Ördögkatlan: egy nagy beszélgetés

„A rendszerváltás idején biztosra vettük, hogy mivel már semmi sem tiltja, tömegével jönnek majd létre az aktívabbnál aktívabb civil közösségek, és az emberek egyre inkább élnek majd a számukra felkínált beleszólási és cselekvési lehetőségekkel. Mára kiderült, hogy a tiltás hiánya még nem garantál semmiféle aktivitást, és hogy a hatalomra került rendszerváltók már nem túlságosan forszírozzák, hogy a civil önszerveződések egyre többen és egyre erősebbek legyenek” – olvasható az idei Ördögkatlan Fesztivál Világ civiljei egyesüljetek!rovatában, mely számos interjút is tartalmaz hazai, illetve külföldi szakemberekkel jó példákról, működő civil és nonprofit kezdeményezésekről, lehetőségekről.

Bérczes Tibor újságíró-fordító, a sorozat „gazdája” a fesztiválon is folytatja ezeket a beszélgetéseket. Azon túl, hogy maga az Ördögkatlan is alulról jövő kezdeményezésként, Ruszt József ötlete nyomán valósult meg először 2008-ban, érdemes lesz egy pohár bor mellett belehallgatni a különböző témákban meghívott vendégek párbeszédébe, hogy mi is kedvet kapjunk a civil aktivitáshoz.

•

Az Ördögkatlan Fesztiválon szociológiai beszélgetéseket fogsz vezetni a Vylyan teraszon. Mi áll majd ezek középpontjában?

Én inkább azt mondanám, hogy „mindenféle” beszélgetéseket vezetek, mert akiket kérdezek, különböző foglalkozású emberek. Lesz köztük történész, közösségfejlesztő, filmrendező, szociális projekt vezető,  és csak a téma köti őket össze: pl. mi kell ahhoz, hogy egy országban az emberek ne csak nézői és tárgyai, hanem alanyai is legyenek annak, ami velük történik.

Azért sem használnám a szociológiai vagy bármilyen hasonló jelzőt, mert az olyan nagyon tudományosnak hangzik, és egy ilyen fesztivál kontextusában ez inkább elidegenítené, mint vonzaná a közönséget.



Valóban nem megszokott, hogy egy nyári kulturális fesztiválon efféle beszélgetések szerepelnek.

Nem megszokott, de nem idegen a fesztivál jellegétől, sőt, szerintem ennek a fesztiválnak épp az az egyik célja, hogy beszélgetésekre ösztönözzön. Hisz ezt teszi, amikor öt napra találkozási lehetőséget teremt rengeteg embernek, és ezt teszi, amikor a kulturális programokkal kérdésekre és lehetséges válaszokra ingerel. A mai hazai viszonyok egyik oka éppen az, hogy nem beszélgetünk a másikkal.



Jól érzékelem, hogy az idei téma válaszkísérlet vagy folytatás a tavalyi téma kapcsán, ami a magyar vidék helyzete volt?

Igen is, meg nem is. Tavaly, amikor először tartottunk ilyen beszélgetéseket, a témát egyfajta lelkiismeret-furdalás szülte. A vidék egy metafora volt, annak a metaforája, hogy ugyan egy országban élünk, de szociálisan, kulturálisan olyan különböző világokban, hogy már nem ismerjük és nem is tudjuk felfogni a másik helyzetét. Annyiban viszont tényleg válaszkísérlet, hogy a szociális problémák nem oldhatóak meg, hanem az aktív érintettek is kellenek a sikerekhez.

És mitől lesznek a magyarok aktív résztvevők?



Hát ez az! Gyanús, hogy ez nem elhatározás kérdése. Az egy képesség, hogy valaki együtt tud-e működni másokkal. Erre a képességre pedig akkor teszünk szert, ha ott vannak előttünk a minták. Ha látjuk, hogy a szüleink, a szomszédaink, körülöttünk szinte mindenki keresi a kapcsolatot, illetve szolidáris másokkal, és az állami intézményekkel szemben sem alattvalóként viselkedik. E képesség kialakításának egyik helyszíne az iskola, csak nem az, amelyben maga az iskola is csak egy alattvaló, mert akkor a gyerek még olyankor is gondolkodik majd a „helyes” válaszon, amikor azt kérdi tőle a tanár, hogy szereti-e a fagyit.



Kik lesznek a beszélgetések résztvevői?

Gyáni Gábor történész, akitől megkérdezem majd, mennyiben „történelmi termék” az említett „alattvalói” magatartás, illetve a magyar történelemben hova lehet visszanyúlni, hogy más, pozitív mintákat is találjunk. Péterfi Ferenc közösségfejlesztő is jelen lesz, aki egyrészt leírja, hogy a részvételi hajlandóság tekintetében mi változott – meg mi nem – a rendszerváltás óta, és hogy hogyan néz ki egy konkrét közösségfejlesztő projekt.

Feldmár Nóra, noha nagyon fiatal, már nemcsak tervezget, hanem meg is valósít szociális projekteket, így neki azt kellene „elárulnia”, mi szükséges ahhoz, hogy valaki túl tudjon lépni a tervezgetés stádiumán, ami Magyarországon gyakran életfogytiglani foglalatosság. Levetítjük majd Kovács Kristóf Besence Open című dokumentumfilmjét is, ami egy falu különös közösségteremtési kísérletéről készült a rendező és a polgármester részvételével. Ez a film két szempontból is fontos: egyrészt látjuk, amiről addig csak beszéltünk, másrészt meg azért, mert kiváló alkotás.

•

A fesztivál részletes programja (2014. augusztus 5–9.): www.ordogkatlan.hu