Újult erővel, határokon átívelve – Kritika Little G Weevil Play On című albumáról

Little G Weevil 2018-ban, tizennégy éves amerikai tartózkodása után tért haza Magyarországra. Munkássága alatt hét szólólemezt jelentetett meg, és húsz országban közel kétezer koncertet adott. 2013-ban megnyerte a Memphisben megrendezésre kerülő International Blues Challenge-et, ahol kategóriája legjobb gitárosának is megválasztották. 2014-ben amerikai Blues zenei díjra és Blues Blast zenei díjra is jelölték – itthon ugyanebben az évben az év zenészének választotta a HANOSZ. 2017-es albumát Magyar Zenei Díjra jelölték. A közelmúltban pedig megjelent Play On című albuma, amely hazai és külföldi sztárok vendégszereplésével került felvételre. A CD-n tíz Weevil-szerzemény és egy Mo’ Gigs feldolgozás hallható.

A Little G Weevil Band kiváló muzsikusokból áll: Premecz Mátyás (orgona, billentyűs hangszerek), Borsodi László (gitár), Pfeff Márton (basszusgitár), Tímár Tamás (dobok), Pengő Csaba (nagybőgő). A szokásos felállás mellett a korongon olyan vendégművészek is feltűnnek, mint Dionne Bennett, Mohamed Fatima, CéAnne, Jónás Vera, Fóris Rita, Gál „Boogie” Csaba, Andelic Jonathan énekesek és a Jambalaya Horns fúvósszekció Albert Zoltán (szaxofon) és Sóvári Tamás (trombita) személyében.

A korong első kompozíciója – Call Me What You Want – egy lendületes, igazi lemezindító nóta. Az alapját szolgáló gitárriffet erőteljes fúvósok egészítik ki, a karakteres énekdallamba pedig nagyon jól simulnak bele a gitár díszítő motívumai, amelyek aztán egy ízes gitárszólóvá kerekednek ki.

Ezt követi a Sugar Hip Ya Ya: visszafogottabb, mégis feszültséggel teli hangvételének köszönhetően igazán jól építkezik a lemez íve. A szám karakterét nagyban erősíti a kitűnő énekesnő, a jamaikai Dionne Bennett, aki pályafutása során olyan világsztárokkal állt egy színpadon, mint például Maceo Parker és Dr John.

Az album harmadik jelenete a Love, ami hozza a moll bluesokra jellemző kicsit melankolikus, érzelemgazdag hangulatot, de a ritmusszekció érdekes kísérete révén mégis bujkál benne egy kis reggae-érzet. Ezen a felvételen is nagyon jól érvényesül a lemezen vendégként szereplő Jambalaya Horns fúvósszekció. A számban lüktető reggae-hullámot nagyszerűen koronázza meg CéAnne szólóéneke, akit elsősorban ebben a műfajban ismert meg a magyar közönség.

A New Rules hallgatásakor még elidőzhetünk egy kicsit a moll blues zenei világában, és bár ez a szám harmóniavázában rokon az ezt megelőző kompozícióval, mégis egy teljesen más hangvételt hoz, ugyanis ez a Little G Weevil-szerzemény a legendás angol blueselőadó, Ian Sigel közreműködésével került rögzítésre.

A You’re the One-ban más oldalát mutathatta meg a nagyszerű énekesnő, Mohamed Fatima, mint amit eddig hallottunk tőle: bebizonyítja, hogy a legkülönbözőbb zenei stílusokban is otthonosan mozog. E dalt szintén végigkíséri a muzikális hatások érdekes ötvözete, míg a hangszerelésben nagyon ízlésesen jelenik meg a Hammond-orgona és a fúvósszekció feszes játéka.

Az ezt követő Break egy jól sikerült rock-funk nóta – nem mehetünk el szó nélkül a fúvósok karakteres játéka mellett, de a ritmusszekció is megmutatja a tehetségét a szám nyolcados lüktetésének hála. A költemény hangulatát nagyszerűen fogta meg az itt vendégeskedő kiváló énekesnő, Jónás Vera: határozott, erőteljes, de egyáltalán nem erőltetett előadása jellegzetes karakterrel ajándékozta meg a kompozíciót, a szerző pedig egy nagyon feszes, tőle szokatlan hangvételű, jóízű gitárszólót játszikt ezen a felvételen.

Az ezt követő Let It Rain a lemez egyik legizgalmasabb kompozíciója: ebben a kicsit amerikai filmzenékre hajazó számban ismét Dionne Bennett széles hangterjedelmet átölelő, profi előadásában gyönyörködhet a hallgató.

A Tou-Tou Rendezvous a lemez egyetlen olyan tétele, ami nem Little G Weevil kezei közül került ki. Ehhez a Mo’ Gigs-feldolgozáshoz jó választás volt az Iria Maffia énekesnője, Sena Dagadu, aki ennek a számnak is egy különleges hangulatot kölcsönzött sajátos, mindenki mással összetéveszthetetlen előadásmódjával.

Az X-Faktorban feltűnt Jonathan Andelic énekhangjával csendül fel a Sunflower című szám, ami továbbviszi a lemez moll tónusba hajló, érzelmekkel teli zenei világát.

A utolsó előtti szám egy szép duett, ami Little G Weevil és Flóris Rita előadásában hallható.

Az album zárlata, a See My Worth egy szép, a lemez hangulatát magába foglaló kompozíció, ami letisztult gitár- és csellóhangszerelésével szép lezárása ennek az érzelemgazdag, igényes zenei és hangszerelési megoldásokat felsorakoztató korongnak.

A lemez karakteres kompozícióit a végig nagyon stílusosan, feelingesen kísérő ritmusszekció, a kiváló fúvósok, a hangszerelésekbe ízlésesen belesimuló Hammond-orgona, az igazán jól választott, kiváló énekesek és Little G Weevil profi, ízes gitárjátéka teszi egy nagyszerű albummá.