Mindenkinek igaza van? – A Megáll az időről a KO Kultúradóban

Ki ne hallotta volna már azt a szállóigét, hogy „a szar is le van szarva”? Vagy azt, hogy „jó, akkor itt fogunk élni”? Esetleg azt, hogy „aki kérdez, az faggat, mert őt is faggatják”? Sokunknak ismerősen csengenek ezek, talán azt is fel tudjuk idézni, hogy Gothár Péter Megáll az idő című filmklasszikusából származnak, de arra már nem mernénk mérget venni, hogy kiknek a száját és milyen helyzetben hagyták el ezek a mondatok.

A Megáll az idő nem más, mint egy – mai kifejezéssel élve – coming of age mozi, amely bár egyszerre könnyed és bonyolult zsáner, ritkán mutat túl önmagán.

Gothár filmje azonban meghaladja a tinédzserek szükségszerű konfliktusait, és az Én megszilárdításának kihívásaiban a történelmet is játékba hozza,

nem is akárhogyan: a diktatúrával szembeni magatartásformákat árnyaltan mutatja be, olykor konkrét helyzetekben is szembeállítva egymással a rivális életstratégiákat.

Ez a film egy igazi aranybánya, de nem csak a szállóigék szempontjából. Bereményi Géza fiatalkori érzetkatalógusként megírt forgatókönyvében kéz a kézben jár bölcsesség és könnyedség, szabadság és terror. A hatvanas évek fojtott levegőjét és emberi sorsokat megnyomorító atmoszféráját a sötét színekkel és poros díszlettel dolgozó Koltai Lajos operatőri munkája teremti meg. A színészek játéka pedig igencsak széles skálán mozog: a fiatal Znamenák István izgalmasan alakítja az útkereső Köves Dinit, Sőth Sándor nagyhangú Pierre-je ugyancsak lenyűgöző, de Ronyecz Mária Malacpofája is éppoly emlékezetes lehet mindannyiunknak, mint az egyik utolsó filmszerepében feltűnő Őze Lajos.

A KO Kultúradó Újraolvasó Klubjához hasonlóan az Újrajátszásban is valamilyen szempontból meghatározó magyar klasszikusokat veszünk elő és nézünk újra. Sorozatunk második epizódjában egyetlen filmre, Gothár Péter Megáll az idő című művére koncentráltunk, és arra törekedtünk, hogy a „profi néző” szemüvegén keresztül tekintsük át választott alkotást, és a számunkra leginkább izgalmas kérdéseket alkalmanként egymással vitába is bonyolódva beszéljük át.

A film kapcsán a vagánykodás színvonaláról, a történelmi kényszerekről, a traumák átörökítéséről és a felnövés nehézségeiről beszélgetett Mechiat Zina költő, író és a KO Kultúradó két szerkesztője, Falvai Mátyás és Zsolnai György.

A beszélgetés teljes terjedelmében meghallgatható a KO Kultúradó csatornáján az iTuneson, a Spotifyon és a SoundCloudon. A KO Kultúradó szerkesztői elérhetők e-mailen a ko.kulturado@gmail.com címen.