Kihagyott ziccer – kritika a Pesti balhé című filmről

Fordított műkincsrablásra készülő, szerethető lúzerekkel érkezett az első magyar film, amire a járványhelyzet és a karantén után beülhet a közönség. Sok alkotás premierje tolódott a koronavírus miatt, de a nyár vígjátékaként hirdetett Pesti balhé bemutatóját nem halasztották el – valószínűleg annak reményében, hogy sikerül visszacsalogatni a nézőket a mozikba.

A film főszereplője a gazdag, de boldogtalan építész, Marcell (Mészáros Béla), aki negyvenedik születésnapján összetalálkozik gyerekkori barátaival. A félős állatorvos, Guszti (Elek Ferenc), a szertelen természetvédő, Alexa (Petrik Andrea), a tehetségtelen festőművész, Vinsz (Jászberényi Gábor), az amatőr színész, Adrián (Inotay Ákos) és a két lábon járó bunkó, Jet (Szabó Simon) sem sokkal sikeresebbek, mint a pénzes főszereplő, de ők látszólag nem is akarnak felnőni. Miután a társaság tagjai felidézi gyerekkori csínytevéseiket, Vinsz bedobja az ötletet: csempésszék be egyik botrányosan rossz festményét édesapja extravagáns budapesti műkincsárverésére. Egy váratlan tragédia után a csapat úgy dönt, hogy mindenáron megcsinálják a balhét, amibe sikerül bevonni a fekete öves bűnözőt, Gedeont (Reviczky Gábor) is.

Az alkotás rendezője és társ-forgatókönyvírója, Lóth Balázs korábban a 200 első randi és A mi kis falunk című sorozatokban működött közre, mozivászonra eddig még nem forgatott. A Pesti balhé által viszont egy tisztességes büdzsével rendelkező, széles közönséget célzó zsánerfilmmel kapott lehetőséget a bizonyításra. A mozikban július 30-tól látható film háromszázhuszonhétmillió forintos támogatást kapott a Filmalaptól, és két hónapig forgatták több mint harminc helyszínen. Lóth Balázs alkotása egyszerre akar heist movie (azaz egy nagyszabású lopásról szóló alkotás) és vígjáték lenni. A marketing azt sugallta, hogy a Pesti balhé a Másnaposok szellemében készült, bár a történetről sokkal inkább Árpa Attila Argója juthat eszünkbe: itt is egy csapat szerencsétlen, de legalább annyira elszánt figura lehetetlennek tűnő missziója áll a középpontban.

A Pesti balhé a képrablós filmek látványvilágát igyekszik megragadni az extravagáns környezettel. A helyszínválasztásnak, Balázs István Balázs operatőri munkájának és a feszes vágásnak (Kertai Gábor) köszönhetően át is jön az életérzés anélkül, hogy hollywoodi majmolásba hajlana az alkotás.

A Pesti balhé az amerikai akciófilmek mellett eszünkbe juttathatja Dési András György és Móray Gábor 2015-ben bemutatott fekete komédiáját, Az éjszakám a nappalodat is, amelyben szintén fontos szerepet kapott az éjszakai Budapest, és amelynek szereplői szintén hasonló figurák, mint akiket Lóth Balázs filmjében megismerünk.

Ami a színészeket illeti, az egyik legemlékezetesebb alakítást egy friss arc, a forgatókönyv írásában is közreműködő Inotay Ákos nyújtja: őt magyar mozifilmben eddig nem láthatta a közönség, és valószínűleg mostantól a magyar Steve Buscemiként fogják emlegetni, mivel félelmetes a hasonlóság közte és a hollywoodi legenda között. A Mészáros Béla által alakított főszereplő tűnik a legszürkébbnek, és elsősorban nem a színészi játék miatt – sokkal inkább azért, mert a százöt perc alatt nincs egyetlen olyan egysorosa vagy akciója sem, ami miatt megmaradna az emlékezetünkben a boldogtalan építész karaktere. Ez sajnos igaz a többi figurára is, és itt jön a képbe a Pesti balhé legnagyobb gyengesége: a forgalmazó által a nyár vígjátékaként emlegetett film pont a humoros jelenetekkel marad adós. Pedig próbálkozik, sokszor a politikai inkorrektségig is elmegy, mégsincs olyan poén vagy geg, amit egy nappal az alkotás megtekintése után fel lehetne idézni. Egy kezünkön meg lehet számolni, hányszor nevetett fel a közönség a sajtóvetítésen, és ennek nem az az oka, hogy eltartott kisujjal teát szürcsölő újságírók ültek be a filmre.

Mintha a forgatókönyvírók az aránytévesztés hibájába estek volna, és nem tudták volna eldönteni, hogy tökös heist filmet vagy vígjátékot szeretnének írni, esetleg a drámai szálat akarják előtérbe helyezni.

Ennek megfelelően a karakterek nem elég viccesek, a poénok nem ülnek.

Így aztán hiába volt ott a színészek közt Szabó Simon, Elek Ferenc vagy Reviczky Gábor, jól megírt szövegek híján olyannak tűnnek, mint egy rossz poszton játszatott sztárfocista, aki nem tudja segíteni a csapatát, pedig ott lenne benne a potenciál. A Pesti balhé pedig megmarad kihagyott ziccernek, hiába a jó alapötlet, a stílusos látványvilág és az erős színészgárda.