Még soha nem jelent meg két nyári színházi ajánlónk, de idén akkora a felhozatal, hogy újrázásért kiáltott. 5 teljesen különböző típusú, műfajú és hangulatú előadást mutatunk a színvonalas programok kedvelőinek.
Két tendencia figyelhető meg 2020 nyarának színházi világában: az átlagosnál kevesebb új előadás kerül bemutatásra, hiszen a próbák egy-két hónapos csúszással tudtak volna elkezdődni, így sok alkotó inkább egy évvel elhalasztotta vagy a következő évadra tolta a munkát. E szomorú tény nyomában vidámságra okot adó megfigyelés lohol: a mostani nyáron, ahol csak lehetséges, szabadtéri előadásokat tartanak, és – bár nem témája e cikknek – számos színházban egy bő hónappal hamarabb elindul az évad a bérletes előadások pótlásával, így végre a színészek is újra életre kelnek a kulturális vérátömlesztést követően.
A nyári színházak remek lehetőséget kínálnak arra, hogy olyan előadásokra tudjunk jegyet szerezni, amire év közben esélyünk sincs. Azonban érdemes odafigyelni, ha bolti citromleves helyett inkább minőségi alapanyagokból készített, pikáns, minőségi limonádéra vágyunk: sok gyengécskének tűnő program is van a nyári palettán. Ezúttal a jól csengő színházak neve sem segít, hogy biztosra vehessük a megfelelő színvonalat, hiszen a legtöbbször alkalmi társulatok produkciói vannak terítéken. Nézzünk egy-egy népszerűbb, akár sikerdarab divatos plakátja mögé, vegyük górcső alá a színlapon olvasható neveket, és csak azután döntsünk!
Az idei székesfehérvári koronázási szertartásjátékok nem a Csúcsos-hegyen, hanem az Aranybulla-emlékműnél felállított szabadtéri színpadon kerülnek megrendezésre. Kun László koronázása és viszontagságos élete ismét a székesfehérvári színház művészeinek előadásában elevenedik meg Szikora János rendezésében. Kun Lászlót a történészek az utolsó biztosan az Árpád-házból származó férfi uralkodónak tekintik, és mindössze tízévesen koronázták királlyá. Ebből adódtak újra és újra kormányzási problémái, hiszen sokan igyekeztek a döntéseit befolyásolni – hol erre, hol arra taszigálták a nagyurak. Végül békésnek egyáltalán nem nevezhető kormányzása korai halála miatt szakadt félbe: harmincnyolc évesen merénylet áldozata lett. A címszerepet a székesfehérvári színházhoz frissen szerződött Sarádi Zsolt alakítja. Az előadás az egész család számára ideális és az államalapítás ünnepéhez illő program sok karddal, királyi jelmezekkel, koronával és talán még állatokkal is.
Az egyedi humorú Rejtő Jenő legnépszerűbb műveinek egyike, A tizennégy karátos autó összművészeti előadásként kerül bemutatásra Keresztes Tamás rendezésében. A produkcióban tizenkét dal segít majd továbbárnyalni a szereplők karakterét, és az éneklő színészeket a rejtői világgal igencsak harmonizáló Budapest Bár zenekar fogja élőben kísérni. A rendkívül erős szereposztás tagjai és az előadás rendezője-díszlettervezője, Keresztes Tamás a műfajteremtésnél nem vállaltak kevesebbet: létrehozták Rejtő írói világából a zenés „képregényszínházat”. A szervezők a nyári évad egyik legizgalmasabb és legszerethetőbb előadását ígérik Gorcsev Ivánnal, Vanek úrral és Vendier őrmesterrel. Groteszk kalandok, zene, nyáresti (remélhetőleg) hűvös fuvallatok -kell ennél több?
A Független Színház Magyarország társulata könnyed formában beszél súlyos társadalmi kérdésekről: gasztro-túraszínházi műfajteremtő előadásuk a Gellért-hegyen zajlik, és a hátrányos helyzetű vidéki településeken virágzó uzsorarendszer működését mutatják be benne. A részt vevő roma és nem roma színészek és alkotók közös vágya, hogy a nyári melegben is sikerüljön párbeszédet kezdeményezniük ebben a fontos és nem eléggé szem előtt lévő társadalmi kérdésben. Mert nem mindegy, hogy hányan nőnek még fel olyan szülők gyerekeként, akikről lemondott a társadalom, és csak sodródnak az árral, várva, hogy a holnap esetleg mégiscsak változást hoz.
Ez az ősbemutató olyan kérdésekre keresi a választ, amit talán a járvány miatt sokan és egyre élesebben teszünk fel magunknak: Mi értelme a színháznak egy kaotikus világban? Hátradőlhetünk-e, miközben pusztul a világ körülöttünk? Tudunk-e egyáltalán önfeledten játszani? És baj-e, ha megtesszük? Az előadás Molière, Bulgakov, Szophoklész, Racine, Mnouchkine, Mandel és Shakespeare művei mellett a szereplők és alkotók improvizációi alapján készült. A Kazanyban született, egyéni munkamódszeréről ismert, erős színházi víziókkal megáldott rendező, Sardar Tagirovsky ha a Színművészeti hallgatóinak kreativitásával találkozik, biztosan olyan előadást hív életre, ami után nem fogunk tudni szépen csendben ülni hazafelé a kocsiban.
Elengedhetetlen része a nyári színházi évadnak a Városmajorban tartott Színházi Szemle – erre érkezik a temesváriak előadása is, amely azt kutatja, hogy az előadó-művészeti hagyományba mélyen beágyazott kultuszmű milyen kapcsolódási pontokat tud felkínálni a jelen emberének, aki már talán nem is érti a mesét. Mivel Csajkovszkij művének természetesen nincs szövegkönyve – a próbafolyamat improvizációkból, helyzetgyakorlatokból állt –, azt végül a próbákon végig jelen lévő dramaturg készítette el. Ha pedig még arra is kíváncsi valaki, hogy hogyan fogalmaz meg ez az előadás egyfajta ökokritikát, mindenképp látogasson el szeptember 4-én a Városmajorba!