„Szeretném, ha a kamarazene és a tanítás mindig része lenne az életemnek” – interjú Osztrosits Éva hegedűművésszel

Mondhatjuk, hogy zenész családban nőttél fel, ráadásul a nálad mindössze néhány évvel idősebb nővéred szintén hegedülni tanult. Mennyire jellemző rátok a rivalizálás? Játszottatok már együtt?

Kiskorunk óta kapcsolatban vagyunk a zenével édesanyánk révén, aki középiskolában még énekesi pályára készült – rengeteget dalolt nekünk. Nagyjából hétéves lehettem, amikor a nővéremmel kitaláltuk, hogy hegedülni szeretnénk, és valóban, ő is profi muzsikus lett. Mellette van még egy bátyám és egy húgom, akik hobbi szinten, de játszottak valamilyen hangszeren. A rivalizálás a nővéremmel periodikusan volt jellemző. Azt mondanám, hogy inspirálóan, fejlesztően hatott ez ránk. A közös zenélésre ritkán kerül sor, de márciusban pont lesz egy olyan online koncertünk, ahol duóban adunk elő Bartók-darabokat.

A Zeneakadémián a doktori iskola utolsó évében jársz, de nem tervezel túl messze menni az iskolapadtól, hiszen tanári pályára készülsz. Mi vonz leginkább a tanításban?

Nagyon jó példák vannak előttem, Kalló Zsolt és Kokas Katalin egyaránt szuper tanárok: megmutatták, milyen hatékonyan lehet mások életét és fejlődését előrelendíteni – a tanulmányaim során mindig is érdeklődően figyeltem a mestereim pedagógiai módszereit, fogásait. Doktoranduszként volt lehetőségem a Zeneakadémián kipróbálni magam kamaratanárként, ami egy nagyon-nagyon komplex feladat, de igazán élveztem. Számomra fontos, hogy az emberségnek is kiemelt szerep jusson a közös munkában – észrevenni, hogy a diák, aki belép a próbaterem ajtaján, épp milyen hangulatban van, és aszerint reagálni rá. Van egy csomó dolog, amit a tanításban szeretnék alkalmazni: a főtárgytanáraimnál tapasztalt szigor, de szeretetteli hozzáállás, rugalmasság és személyre szabottság biztosan ezek közé tartozik.

Hogyan hangolódsz rá egy-egy darabra?

Emlékszem olyan pillanatokra, amikor rosszabb kedvvel érkeztem meg a próba helyszínére, és arra, hogy ez hogyan tudott átváltozni a zene, a próba, a körülöttem lévők hatására.

Ezeket a tapasztalatokat is felhasználva már megtanultam, hogyan lehet fókuszálni egy feladatra, műre – ami aztán kizökkent, elmélyít, formál.

Szeretem ezt a mechanizmust.

Mit tartasz a legfontosabb célodnak fiatal előadóként?

Szakmai szempontból szívügyem a vonósnégyesezés: a Korossy Kvartettel már belevetettük magunkat a komoly munkába, és hamarosan a Budapesten megrendezésre kerülő Bartók Világversenyen is indulunk majd.

Fontos, hogy a koncertekre való felkészülés során fejlődjünk, és a pódiumon kimagasló teljesítményt nyújtsunk.

A tanítást szintén ide sorolnám, illetve nagyon szeretek kisebb létszámú kamaracsoportokban is játszani – így az UMZE Ensemble-ban betöltött szerepemet is nagyra értékelem.

A Korossy Kvartett előtt a Kruppa Kvartettben is részt vettél. Érzel különbséget a két formáció között?

Eléggé más a két csoport, hiszen a Kruppa Kvartett másik három tagja korombeli fiú volt, a Korossy Vonósnégyesben pedig nálam fiatalabbakkal játszom. A két együttes dinamikája és a próbafolyamata is különböző. Szakmailag is másféle kihívás, hiszen most brácsázom, míg korábban hegedültem a kvartettben – az élet adta, hogy a mostani felállásban egy tagcsere miatt épp a brácsapozíció szabadult fel, és amikor a Kruppa Kvartettel befejeztük a folyamatos, profi vonósnégyesezést, elhatároztam, hogy nem akarok ilyen felállás nélkül maradni. Így pont ideális volt a helyzet, és örömmel vállaltam a közreműködést a Korossy Kvartettben.

A zene mellett milyen más művészeti ágban mozgolódsz még szívesen?

Úgy vélem, minden művészeti alkotás hat ránk, beépül a személyiségünkbe – ily módon az olvasás is lassan a jellemem részévé válik. Mostanában Krasznahorkaitól olvasom Az utolsó farkas című könyvet, míg az utóbbi idő legnagyobb hatású olvasmánya Simone Weil Jegyzetfüzetei volt – esszenciálisan fogalmaz meg számomra alapvető igazságokat.

Veress Sándorhoz különleges kapcsolat fűz, doktori disszertációdat is az ő munkásságából írod. Mi fogott meg ennyire a zeneszerzőben?

Veress Sándor alkotásait a Lockenhausi Kamarazenei Fesztiválon hallottam először, és már ott hatalmas hatást gyakorolt rám a vonóstriója – majd a doktori iskolában ez lett a disszertációm egyik fő témája, illetve a kései Vonósnégyes versenymű. A Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíjpályázatán is Veress a kiindulópont: a hegedűs és brácsás szóló-, illetve kamaradarabjait (a kvartettig bezárólag) párosítottam Bartók megfelelő apparátusú műveivel, és ezekből állítottam össze koncerteket, amik a következő három év során fognak elhangozni. Veress nagyon fontos eleme a zenei életnek, hiszen összekötő kapcsot is jelent a muzsika világában: Bartók és Kodály tanították, ő pedig olyanoknak adta át a tudását, mint Kurtág és Ligeti. Speciális szerzeményeket köszönhetünk neki, amelyekben a népies és hagyományos elemek mellett a dodekafon szerkesztés is megtalálható.

Bár a vonósnégyes foglal el különleges helyet a szívedben, azért jut benne hely a szólózásnak is?

Persze, nagyon hálás vagyok, hogy van erre lehetőségem. Jövő évben adódik alkalmam a Müpában is eljátszani egy hegedűversenyt szólistaként, ami számomra igazi kuriózum, öröm, kihívás. Nagyon várom.

Két éve a Zathureczky Ede Versenyen elnyertél egy Rogeri mesterhegedűt. Mit jelent ez számodra?

Nagyon boldog vagyok, hiszen egy ilyen kaliberű mesterhangszer hatalmas segítség. Ennek az instrumentumnak ráadásul elképesztő történelme van: az 1700-as években készült, generációról generációra szállt, és így jutott el Zathureczkyhez is, aki óriási hegedűművész. Sokszor hallgatok felvételeket a YouTube-on, ahol megtalálható Zathureczky előadásával néhány darab ezen az eszközön. Megtisztelő és nagy öröm, hogy én játszhatok ezen a hegedűn még másfél évig.

Kezdő muzsikusként a színpadi szereplés megszokása is fontos része a kezdeti éveknek. Milyen érzés, hogy most nincs lehetőséged nagyközönség előtt kipróbálni magad?

Embert próbáló feladat közönség nélkül játszani, azonban az online koncertezést is egy életmentő intézménynek tartom, hiszen van alkalmunk felkészülni és előadni a darabokat. Ami hiányzik, az az emberek visszacsatolása, reakciói – nehéz úgy fellépni, hogy senki nem ül a teremben, és az ebből fakadó koncerthangulat hiánya nehezebbé teszi a fókuszálást, az időzítést is. Bár nem szeretem ezt az időszakot, azért örülök, hogy nem állt meg az élet.

Hol hallhatunk legközelebb játszani?

A fentebb is említett Veress–Bartók-pályázatom kapcsán márciusban, illetve júniusban Berecz Mihály zongoristával adunk majd egy hegedű–zongora-fókuszú koncertet. Emellett február közepén az UMZE-val is játszhatok, ahol majd Kurtág György kilencvenötödik születésnapját ünnepeljük, többek között az egyik darabjának magyarországi bemutatójával is. Valamint természetesen a vonósnégyessel is lesznek majd koncertjeink. Szintén februárban a BMC könyvtárában Molnár Anna énekessel lesz egy felvételünk, ahol többnyire versek inspirálta művek hangzanak majd el.

Berecz Misivel az MVM 2020-as Junior Prima díjátadó és gálakoncertjén is együtt játszottatok mint friss Junior Prima díjasok. Hogyan ismerkedtetek meg? Milyen élmény a közös munka?

Misivel négy-öt éve ismerkedtünk meg egy koncerten, és azóta barátok vagyunk. Többször volt szerencsénk már együtt dolgozni, és minden alkalmat meg is ragadunk a közös szereplésre. Jó kapcsolódási pontot jelent, hogy neki is nagyon fontos Bartók darabjainak megszólaltatása. Nagyon könnyű az együttjáték, hiszen rendkívül tapasztalt, rugalmas, gyorsan tanul, és sok ötlete van.

Bár még nem telt el két hónap azóta, hogy megkaptad a Junior Prima Díjat, érezted már a karrieredre gyakorolt hatását?

Nem igazán számítottam rá, de nagyon nagy öröm, hogy azóta több felkérést is kaptam az elismerésnek hála, és interjúk is készülnek velem, ami szintén egy tanulandó műfaj.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Nem vagyok egy nagy, tudatos tervező, de szakmailag mindenképpen szeretném, ha a kamarazene és a tanítás mindig része lenne az életemnek.

Junior Prima Díj zeneművészeti kategóriájáról megjelent további cikkeink:

„Mindig kívülállónak éreztem magam, de a zene világában végre otthon vagyok” – interjú Hotzi Mátyás csellóművésszel

„Az önmagunkkal szembeni kíméletlen őszinteség nagyon fontos ezen a pályán” – interjú Fülei Balázzsal

„Nem a hangok mennyisége és az akadémikus tudás, hanem a szakralitás az igazán fontos” – interjú Binder Károllyal

„Nem elég jónak, a legjobbnak kell lenni” – interjú Boldoczki Gáborral

Íme az ország legtehetségesebb fiataljai: ők nyertek idén Junior Prima Díjat – 3. rész

Íme az ország legtehetségesebb fiataljai: ők nyertek idén Junior Prima Díjat – 2. rész

Íme az ország legtehetségesebb fiataljai: ők nyertek idén Junior Prima Díjat – 1. rész

„A tehetség akkor válik teljessé, amikor elismerésre talál” – átadták a zeneművészeti Junior Prima Díjakat