?

A társulatnak és nekem is nagyon hiányoznak az élő előadások, jó volna újra nézők előtt játszani. Emellett – hála az égnek – sok a tennivaló a felvételek kapcsán, illetve új előadások, felújítások terén is. Részemről a tavaszi időszak csodálatos volt, és azt láttam, hogy a táncosok is nagyon jól élték meg, ajándékként az égtől.

Ha mélyen belenézünk a lelkünkbe, ki ne kívánta volna a tavaszi pandémia előtt, hogy kicsit kiszálljunk a mókuskerékből, hogy megálljon az idő?

Megállt. A gondolataink kézzelfoghatóan körénk álltak, ott ültek velünk az asztalnál vagy a tv előtt.

Ez lehetőség adódott a befelé figyelésre is?

Ha belegondolunk, az egész világ sokszor tettes és áldozat játszmát játszik, ami nagyon elgondolkoztató: mindig akad valaki – a kormány, a főnököm, a szomszéd, az anyukám stb. –, aki ezt vagy azt csinálta, és ez árt nekem, ez nem lesz jó nekem. Mutogatunk, mindenki rossz, minden szar, mindig más a hibás, ítélkezünk, hogy felmentsük magunkat és ne kelljen szembenézni a valósággal és azzal, hogy felelősek vagyunk. Vajon ha felismernénk, hogy sokszor ezt játsszuk, másképp játszanánk? Mi történik, ha az a mantránk: A világ értem van, a sors jót akar nekem? Persze a rossz körülmények között ezt nehéz megteremteni, és könnyű azt mondani, hogy de hát ez van épp körülöttem, és emiatt nem lehet. Amíg nem próbálod ki, addig nem tudod, hogy hogyan működik, működik-e. Addig csak működteted a megszokottat, mert azt elhiszed. És ha megpróbálod másképp?

És milyen jót akar most a sors nektek?

Éppen felújítjuk a Lúdanyó tovább meséi című előadást, ami a Lúdanyó meséinek a második része. Annyira jól működő formát találtunk a darabnak, hogy beleszerettünk, és készítettünk egy folytatást – bár meg kell jegyeznem, hogy ebben a koprodukciós partnerünk, a balatonfüredi Kisfaludy Galéria nagyon sokat nyomott a latban, mert az ő ötletük volt, hogy vigyük tovább, és meg is támogatták a projektet. Az ő ajánlásukkal találkoztunk Haumann Petrával is, akivel nagyon megszerettük a közös munkát. Hihetetlen jól bánik a gyerekközönséggel, imádják a kicsik és a nagyok. Az elmúlt időszakban már éppen tervbe vettük az előadás harmadik részét is, egyelőre most a mesék kiválogatásánál tartunk. A második részben A három kismalac, az Álommanók és Hamupipőke története elevenedik meg.

A Lúdanyó felvétele után az új ifjúsági előadásunkba kezdünk bele Időlovag címmel. Bár gyerekeknek szóló történet, mégis valahogy nagyon aktuális: egy kislányról szól, aki megmenti a világot azzal, hogy visszaszerzi az időt, amit elloptak az emberektől. Ahogy most látom, ez a téma mind fiatalabbaknak, mind idősebbeknek kellemes szórakozást nyújthat.

Hol láthat most benneteket a közönség?

A Nemzeti Táncszínház a jelenlegi helyzetre reflektálva életre hívta a Táncszínház ON-t, így online, az otthon biztonságában tudják a nézők megtekinteni az előadásokat. A PR-Evolution Dance Company repertoárjából már több előadást közvetítettek: …és fehér..., Da Vinci mosolya,Héjanász, Lúdanyó meséi. A legújabb bemutatónk az Agapé. Most folynak a tárgyalások, hogy mi lesz a következő felvételünk. Nagyon sok repertoár-előadásunk van, például a 2ME,Magritte – Felhőember. Felújításra fog kerülni még az Egy boszorkány meséje is, ami szintén ifjúsági előadás.

Beszéljünk egy picit a PR-Evolution Dance Company csapatáról: kik a társulat alaptagjai?

Vannak szerződtetett embereink: Bakonyi Jusztina, Guzmics Petra, Tóth Rebeka – Jusztinával és Rebekával 2018 óta, Petrával 2017 óta dolgozunk együtt. Az évek alatt rengeteget fejlődtek. Mindhárman nagyon különbözőek, mégis egyediek, de mindegyikük nagyon nyitott személyiség. Nagyon szép, hogy jól kiegészítik egymást, jól tudnak együttműködni. A többiek is általában fixek, de évadra szóló megbízási szerződéssel dolgoznak velünk. Nemsokára válogatást fogunk tartani online formában – ilyet még nem csináltunk, de a következő időszakra több emberre lesz szükségünk.

Hogyan tartod a kapcsolatot a közönséggel?

Van erre egy emberünk, aki a Facebookot kezeli. Próbálunk mindig valami érdekességet kitalálni, ami fenntartja az érdeklődést, karácsonyra például egy kis videóval leptük meg a nézőinket. Nyereményjátékokat csinálunk, képeket posztolunk, idézeteket rakunk fel.

Mi a véleményed és a tapasztalatod a streamelőadásokról? Hogyan működik ez egy táncszínházi produkció esetén?

Igen nehéz jól streamelni egy előadást. Azt látom, hogy a jó munkához nagyon drága a stáb, illetve idő kell ahhoz, hogy jól sikerüljön a stream. Gyakorlatilag a videósoknak ismerni kell a produkciót, az tudja garantálni a minőséget. Ráadásul, ugye, a tánc egy külön műfaj, nem szoktuk öt centiről nézni. Ezért a kamerákkal óvatosan és ügyesen kell bánni, hogy értelmezhető legyen a történés a színpadon, ugyanis nagyon közelről nem tudja az ember értelmezni a mozgást, és esetleg lemarad a jelenetről. Szóval nagyon pengeélen táncol, hogy jól sül-e el a stream, de vannak megoldások, mint például az, hogy az előadást felvesszük több kamerával, és összevágjuk – ez könnyebben adja vissza a táncot és annak mondandóját.

Mennyire más helyzet ez a streamelés táncosnak, koreográfusnak, mint a hagyományos előadás?

Nagyon más, mint az élő adás, amely során energiaáramlás indul be a nézők és a színpad között.

Lehetséges, hogy a streamelést is elvisszük olyan jó minőségbe, hogy táncfilmeket készítünk már az előadásokból, de az élő kapcsolatot nem tudja pótolni a virtuális tér. Ebben a helyzetben azonban nagy segítség.

Ezek szerint felmerült már benned, hogy streamelésre készíts koreográfiát, illetve hogy táncfilmet álmodj, hiszen a streamelés kvázi egy lépésre van tőle.

Igen, megfordult a fejemben, hogy milyen különféle lehetőségek lehetnek, hogy ha streamel az ember, hogy hogyan lehet jobban együttműködni a kamerákkal, az online megjelenés felületével. Tervezünk ilyen felvételeket, de azért erre is elő kell készülni. Ezek még csak ötletek, amiket ki kell dolgozni, bár szívesebben venném, hogy ha már végre elfogadnánk, hogy vírusok között élünk/éljük az életünket, vigyázva a saját és egymás mentális és fizikai egészségére, hiszen az egyik a másikból fakad. Természetesen az ilyen helyzetek kihívásokat jelentenek, és közben új gondolatokat, inspirációkat adnak, amikkel az ember elkezd foglalkozni, szóval minden bizonnyal ki fogjuk próbálni ezeket a helyzeteket is.

Amire nagyon vágyom, és ami szintén fogalmazódik bennem, az a következő táncfilmünk. Az előzőnek így utólag visszanézve nagyon brutális a története: 2019 augusztusában készítettünk egy kisfilmet CREDO címmel, amit többek között a berlini és a svájci nemzetközi táncfilmfesztiválra is beválogattak. Ennek a végén maszkokban táncoló emberek láthatóak, mintegy vízióként megelőlegezve mindazt, ami fél év múlva az életünk lett.

Mik a terveid 2021-ben?

Több bemutató várat magára, ezeknek a létrejöttén fogunk dolgozni. Ebben az évben ifjúsági és gyerekelőadást is tervezünk, ezek mellett pedig szórakoztató felnőttelőadás és meghívott koreográfusokkal megvalósuló előadás is van a listán. Persze az időzítés most képlékeny és bizonytalan, gyakorlatilag bármikor bármi változhat.