© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
#physicalcommunication
Bátori Zsolt – Észrevétlen című kiállítása
2015. február 6-án Tóth Balázs Zoltán fotótörténész, fotográfus nyitotta meg az Artus Kortárs Művészeti Studiójában Bátori Zsolt fotográfus, egyetemi docens (Műegyetem, Szociológia és Kommunikáció Tanszék; MOME) Észrevétlen című kiállítását.
2015. február 6-án Tóth Balázs Zoltán Magyar Fotográfiai Múzeum munkatársa nyitotta meg az Artus Kortárs Művészeti Studiójában Bátori Zsolt filozófus és fotográfus (BME, MOME) Észrevétlen című kiállítását. Tóth megnyitóbeszédében kihangsúlyozta, hogy a képek nem véletlenül nem lettek felcímkézve, ugyanis Bátori ezzel azt jelezte, hogy a kontextusból kiragadott épületfelületeket új jelentéstartalommal szeretné felruházni, bár első látásra ezek a részletek csendben („észrevétlen”) maradnak, de hosszas megfigyeléskor olyan rejtett tartalmakat veszünk észre, amelyek igazi élményt adnak.
A ritmikusan váltakozó formák, helyenként kihangsúlyozott színek (vörös, zöld) a klasszikus fotográfia funkcióira utalnak vissza. Ahogy Paul Klee önarcképén a háromszögek, a körök, négyzetek építették fel az arcot, addig Bátori fotográfiáin az össze- és széttartó egyenesek, az egyszerű geometriai formák mindenkiben másra és másra emlékeztetnek. Tóth, Bátori fotográfiáit a „gondolkodó ember csendjeként” írta le, és milyen plasztikusan fogalmazott ezzel, hiszen Bátori filozófiai elköteleződése is közrejátszik a kifejezetten jól megkomponált képeken.
Bátori változatos helyszíneken készítette a képeket, de van olyan, amelyik a Műegyetem egyik épületének tetőszerkezet-részletét mutatja be, egy ritmikus sorozat darabjaként. Egy másik, egy athéni konferencia alkalmával készült, első ránézésre senki nem gondolná, hogy az épület éppen honnan való, de nem is ez a lényeges. A megvilágítás, a pozitív és negatív terek harmonikus váltakozásának kihangsúlyozása olyan törekvéseket mutat, amelyeket leginkább absztrakt grafikákon látni. És ez az absztrahálás teszi Bátori fotográfiáit ennyire izgalmassá.
Az egyik kiállított munkán egy angliai aluljáró részletét mutatja be, Bátorinak azért tetszhetett meg a lépcső melletti korlát, mert a fala nagyon aprólékosan kicsempézett, míg a környék igencsak lepukkant volt – a kiragadott részletben többen egy tank formáját vettük észre, és ez az égetően vörös csempeháttér rendkívül hatásosan működött ebben az értelmezésben.
Bátori fotográfiáinak egyik sajátossága a létre való rácsodálkozás. Első látszatra egy kiüresedett részletet látunk, ami rögtön fel is vet bennünk néhány kérdést, de figyelve a tónusokat, a formákat ráeszmélünk arra, hogy ez valami többet is jelent nekünk. Ha az alkotónál rákérdezünk bármelyikre művére, Bátori kedvesen mosolyog, de nem válaszol; ezáltal tudjuk, hogy kizárólagosan sem rossz, sem jó nem lehet az, amire gondoltunk. Erre utal a #physicalcommunication felirat az egyik képen. A metaphysical pedig belénk íródott.
Kiállító művész: Bátori Zsolt
A kiállítás címe: Észrevétlen / Unnoticed
Megtekinthető: 2015. február 6. – 2015. február 27.
Helyszín: Artus Stúdió, Budapest, Sztregova u. 7. (utca végén jobbra)
Web: http://artus.hu/hu/ ; http://www.zsoltbatori.com/#!photograpy/c1n0f
A ritmikusan váltakozó formák, helyenként kihangsúlyozott színek (vörös, zöld) a klasszikus fotográfia funkcióira utalnak vissza. Ahogy Paul Klee önarcképén a háromszögek, a körök, négyzetek építették fel az arcot, addig Bátori fotográfiáin az össze- és széttartó egyenesek, az egyszerű geometriai formák mindenkiben másra és másra emlékeztetnek. Tóth, Bátori fotográfiáit a „gondolkodó ember csendjeként” írta le, és milyen plasztikusan fogalmazott ezzel, hiszen Bátori filozófiai elköteleződése is közrejátszik a kifejezetten jól megkomponált képeken.
Bátori változatos helyszíneken készítette a képeket, de van olyan, amelyik a Műegyetem egyik épületének tetőszerkezet-részletét mutatja be, egy ritmikus sorozat darabjaként. Egy másik, egy athéni konferencia alkalmával készült, első ránézésre senki nem gondolná, hogy az épület éppen honnan való, de nem is ez a lényeges. A megvilágítás, a pozitív és negatív terek harmonikus váltakozásának kihangsúlyozása olyan törekvéseket mutat, amelyeket leginkább absztrakt grafikákon látni. És ez az absztrahálás teszi Bátori fotográfiáit ennyire izgalmassá.
Az egyik kiállított munkán egy angliai aluljáró részletét mutatja be, Bátorinak azért tetszhetett meg a lépcső melletti korlát, mert a fala nagyon aprólékosan kicsempézett, míg a környék igencsak lepukkant volt – a kiragadott részletben többen egy tank formáját vettük észre, és ez az égetően vörös csempeháttér rendkívül hatásosan működött ebben az értelmezésben.
Bátori fotográfiáinak egyik sajátossága a létre való rácsodálkozás. Első látszatra egy kiüresedett részletet látunk, ami rögtön fel is vet bennünk néhány kérdést, de figyelve a tónusokat, a formákat ráeszmélünk arra, hogy ez valami többet is jelent nekünk. Ha az alkotónál rákérdezünk bármelyikre művére, Bátori kedvesen mosolyog, de nem válaszol; ezáltal tudjuk, hogy kizárólagosan sem rossz, sem jó nem lehet az, amire gondoltunk. Erre utal a #physicalcommunication felirat az egyik képen. A metaphysical pedig belénk íródott.
Kiállító művész: Bátori Zsolt
A kiállítás címe: Észrevétlen / Unnoticed
Megtekinthető: 2015. február 6. – 2015. február 27.
Helyszín: Artus Stúdió, Budapest, Sztregova u. 7. (utca végén jobbra)
Web: http://artus.hu/hu/ ; http://www.zsoltbatori.com/#!photograpy/c1n0f
