„Szeretünk atmoszférát teremteni a dalokban” – interjú Nizalowski Dorottyával

A triótok – te, Nizalowski Fanni és Szabó Levente – elég ikonikus és stabil alapja a Passednek, de időről időre mások is feltűnnek mellettetek a színpadon. Kikkel dolgoztok együtt mostanában?

Jelenleg négyen vagyunk a zenekarban: csatlakozott hozzánk Orosz Misi, aki élőben billentyűn és vokálon működik közre. Az új dalok szerzésében is tevékenyen részt vesz. Emellett együtt dolgozunk most Rory Winstonnal, aki a készülő albumunk szövegeit írja.

Sokaknak első blikkre talán nem Lengyelország jut az eszébe a külföldi tanulmányokról, titeket mégis oda fújt a szél. Honnan jött az ötlet, hogy kint kezdjetek új életet?

Fanni és én lengyel származásúak vagyunk, így amikor ő a zeneakadémiákat nézegette Európában, hogy hol tanuljon tovább, írt a krakkói intézménynek is, amitől szinte rögtön kapott választ. Mikor kiderült, hogy a világ egyik legjobb hárfása, Florence Sitruk az egyetem vendégprofesszora, tudta, hogy oda szeretne járni – felvételizett, és 2016-tól ott tanul, most a mesterképzést végzi. Én és Levi Magyarországon maradtunk, de amikor eldöntöttük, hogy filmes sulit szeretnénk végezni, azonnal megnéztük, hogy Krakkóban van-e ilyen, mert nagyon szerettünk volna Fannihoz közel költözni, illetve mindketten meg akartunk tanulni lengyelül. Így esett a választásunk az AMA Film Academyre. Ahogy kiköltöztünk, éreztük, hogy nagyon nekünk való hely Krakkó és általában véve Lengyelország. Mind a hárman szeretünk ott élni.

Ezeket a terveket mennyire húzta keresztbe a koronavírus?

Sajnos a második szemesztert nem tudtuk kint tölteni, és online végeztük el. A zenekarnak is le kellett mondani az első krakkói koncertjét. De nem bánjuk, mert biztosak vagyunk benne, hogy majd eljön újra ez a lehetőség. Egy fél évet kint voltunk, és ez bőven elég volt arra, hogy tudjuk, hogy a későbbiekben majd szeretnénk itt folytatni a tanulmányainkat, illetve építeni a karrierünket.

Viszont a hazajöveteletekből jó is kisült: te rendezted ByeAlex és Manuel új közös klipjét. Mesélsz arról, hogy jött a felkérés? Hogyan lehet egyáltalán az izolációban biztonságosan klipet forgatni?

Alexet már pár éve ismerjük. Levi dolgozott vele több dalon, a mentoráltjainak is csinált alapot, pl. a USNK-nak vagy Manuelnek, így kettőjük között már volt egy munkakapcsolat. Ennek a dalnak az alapját is Levi csinálta, és Alex hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezte, hogy nem akarunk-e készíteni hozzá egy klipet. Szerencsére a forgatás idején már nem volt karantén, előtte pedig amúgy is csak az interneten keresztül kommunikáltunk. A forgatás egyébként nagyon izgi lett, egy Alex által rendezett bulin történt az egész. Ez nem egy előre kitalált dolog volt, spontán jött szinte minden.

A legtöbben a streamelt koncertekre fanyalodtak a karantén időszakában, de ti egy új csavart vittetek a történetbe: inkább a TikTokra költöztettétek a művészeteteket, és viszonylag rövid idő alatt elég nagy nézettséget szereztetek. Mennyire volt nehéz „befutni”?

Nem volt túl nehéz. Magyarországon a TikTok még eléggé gyerekcipőben jár, szó szerint: főleg a tinédzserek használják. Így nincs annyira túltelítve jó kontenttel, mint például a YouTube. Ráadásul itt nem lehet hirdetni a videóidat, így mindenkinek ugyanannyi esélye van sok emberhez eljutni. Ha jó a videó, amit kiteszel, akkor azt sok ember meg fogja nézni és lájkolni. Nagyon hasznos platformnak tartom ezt a feltörekvő zenészek, művészek számára, akik mögött nincs kiadó, hogy nyomja őket, és akiknek nincsenek olyan jó szakmabeli kapcsolataik.

Hogyan lehet ott fenntartani a követőbázist?

Őszintén szólva ezt még annyira nem tudjuk. Az biztos, hogy a konzisztens tartalomgyártás a legfőbb módja a közönség megtartásának minden platformon. Ugye a TikTok-közönség elég fiatal, keveseket engednek még el a szüleik gyakran bulizni, így szerintem nem annyira fontos itt a koncertezés. Inkább egy-egy nagyobb bulit lesz majd érdemes tartani, amire előre tudnak tervezni a srácok. A fiatalok – na ezt úgy mondom, mintha én nem lennék az – többet streamelnek, mint az idősebb korosztály. Ők vásárolnak és hordanak merch-öt, a közösségi médián posztolnak, beszélgetnek új dalokról, klipekről. Akinek fiatalabb a közönsége, jobb „számokat” produkál az interneten. Példát lehet venni például a BTS-ről: évente két albumot kiadnak, folyamatosan jönnek videoklipek, emellett Instagramon, Twitteren, TikTokon is folyamatosan jelen vannak. TV-ben szerepelnek, és saját gyártású műsoraik is vannak az interneten. Persze ez a tempó kegyetlen, nagyon kevés ember képes rá, de meg is hozza a gyümölcsét: a világon jelenleg az egyik legnagyobb bandának számítanak, a fanjaik, az „ARMY” az egyik legnagyobb követőbázis most, és minden, amit ők reklámoznak, pár óra alatt sold out lesz – a nagy arénás koncertjeikre percek alatt fogynak el a jegyek.

Úgy gondolom, hogy a közösségi média világában már nem megengedhető, hogy valaki kiad egy albumot, és azután eltűnik pár évre alkotni. Folyamatosan jelen kell lenni a nagy platformokon.

Nem mondom, hogy ezt mi jól csináljuk, mert nem ebből élünk még, és muszáj dolgozni/tanulni a zenekar mellett, de igyekszünk így tenni.

Tavaly decemberben kezdtétek el az életteretek zajaiból a beatcsinálást, azóta pedig nemcsak lovakból, de pálinkáspohárból, chrome-os dínóból is készült dal. Kétség nélkül ez volt az egyik legkreatívabb agymenés, amit láttam az elmúlt hónapokban. Hogyan jutottak ezek eszetekbe?

Ha valaki meghallgatja a korábban kiadott dalainkat, észreveheti, hogy tele vannak különféle, a való életből származó zajokkal. Levi szeret atmoszférát teremteni a számokban, és ezt úgy teszi, hogy a dal témájához, hangulatához fűződő zajokat rak az alapokba. Innen jött az ötlet, hogy mi lenne, ha csak ezeket a zajokat használnánk, hangszerek nélkül. Kipróbáltuk, hogy meg tudjuk-e csinálni, és sikerült. Azért is tetszett ez az ötlet nekünk, mert kreatívnak kell lenni: előre el kell gondolni, hogy mi az a hang, ami működhet lábdobként vagy basszusként például. Emellett azzal is korlátot állítunk fel, hogy mindig kijelölünk egy témát, pl. hogy csak egy ajtóból lehet hangokat kihozni. Ez nekünk is egy jó játék, és a közönség is élvezi.

Milyen zenék, projektek inspirálnak titeket?

Mindannyiónkat más inspirál. Fanni rengeteg komolyzenét hallgat a tanulmányain kívül is. Levi kísérleti elektronikát is hallgat, de manapság, úgy gondolom, a popzene is nagy hatással van rá. Vannak, akik gagyinak találják a popzenét, de szerintem nem könnyű valami olyat létrehozni, ami rögtön beakad a hallgatóknak. Könnyebb az első ötletet felvenni és azt mondani, hogy ez indie zene, nem mindenki értheti. Nálunk az a kihívás, hogy hogyan tudunk fülbemászó popzenét csinálni úgy, hogy mégis legyen benne valami új, valami szokatlan. Engem inspirál a BTS például – nem zeneileg, csak azzal, hogy milyen a munkabírásuk és a lelkesedésük.

Jó látni, hogy valakik ilyen keményen dolgoznak, és ez engem is arra sarkall, hogy jobban teljesítsek.

Talán a fentiekből kiderül, hogy bár a Passed összeköt benneteket, azért mindhármótoknak elég körülhatárolt ambícióitok vannak. Meséltek ezekről?

Fanni hárfásnak készül, és mindenképpen szeretne a komolyzenében és a könnyűzenében is jelen lenni. Emellett a hárfatörténet kutatásával is foglalkozik, többször tartottunk ilyen témában előadást. Ezeket később is mindenképpen csinálni szeretné.

Levi olyan videókat akar vágni és olyan zenéket szerezni magunknak és másoknak, amiket szeret. Akar másokkal is közreműködni, mert sok éven keresztül egyedül dolgozott, és nagyon élvezi, ha együtt lehet alkotni. Ő már most megél a videovágásból és a zenei producerkedésből, így a fő ambíciója az, hogy ezeket folytassa minél jobban.

Én rendező szeretnék lenni: a közeli jövőben szeretnék minél többet forgatni, klipeket és kisfilmeket. Emellett nagyon élvezem azt is, amikor másoknak írunk zenét, így most ezt is szeretném tovább csinálni. A nagy célom az, hogy lesz majd egy produkciós cégem, ahol zeneírással és a videoklipgyártással foglalkozunk. De ez még messze van. Most rengeteg szakmai tapasztalatot kell gyűjtenem, és a zenekarral is még csomó minden van, amit meg akarunk csinálni, el akarunk érni.

Írtok még magyar nyelvű számokat? Két éve feldolgoztatok egy Zelk Zoltán-verset, tavaly a Mint fák , ezen kívül azonban csak az Együtt, de két méterre készült az anyanyelveteken. Az angol nyelvű dalíráshoz határozott külföldi tervek társulnak?

A Passednek nem tervezünk már magyar nyelvű dalt, egyszerűen azért, mert Lengyelországban szeretnénk majd a zenekart csinálni. Arra van esély, hogy YouTube-, TikTok-videókba írunk rövid magyar szövegeket. Illetve a magyar előadóknak írt számokat is magyarul írjuk.

Korábban is szerepeltetek olyan műsorokban, mint A Dal, de a Petőfi top 30-as listájára is felkerültetek. Az Együtt, de két méterre felkeltette a Made in Karantén zsűrijének érdeklődését. Milyen élmény volt egy online tehetségkutatóban megmutatni magatokat? Nektek jobban bejön ez, mint mondjuk egy tévés full sminkes színpadi produkció?

Nagy buli volt a Made in Karantén, de egyikőnk sem érezte hasonlónak A Dalhoz. Mindkettő jó volt a maga nemében. Mi szeretünk dolgozni, és amikor ezt együtt csinálhatjuk, az még nagyobb élmény. Nincs preferenciánk a két műsortípuson belül, habár Made in Karantén sokkal kevésbé volt stresszes, mint A Dal vagy a Nagyszínpad. Mindent összevetve jó élmény volt. A nagyszüleink és a szüleink egyébként teljesen odavannak, ha a tévében láthatnak minket. Nekünk talán már többet számít egy nagyobb megtekintés a YouTube-on, de nekik az a legizgibb, ha a tévében szerepelünk.

Sok zenekart szakított szét a vírus, de legalább ugyanannyit inspirált is. Ti mindenképpen az utóbbiak közé tartoztok, ráadásul már jóval a lezárások előtt megugrottátok, hogy akár nagyobb távolságok ellenére is működni tudjon a zenekar. Mégis, volt olyan változás, amit a kialakult helyzet indukált bennetek? Hogyan tapasztaljátok a vírus hatásait zeneiparra?

Szerintem nem fog igazán megváltoztatni semmit a vírus, nagyjából vissza fog állni minden az azt megelőző állapotra. Voltak online koncertek, de az előadók vissza fognak térni az élő eseményekhez. Nekünk semmi változást nem hozott a járvány, mert nem vállaltunk fellépéseket az elmúlt években, és van egy home studiónk, így eddig is mindent otthon rögzítettünk. A közös munkát sem befolyásolja, mert eddig is az interneten keresztül dolgoztunk: az egyik tagunk Svájcban él, a dalszövegírónk jelenleg Bulgáriában lakik, mi hárman pedig Krakkóban voltunk. A kisebb zenekaroknál talán nagy hatása volt a koronavírusnak, de a nagyobb előadók úgy dolgoznak, mint mi most. A világ több tájáról írnak dalt, akár más országban van a producer, a dalszerző és az előadó is. Sok megjelenést eltoltak, pont azért, hogy majd utána tudjanak turnézni és így népszerűsíteni az új albumukat, úgyhogy ebből látható, hogy nem nagyon próbálnak új utakat keresni, hanem inkább kivárják, amíg minden visszaáll a rendes kerékvágásba.

Tavaly belengettétek az első nagylemez készülését. Mesélsz arról, hogyan álltok ezzel? Magyar vagy angol nyelvű album érkezik? A fenti csapat dolgozik majd ezen az anyagon is?

Igen, öten dolgozunk az albumon: Fanni, Levi, Misi, Rory és én. Egész jól állunk az anyaggal, de a tanulmányaink és a munkánk miatt lassabban készül, mint ahogy szeretnénk. Angol nyelvűek lettek a dalok. A fő tematika az volt, hogy hogyan csempésszünk bele a számokba magyar népzenei elemeket úgy, hogy ne legyen „noxos” a végeredmény. Nekem tetszik, ahogy ezeket megoldottuk, nagyon finoman sikerült megcsinálni.

És mik a további tervek?

Egyelőre konkrét terveink nincsenek, mert azt sem tudjuk, mikor lesz minden úgy, mint régen. Azt mondják, hogy ősszel újra határlezárások lehetnek, így nem tervezünk semmit még. Az internetes tevékenységünket ugyanígy folytatni fogjuk, és amikor már biztosan lehet utazni, akkor visszamegyünk Lengyelországba, bepótoljuk az elmaradt koncertünket, és nekivágunk a lengyel közönségépítésnek.