Az idei nyárra tíz színházi előadást ajánlunk az ország minden tájáról a legkülönfélébb műfajokban: listánkban szerepel kultikus film színpadi adaptációja, musical, vígjáték, krimi, szerelmi dráma és memoár is.
Az elmúlt évek tapasztalatával ellentétben idén nyáron nem elsősorban Budapest a kulturális programok központja, hanem a Balaton körüli települések. Szerencsére egyre több vidéki városban is a színházé lesz a főszerep – legalább néhány napig –, műfaji szempontból pedig a zenés előadásokból a legszélesebb a kínálat, de összeállításunkban nem csak ezek szerepelnek. Igyekeztünk a legkülönfélébb műfajokat összeválogatni, hogy minden korosztály megtalálhassa a maga szórakozását.
Az egyik legnépszerűbb, szerelemről szóló, sokszorosan díjazott film színpadi adaptációját Udvaros Dorottya és László Zsolt játssza. A szerkezet alapvetően változatlan: a főhősnő, Francesca gyerekei olvassák anyjuk naplóját, amiből kibontakozik a pusztán négy napig tartó, de mindent felforgató szerelmi története. A család többi tagja és az ehhez kapcsolódó jelenetek azonban kimaradnak, a két ember egymásra találására, majd szétválására épül a cselekmény, körítés nélkül. Karakterük fejlődését csak apró kellékek és eszközök érzékeltetik: ruházatuk, mozdulataik, gesztusaik. A hatást Vázsonyi János szaxofonjátéka fokozza.
Ha van Petőfi és Arany legendás barátságához hasonló a magyar zene történetében, az Bartóké és Kodályé, mely Vecsei H. Miklós szövege alapján kerül színpadra, elsősorban a két művész levelezését felhasználva. Népdalgyűjtő útjaikon számos olyan dilemma és sorskérdés merült fel magyarság- és nemzettudatukkal kapcsolatban, amelyek a 21. század emberének identitását is alakítják, meghatározzák. Az előadás reflektál egymástól való eltávolodásuk és szakmai küldetésük félbeszakadásának okaira is, a háttérben a trianoni traumára adott különböző reakcióikkal, döntéseikkel. A fiatal alkotógárda elsősorban saját korosztályához kívánja közelebb hozni nemzetközileg is elismert művészeinket.
Tallós Rita korábbi előadásában, a méltán népszerű Menopauzában zenés formában, felszabadult humorral, tabukat döntögetve mutatja be a nőiség kérdéseit, a női test változásait. Így van ez az Anyatigrisekben is, csak épp nem a korosodó, hanem az igazán nővé érő, életet adó testre és a szülés, gyereknevelés kihívásaira fókuszálva – egy korszakhatárra, ami egyszerre zár le egy életszakaszt, és nyit egy merőben újat. És egy olyan feladatra, amelyben sosem lehetünk igazán tapasztaltak, mert a jövevény is tartogat számunkra ismeretlen, azonnali megoldást igénylő, lemondásokkal járó szituációkat.
Annak ellenére, hogy A dominógyilkosság alaposan kidolgozott krimi, Szente Vajk (aki a darab egyik írója is) számára az egyik legösszetettebb feladat a karakterek lélektani kidolgozása volt, hogy mindegyikük rejtegessen valamilyen titkot, és fokozatosan fény derüljön személyes motivációikra és igazságaikra. A történet szerint egy külügyminiszternő (Lévay Viktória) kollégáival tölti a hétvégét egy hajón, amikor váratlanul levele érkezik, a reakciója pedig komoly morális dilemmát vet fel. Az egyszerű elemeket használó, a színészek játékára építő előadás reflektál napjaink médiájának manipulációira és az így kialakított torz szemléletmódokra, értékítéletekre.
A cégvezető korunk egyik legismertebb figurája: dúsgazdag, sármos, éjjel-nappal dolgozó, folyton üzleti úton lévő, dörzsölt befektető, akinek a családja csak díszlet. Se ideje, se energiája nincs rájuk, érzelmi élete kiüresedett, elhidegült, felemészti a siker és a pillanatnyi élvezetek hajszolása. Háy János műve kiváló korkép a rendszerváltás után felemelkedő, simlis, ügyeskedő vállalkozók világáról és a társadalmi átrendeződésről. Sághy Tamás egyszemélyes előadása reprezentálja a cégvezető magányát, rávilágít a siker árára, és újragondolja az ember kiteljesedésének feltételeit.
A musical és a rockopera műfaját idéző hangzásvilágú, lendületes, a figyelmet végig fenntartó előadás az emberi félelemre épít, és párhuzamokra világít rá a sztálini Szovjetunió totalitárius rendszere és a 21. század pandémiás helyzete közt. A fő analógia a bezártság, az elszigeteltség, mindeközben pedig az a központi kérdés, hogy létezhet-e társadalmi egyenlőség. A disznók, kutyák, birkák, macskák, tyúkok világában, hierarchiájában minden faj leképezi a társadalom egy bizonyos rétegét. Puskás Zoltán rendezése szarkasztikus humorral leplezi le a politikai rendszerek világjárványt övező hazugságait, jogfosztásait, korrupcióját.
Karinthy klasszikus betegségmemoárja háromszereplős előadásként kerül színpadra Scherer Péter, Marton Róbert, Parti Nóra előadásában, megteremtve az intim hangulatot és a kiemelkedő színészi játék lehetőségét. Scherert személyes élmények kötik a szerzőhöz és az előadáshoz, amelynek egyúttal a rendezője is. Bevallása szerint Karinthy miatt lett színész: humora annyira magával ragadta, hogy nem volt többé szabadulása. Az előadásban látható, századfordulót idéző tárgyak visszarepítik a nézőt az időben, aki eközben testközelből követheti végig a betegséggel való szembesülés, az emberi kiszolgáltatottság, a tehetetlenség és a lassú leépülés lélektani folyamatát.
Az előadás egy négylakásos társasház lakóinak életébe enged bepillantást. A történet egy tibeti ősi hiedelemre épül, miszerint a macskadémon boldogtalan nők otthonába telepszik, hogy meghódítsa az ott lakó szívét, ennek érdekében pedig bármire képes, bárki bőrébe belebújhat. Ha nem jár sikerrel, áldozatát és önmagát is elpusztítja. Orsi, a főhősnő szerethető és mindannyiunk számára ismerős karakter, aki annyira peches a szerelemben és a hétköznapokban is, hogy már-már arra gyanakszik, átok ül rajta. Gergye Krisztián humorban nem szűkölködő előadása rátapint az ember legbensőbb félelmeire és gyengeségeire.
Az örök klasszikus magyar kultuszfilmet, amelynek mondatai szállóigévé váltak, szinte minden korosztály ismeri – színpadi változata Kautzky Armand és Kerekes József főszereplésével mégis csekély visszhangot váltott ki tavaly decemberi bemutatója óta. Dinamikus, pörgős, humorban nem szűkölködő rendezés ez, amely nemcsak az ötvenes évek politikai rendszerének működését, a kisember és a hatalom harcát mutatja be, hanem a jelennel való párhuzamokat is felvillant. A színpadon jóval nehezebben kivitelezhető, gyors helyszínváltásokat három óriástévé teszi lehetővé, és más filmes megoldások sem maradnak el.
A liaison francia szó jelentése ’kapcsolat, érintkezés’ – nem meglepő, hogy az előadás a szerelemről és annak ezernyi árnyalatáról, típusáról, a nőiségről és a nő különböző arcairól szól, mégpedig dalokban. De a cím a közönséggel való kapcsolódásra is utal, Pokorny Lia pedig profin kezeli az interaktivitást és az improvizációt igénylő színészi feladatokat, ahogy ezt már néhány évvel korábban a Dolgok, amikért érdemes élni című előadásban is bizonyította. A LIAison idén hónapokig nem volt látható, miután Babicsek Bernát, Pokorny Lia művésztársa, aki harmonikán kísérte őt, az év elején tragikus hirtelenséggel elhunyt. Szerepét végül Kéméndi Tamás vette át, a nyári előadás pedig tisztelgés lett Babicsek Bernát emléke előtt is.
Ebben a cikksorozatunkban magyar alkotók kevésbé ismert vagy régóta nem emlegetett szövegeit elevenítjük fel. Mennyire fitt, vagy mennyire roskatag egy nyugdíjaskorú regény? És most, hogy a társadalombiztosítási szabályok szerint visszavonul, milyen elkövetkező évtizedekre számíthat?