Hogyan fogjunk az íráshoz? – Interjú Pécsi Györgyivel, a Kortárs kritikai és szépírói műhelyének mentorával

A Kortárs által indított szépírói műhely líracsoportjában vállalsz oktatói tevékenységet. Korábban is tartottatok a Kortárs szervezésében hasonló képzést?

Tavaly ősszel fiatal kritikusokkal dolgoztunk együtt, ami nagyon sikeresnek bizonyult, így elképzelhető, hogy ismét meghirdetjük a kurzust. Most a lírával teszünk próbát. A Kortárs életében új ez a forma, és íróiskolás műhelymunkát korábban én sem vezettem, de több évtizedes könyvkiadói és lapszerkesztői munkám során nagyon sok tapasztalatra tettem szert. Remélem, ezek egy része itt is hasznosítható.

A Kortárs miért tartja fontosnak ezeket a műhelyeket?

Általában is, az utóbbi két pandémiás évben pedig különösen megritkultak a személyes találkozások, beszélgetések. A rendszerváltozás előtt a lapszerkesztők főállásban voltak szerkesztők, rengeteget foglalkoztak minden kézirattal, a fiatalokéval különösen. Persze, működött a politikai cenzúra, de ami megjelent, az nagyon gondosan elő volt készítve. A mostani szöveg- és közlésrobbanás korában bármi megjelenhet, főleg a világhálón, de nyomtatásban is. Viszont

ma az igényes fiatal szerző elég gyakran magára marad a szakmai kérdéseivel, holott szeretne tanulni, visszajelzéseket, kérdéseket, javaslatokat, észrevételeket kapni.

Ehelyett elküldi az írását a lapnak, és vagy közlik, vagy nem. Pár szöveg alapján nem könnyű rálátni az alkotóra, nincs is idő minden beküldött kéziratra részletesen válaszolni. Azt reméljük, hogy legalább néhány fiatal szerzővel tartós munkakapcsolatot alakíthatunk ki.

Jellemzően kik vesznek részt a műhelymunkában? Van előfeltétele a jelentkezésnek?

Leginkább a pálya elején álló, fiatalabb korosztály jelentkezik. Néhány kevésbé frekventált lap már közölte az írásaikat, de bizonytalanok, keresik a hangjukat. Alapvetően tanulni szeretnének. Egy rövid szakmai önéletrajz mellett a kritikusoktól és a szépíróktól is kértünk saját szövegeket, ezek alapján hívtunk meg fiatalokat.

Hogyan épül fel a képzés? Hogyan zajlik egy alkalom?

A kritikai műhelyt három elméleti előadás vezette be, utána kisebb csoportokban – Thimár Attila, Szekeres Nikoletta, Hlavacska András és én – műhelyfoglalkozásokat tartottunk. Két-két könyvet választottunk, részletesen megbeszéltük az értelmezési szempontokat, a műhelyesek pedig megírták a kritikáikat, amiket véleményeztünk, és addig dolgozgattunk a szövegen, míg tényleg jó nem lett. Az ötfős líracsoport első két foglalkozását Jeney Zoltán vezette, stílus- és formagyakorlatokat végeztek. Az általam tartott első foglalkozáson az én csoportom is „gyakorlatozott”, a következőn a saját verseiket fogjuk alaposan megbeszélni.

Az online alkalmak mennyire nehezítik meg a közös munkát?

A pandémia mindannyiunkat rákényszerített az online tér lehetőségeinek a megtapasztalására. Kétségtelen, hogy a Budapesttől távolabb élők is külön szervezés-utazás nélkül be tudnak kapcsolódni a közös beszélgetésbe. Eleinte zavart, hogy mindannyian premier plánban nézzük egymást, de hozzá lehet szokni – viszont a személyességet nem tudja pótolni.

Mostanában divatosak a különböző kreatív írással foglalkozó tanfolyamok. A többi hasonló képzéshez képest a tiétek miben tér el?

Nincs rálátásom más műhelyekre, de talán azért sajátos a miénk, mert nem általában foglalkozunk fiatalokkal, hanem arra törekszünk, hogy saját lapunk, a Kortárs fiatal szerzői körét bővítsük.

Hosszabb távú együttműködést szeretnénk kialakítani, a foglalkozásokat vezető szerkesztőkolléga pedig a kurzus után informális mentorként továbbra is támogatja, segíti a szerzőt.

Volt-e olyan emlékezetes eredmény a műhelymunka során, amit kiemelnél?

Mind a kritikai, mind a szépírói foglalkozások során jó társaság gyűlt össze, felszabadult hangulatban teltek az alkalmak. A résztvevők nyitottak voltak a kritikára, a munkáikon is látható volt a folyamatos fejlődés. Már elkezdtük sorozatban közölni azokat az írásokat, amelyek a kritikaírói műhelyben készültek. A márciusi lapszámunkban Bonivárt Ágnes, Oláhné Kispál Anita, Ferencz-Fehér Dorottya és Bocskai Adrienn remek kritikája olvasható, a következő számainkban folytatjuk a bemutatást. A szépírói műhelyfoglalkozások még tartanak, de ott is várhatunk ígéretes verseket, szépprózákat, amelyek szintén olvashatók lesznek a lapban.

A Kortárs augusztusban a műhelyekben zajló munkához hasonló céllal tábort szervez Balatonfüreden. Erről az eseményről mit lehet tudni?

A tábort alapvetően a fiatalabb szerzőkkel való személyes kapcsolattartás igénye hívta életre. Ismerjék meg egymást, ismerjenek meg bennünket, szerkesztőket, a lap koncepcióját, értékrendjét. Még szervezzük a – remélhetőleg változatos – programot. Mindenképpen tartunk hasznos, hasznosítható workshopokat, és lesznek szakmai beszélgetések, írásgyakorlatok, egyéni bemutatkozások, előadások is. Meghívtuk például Markó Béla költőt, hogy tartson előadást a szonettről, és vegyen részt egy esti beszélgetésben – megtisztelő, hogy a szonettműfaj mestere, egyébként a Kortárs rendszeres szerzője, elfogadta a meghívásunkat.