Nem tudni, kinek hány színházi közvetítést sikerült végignéznie az elmúlt három hónapban, és bár egyre több remek előadás lett elérhető online, mégis hiányozhatott a közös nevetés és meghökkenés, sőt talán még a cukorkás papírok csörgése is.
Szinte hihetetlen, hogy ha nem is párnázott és vörös, de legalább műanyag székeken újra élvezhetjük nyáron Thália papjainak/papnőinek játékát. Az elmúlt években egyébként is egyre népszerűbbek a szünidei színházak, azonban az idei, eleinte elég erősnek ígérkező nyári idény műsora a járvány martaléka lett. Most megpróbál hamvaiból újjáéledni, sőt, a kitartóbb szervezők folyamatosan újabb és újabb előadásokat jelentenek be.
Talán először a kőszegi várszínház produkciója, Grecsó Krisztián Vera című regényéből készült monodráma adaptációja kezdett el próbálni Magyarországon teljesen karanténszerű körülmények között, hiszen a rendező, Göttinger Pál felesége, Grisnik Petra főszereplésével állította színpadra a feldolgozást. A premiert természetesen nézők nélkül tartották meg Kőszegen, de az eredeti mű szerzőjének jelenlétére azért számíthattak. Az előadást hamarosan remélhetőleg a közönség is láthatja majd a várszínházban.
Nem sokkal az első zárt körű bemutató után, az intézkedések lazításának hála, végre mindenhol elkezdődhettek az élő színházi próbák. Budapesten és az ország néhány nagyvárosában idén sem maradunk nyári színház nélkül, de siessünk a jegyvásárlással, mert a közönség zöme csillapíthatatlanul kívánkozik a színpad közelébe.
Ez a kortárs francia dráma úgy indul, mint egy pszichothriller, és a háttérben megbújó titkokból európai történelmünk legsötétebb időszakai tárulnak fel. A genfi szimfonikusok maximalista karnagya (Vasvári Csaba) és egy különös belga úr kettőse ez, ahol a karnagy profinak és maximalistának, a belga úr pedig elsőre lelkes rajongónak tűnik, majd szépen lassan megfosztja Miller karnagyot nagyratörő álmaitól, egójától, jelenének és múltjának hazugságaitól. Ujj Mészáros Károly (Liza, a rókatündér; X – A rendszerből törölve; Alvilág) rendezésében többek között arra keres majd választ, hogyan késztet minket arra valaki, hogy megfejtsük az életünket, és mi a helyes viszonyulás a múltunkban elkövetett bűneinkhez. A könnyed nyári felhozatalban ez a lélektani krimi igazi felüdülés lehet.
A darab szerzője és egyben az előadás rendezője kifejezetten olyan színészekre írta a vadiúj „képzeletbeli ír darabot”, akikben maximálisan megbízik, és akikkel gyümölcsözően tud együtt dolgozni. A cselekmény Észak-Írország kitalált, tengerhez közel eső szegletében játszódik napjainkban. A vihar elől egy kocsmába menekülő emberek megismerkednek, és a Brexit szavazásának napján igen fajsúlyos beszélgetésekbe bonyolódnak. Ebbe a hangulatba újabb két titokzatos látogató érkezik, akikről hamar kiderül, hogy valamilyen közük van a maffiához. Az Öreghíd alatt című előadást Sebesi Tamás és Némedi Árpád zenéje, plusz sok humor fűszerezi.
Amikor a melósok a Rejtő Jenő Múzeumot építik, egyiküknek a kezébe akad a szerző könyve, és ahogy elkezdi olvasni, hirtelen megelevenednek a regény szereplői, a rejtői karakterek. Az előadás jutalomjáték a színészeknek, mert humorában, improvizációs helyzeteiben kiaknázhatatlan lehetőségeket rejt Rejtőhöz méltó iróniával és groteszkséggel. Az előadás dalai, Marton Róbert zenéje ennél jobban nem is illeszkedhetne ebbe a világba: pont rárakja azt az ércet, amitől még igazabb lesz. A produkció műfaja „Rejtő nyomokban”, és a jelenből néz vissza az író tipikus hőseire, akik most is velünk élnek, csak éppen nem egy kalózhajón szolgálnak, hanem az építőiparban tevékenykednek. Az előadás szembesít minket a Rejtő-mítosszal, és minden bizonnyal felkelti az érdeklődést a magát csak ponyvaíróként minősítő, tehetséges szerző életműve iránt.
Általában nagyon szereti a közönség a házastársi pingpongról szóló előadásokat, amilyen az Egy apró kérés is. A szóban forgó témának – amit előre nem árulhatunk el, de az ötödik percben úgyis kiderül – az a varázsa, hogy megvan az a komoly rétege, ami miatt a nézőben is feszültség keletkezik, ezért még mélyebbről tör fel a nevetés. Márpedig percenként többször feltör, és abba sem marad. Talán csak akkor szűnik meg, amikor az első felvonás végén a szereplők kijönnek meghajolni, ezzel tudatosítva bennünk, hogy ennyi volt, de a fejünkben a történetet a taps után is továbbszőjük.
Adott egy éltes korú karmester, aki egy nála hatvan évvel fiatalabb rendezővel és egy street dance koreográfussal dolgozik együtt egy barokk operán. Izgalmasan hangzik, ugye? Pányik Tamás rendező azt ígéri, ebben az előadásban lerombolják a barokk opera összes sztereotípiáját, és ebben biztosan a rendező hatalmas segítségére lesz a címszerepet alakító Mester Viktória is, aki megkérdőjelezhetetlen énekesi kvalitásai mellett kiváló színészi adottságokkal és játékkedvvel rendelkezik. Nézni a mozgalmakkal, akciókkal teli előadást és hallgatni a liget zöldellő fái közt Handel napjainkban különösen népszerű zenéjét biztosan feledhetetlen élmény lesz.