Május elején az érettségi tartja lázban a diákokat. A vágyott eredmény eléréséhez egyáltalán nem mindegy, melyik iskola padját koptattuk. A legújabb adásban oktatási rendszerünk mérési módszereiről beszélgetünk.
Az elmúlt évtizedekben teljesen megváltozott az érettségi értéke és szerepe. Egyrészt önmagában nem számít már talán annyira komoly mérföldkőnek az életben, mint régen, másrészt felértékelődött, mivel közel húsz éve a felsőoktatásba való belépéshez szükséges felvételit is ez a vizsga jelenti. Fontos azonban leszögezni, hogy ez „csak” az út vége, és az igazán lényeges dolgok általában a májusi vizsgát megelőző években dőlnek el. A diákok – szerencsés esetben – már jóval előbb elkezdenek gondolkodni a jövőjükön, és ennek megfelelően választanak középiskolát, majd különböző fakultációkat. Viszont az érdemjegyek mögött, amelyeket ez alatt az út alatt szereznek, nem feltétlenül áll azonos tudás és felkészültség. Más lehet az értéke egy ugyanolyan bizonyítványnak, ha azt egy vidéki gyengébb oktatási intézményben, és nem egy fővárosi elit gimnáziumban szerezték, de az adásban felmerülnek olyan kérdések is, hogy egyáltalán megfelel-e az oktatás céljainak a hagyományos, alapvetően szankcionáló szemléletű ötfokú osztályozás, és mekkora a tanár mozgástere, ha valóban szeretné motiválni a diákokat.
Az érettségivel és általában az oktatási mérésekkel kapcsolatos kérdésekről, valamint a lehetséges megoldási javaslatokról Fábián László középiskolai vezetőtanárral beszélget Thimár Attila.
Podcastjainkban alapvetően a KO-n megjelenő sokféle kulturális tartalmat szeretnénk visszaadni, de az adások tartalmukban és szellemiségükben a Kortárs folyóirathoz is kötődnek. Beszélgetéseink tükrözik a KO összművészeti portál jellegét, és értékhalászatunk során a kulturális jelenségek minél szélesebb kontextusát kívánjuk bemutatni hallgatóinknak.
A beszélgetés teljes terjedelmében meghallgatható a KO Közös nevező csatornáján az Apple Podcaston, a Spotifyon és a YouTube-on.