Az agy formázása – Ocskay László (Doky) festményeinek világáról

Ocskay László (Doky) alkotói munkásságát immár 22 éve kísérem figyelemmel. A MAMŰ Társaság (Marosvásárhelyi Műhely / Maszülető Művek) oszlopos tagjaként sok-sok csoportos kiállítás részese és szervezője. Ugyanakkor, párhuzamosan, az 1990-es évek elejétől (harminc évig) működő jászberényi Art Camp művésztelep és szimpózium tagjaként is aktívan tevékenykedett…

Az elmúlt 11 évben Doky négy önálló kiállítását nyitottam meg: a budapesti Magyar Írószövetségtől a Magyar Műhely Galérián és a balassagyarmati Szerbtemplom Galérián át a Random Galériáig. A fentiek jegyében: remélhetően érthető a személyes hangvétel – és az irodalmi-képzőművészeti találkozások sajátos feltárása is!

Az alábbi írás egy összegző kivonat kísérlete:

[…] Ocskay László szemorvos professzor, képzőművész: festői és grafikai munkássága mellett irodalmi, illetve komolyzenei érdeklődése, műveltsége is említésre méltó! Rajzai elképesztő mennyiségben (többnyire kiemelkedő minőségben) sorakoznak a sok évtizedes alkotói munka mögött. Életműve szinte átláthatatlan és kibogozhatatlan…

Határ Győző Özön közöny című filozófiai-lélektani könyvének szentelt rajz-sorozatában a (szinte öngeneráló) folyamatokra, az érzékelések újra- és újraéledő (valós és valótlan időket átívelő) perspektíva-mélységeire koncentrál. Fókuszálása nagy látószögű, egyszerre érdes és csiszolt, egyszerre hermetikus és nyitott!

A megismerés alapvető kényszerének eredetét fátyol fedi, de az alkotások kíváncsian vetülnek a lepel mögé, s árnyjátékszerűen rajzolják meg a mögöttes mikrouniverzumot. Ha mindez a kozmikus kíváncsiság és a kitűnő rajzkészség geometriai precizitással is párosul, akkor érvényesülhet a centrális perspektíva: ami a korai reneszánsz (quattrocento) nagy felfedezése! Nézzük meg például Piero della Francesca toszkán festő alkotásait…

Doky régebbi és újabb munkái között egyaránt rezegnek különféle rejtjelek és kalligrafikus kódok, ám ezen rezignációk egyáltalán nem rokoníthatóak pl. Mirónak és társainak játékosan rajzos vagy kalligráf jelképekkel teli szürrealizmusával, de a kínai ideogrammákhoz, az ősi, konkrét, kötött – és egyben költői – írásjelekhez sem társíthatóak…

Mindinkább individualista influenciáknak nevezném őket. Miképpen több alkotását is, a rengeteg közül kiemelve.

•

Elfelejtett elmék, elképzelt városok, avagy: Borges és Határ Győző szellemi találkozása a Szerbtemplom Galéria szakrálisan letisztult, hűs rezgés(ter)ében:

Az ismeretlen elméletek úgy lebegtek az éjszaka azúrján, mint elsüllyedt hajókból a tengerszínen maradt, tépázott vitorlák… A metaforák pedig úgy vonultak a párolgó utakon, mintha vér-indákból átszőtt formák képtelenségeit akarnák meghódítani egy idő-szerűtlen térben, amely mögött képzeletbéli fej-belsők, agyvelő-kipárolgások rezonáltak… – Jegyezte le egy fiatal (kortalan) néző, mielőtt még elindult volna a kiállításra…

Ocskay László (Doky) konstrukcióinak fiktív tereiben belső felhőrétegek, felhőfoszlány-átalakulások is megjelennek, visszatérően kísértenek. Néhol ér- és rézhorgokra akadva, néhol az agytekervények (velős) részecskéibe tapadva, elmejáratokban megrekedve, ám onnan is hamarosan kiszabadulva, újabb, új-absztrakt, illetve metafizikus formákat bontva…

A cikk teljes terjedelmében a Kortárs folyóirat májusi számában a 45. oldalától olvasható. A lapszám online elérhető a kortarsfolyoirat.hu-n.