Alázat, makacsság, hit – Beszélgetés Mészöly Miklós Az atléta halála című regényéről

A KO Kultúradó (Újra)olvasó Klubjában olyan művekről hallhatók beszélgetések, amelyek valamilyen szempontból kiemelt szereppel bírnak a kortárs magyar és nemzetközi irodalom alakulásában. Az (Újra)olvasó Klub beszélgetésében ezúttal is Szalai Zsolt költő és a két szerkesztő, Falvai Mátyás és Zsolnai György osztotta meg a tárgyalt regény újraolvasását követő reflexióikat. A prózafordulatot megelőlegező, azt előkészítő alkotóként is emlegetett Mészöly viszonylag korai regényei közé tartozik Az atléta halála, amely az elbeszélés technikája miatt kedvelt tárgya az irodalomelméleti munkáknak.

Mészöly Miklós prózája mint viszonyítási pont vitathatatlan, de Falvai Mátyás szerint a kimondottan szakmai diskurzuson túl kevesen foglalkoznak Mészöllyel, prózája kevésbé hozzáférhető a nagyközönség számára, bár az olyan centenáriumok, mint a mostani, újból ráirányíthatják a figyelmet érvényességére és aktualitására is.

Szalai Zsolt úgy gondolja, akár oknyomozást is várhatnánk a regény indítása alapján, de a narrátor Hildi látószögéből az is adódik, hogy a regény inkább csak helyzeteket, körülményeket képes feltárni, emberi viszonyokat és érzeteket, de objektív eseményláncolatokat már nem.

Zsolnai György elmondja: Mészöly A tágasság iskolája című esszéjében hosszabban foglalkozik azzal a metafizikai hangoltsággal, ami az őseredeti sportot is jellemzi, és amely ideálként megjelenik a regényben is. Ezzel az archaikus sportfelfogással, ami az életet imitáló, ám vértelen játékként gondolható el, kerül szembe minden, ami ténylegesen tétre megy és akárcsak népszerűséggel vagy bármilyen korrupcióval átitatott.

Szalai szerint bár vannak, akik sportregényként tartják számon Az atléta halálát, de az nem olyan módon mutatja be a sportolók világát, hogy akár kulisszatitkokat, akár edzésmódszereket ismerhetnénk meg belőle. Arról azonban, hogy a korabeli sportolók egyfajta burokban éltek, és már akkor is kivételezett szereppel rendelkeztek, érintőlegesen kaphatunk fogalmat.

Falvai az extremitásokig menően önző és kegyetlen figurának tartja a regény főszereplőjét, Őze Bálintot, akinek mindenben aláveti magát a vele vadházasságban élő Hildi. Zsolnai úgy gondolja: a Hildi által elmesélt történet nem feltétlenül adja meg a teljes képet arról, milyen is valójában a fiktív Őze Bálint, csak arról tudósít, hogy a narrátor milyennek látta őt.

A beszélgetés teljes terjedelmében meghallgatható a KO Kultúradó csatornáján az iTuneson, a Spotifyon és a SoundCloudon. A KO Kultúradó szerkesztői elérhetők e-mailen a ko.kulturado@gmail.com címen.