„Mi a hitért és a rock ‘n’ roll miatt zenélünk” – Interjú a Neonhal tagjaival

Amikor tíz éve megalapítottam a bandát, még nem tudtam, hogy pontosan mit szeretnék. Csak abban voltam biztos: az emberek éhezik a szeretetet, a figyelmet, a törődést, azt a lelki táplálékot, amihez mi hívőként közelebb vagyunk. Ennek mentén kezdtem farigcsálni a dalokat. Először Csatlós Pál zenész-producerrel karöltve dolgoztam – gondoltam, felpakolom a netre a lemezeket, dalokat, és az emberek majd jól meghallgatják. Persze hamar rájöttem, hogy a munkánk élő, lélegző színpadi produkcióért kiált. Kezdeti próbálkozások, keresések után 2016-ra koncertképes banda állt össze, és meglett a név is: Neonhal. A Bandcamp-oldalunkon addigra pedig már két lemez is (Galaxis útikalauz poposoknak, Kivezet) napvilágot látott. Rajtam kívül mostanra Györki Szilvia, Keveházi Tamás és Urhegyi Pál játszik a formációban. Mivel a csapat tagjai zömében hívők, fontos, hogy továbbadjuk az Üzenetet. Ha valakinek van rá affinitása és temérdek ideje, neki is állhat kibogarászni, hány konkrét bibliai ihletésű sor található a szövegeinkben. Minden, amit leírok, teljesen ösztönösen jön, minden szót, sort, pontot és vesszőt kapok – nincs más dolgom, mint hogy továbbadjam. Ha nagyon röviden akarok válaszolni a kérdésedre, azt mondom: a Neonhal fogyasztható azoknak, akik megtalálták Istent, és azoknak is, akik még keresik, vagy esetleg nem tudják, hogy keresik.

Nem vagyunk teológusok, sem lelkészek. Egyszerű hívők vagyunk, mint bárki más, aki istentiszteletre jár, tartja az egyházi ünnepeket, és imádkozik. Abban különbözünk a többi hívőtől, hogy rockzenekarban játszunk, és abban térünk el a rockzenészektől, hogy hívők vagyunk. Hogy mit csinálunk inkább, arra a hallgatóink tudnának pontos választ adni. Szerintem valahol mindkét csapás egyformán fontos. 

Én felnőtt megtérő vagyok: ateista családból jövök, ahol legfeljebb karácsonykor merült fel Jézus neve, akkor is az ajándékok – tudod, Jézuska hozza, meg ilyesmi – miatt. Ha valaki, akkor én igazán értem, mennyit számít az erős hit egy felnőtt ember számára. Miért ne adhatnám tovább ezt az üzenetet a közönségnek, amikor a színpadra állok estéről estére? A pop- és a rockzenei szcénában sokszor arról szólnak a szövegek, hogy éppen mi miért rossz, ezzel szemben mi a dolgok pozitív oldalát akarjuk megmutatni. Ez nemcsak a közönségnek, hanem nekünk is erőt ad. A zenekart is ezért csináljuk, a jó hír továbbadása miatt – önmagában a sikerért nem szeretünk dolgozni. 

Az egyház támogatása is célotok?

Az egyház és a hit két különböző dolog. Nem biztos, hogy a mostani egyház vagy a tagjainak cselekedetei és Jézus gondolatai tökéletes összhangban vannak. De ezt nem valami szörnyű tényként kezeljük, sokkal inkább tekintünk rá normális működési rendként, hiszen a nagy számok törvénye alapján egy akkora intézmény, mint az egyház, sosem lesz hibátlan. Nem tudjuk, és nem is szeretnénk megújítani vagy direkt módon támogatni az egyházat. Mi a hitért és a rock ‘n’roll miatt zenélünk, de mondhatnám azt is, hogy a Christ ‘n’rollért.

Már csak azért sem játszhatnánk önmagában az egyházért, mert érezzük, hogy sokszor óvatosak, kicsit tartózkodó állásponton vannak velünk szemben egyes hívők. Vannak, akik szerint a pop és a rock olyan rétegzene, amivel nem lenne szabad hittel kapcsolatos dolgokról szólni.

Gondoljunk csak bele: egyes protestáns felekezetekben évszázadokig nem használtak orgonát, mondván, hogy barokk, világi hangszer, ma pedig el sem tudsz enélkül képzelni egy hagyományos istentiszteletet. A dolgok, ha lassan is, de változnak: napjainkban sok gyülekezet mai, modern hangszerelésű énekeket használ. A félreértések elkerülése végett, én nem a megszokott egyházi zenék ellen szólok, hiszen megvan azoknak is a helyük. Mi a Neonhallal nem az átlagos dicsőítőcsapatok sorát gyarapítjuk, hanem előre megírt koncertműsorokban gondolkodunk. Az ihletettség és az egész által sugallt szellemiség az, ami elemelhet kissé bennünket egy átlagos rockzenekartól.

A Neonhal-rajongók is legalább olyan nyitottak, mint maguk a tagok?

A hallgatóink között nyilván vannak vallásos emberek, akik szeretik a könnyűzenét, vagy Isten-kereső, esetleg ateista emberek, akik szeretik a rockot, és ezért jönnek a koncertjeinkre. Ameddig pedig ők eljönnek és meghallgatnak minket, addig mi teljes mellszélességgel állunk ki és adjuk tovább az Örömhírt. Annak külön örülünk, hogy ez működik. Emlékszem, az első években egy fesztivál után odajött hozzánk egy akkor még teológushallgató fiatal srác, és mondta, hogy teológialiag is rendben vannak a szövegeink. Jó egy ilyen visszajelzés, hiszen én szerzőként nem tudom kívülről szemlélni azt, amit leírtam, azt amit énekelek és mondok. 

Nem akarunk bírálni vagy ítélkezni, az más feladata. Az önmagukat nem hívőnek gondolók között sokan vannak, akik keresztényebbek sok hívőnél. Ehhez párosul még egy sztereotípia, amely szerint a rockzene a lázadás eszköze, és ezzel mi maximálisan azonosulunk.

Mi ellen lázadtok?

Inkább miért! Bicskanyitogató válasz lesz, de a szeretetért – bár ez a szó önmagában frusztrációt vált ki sokakból. Mindenesetre én ezért. Annyira elveszett, hogy már talán nem is tudjuk, hol keressük a valódi szeretetet, ami nem kérdez, nem kér cserébe semmit, és nem féltékeny. Egy frissen felvett dalunkkal is azt üzenjük, hogy bízzunk a szeretetben, bárhonnan jön, mert az vezetni fog, előre visz, és így nem lehet baj.

Bár kevés hozzátok hasonló zenekar van, a Christ ‘n’ roll műfajában mások is próbálkoznak. Miért nyitnak ebbe az irányba az előadók?

Talán amiért mi is: megtapasztalják a hit erejét, és szeretnék továbbadni. Ha megnézzük, a templomokban is túlnyomórészt középkorú és idős emberek vannak, aminek az az oka, hogy a felnőtt megtérők sokkal elhivatottabbak, sokkal több gondra és kérdésre keresik a választ. Ezért lehet, hogy a fiatalok között csak kevesen vannak, akik rendszeresen járnak istentiszteletre. Így akik harminc felett vállalkoznak arra, hogy a hitüket a zenével hirdetik, méghozzá a rock műfaji keretein belül, egy mérhetetlenül szép, ugyanakkor kockázatos vállalkozásra adják a fejüket, hiszen azt sem felejthetjük el, hogy harminc év felett kevesen lettek rocksztárok.

Ki tudja, talán ti lesztek a kivételek, még hosszú út áll előttetek. Milyen projekteken dolgoztok?

Állandóan jár az agyunk és dolgozunk valamin. Tavaly ősszel rögzítettünk öt új dalt a Szikra Projekt segítségével, ezek idén egyenként, klipekkel támogatva jelennek majd meg. Készült egy négyszámos akusztikus dalokat tartalmazó EP is, egyelőre cím nélkül. Ezt terveink szerint késő tavasszal publikáljuk. Most jelent meg a Csak Hozzád című dalunkra készített szövegvideó, közben újra pályázunk a Szikra-díjra, mint oly sok éve már. Frissítjük a koncertműsorunkat, van már pár fellépés fixálva is – nagyon úgy néz ki, hogy ebben az évben sem fogunk unatkozni. Ja, és még valami: aki az itt elmondottak alapján amolyan komoly arcoknak képzel bennünket, nehogy azt higgye, hogy nálunk karót nyelt, merev fazonok pengetik a színpadon a gitárokat. Jöjjön el, és nézze meg élőben a Neonhalat!