Utazás, elengedés, számvetés

A februári Kortárs Ágh István megdöbbentően őszinte és szívbemarkolóan életközeli verseivel indul, amelyekben a kibontakozó gyász szilánkjait, az elengedés és az elmagányosodás folyamatát követhetjük nyomon. A megrázó felütés után azonban a megszokott sokszínűség jegyében folytatódik a lapszám, amelyhez nagyszerű keretet adnak Posta Máté fotorealisztikus festményei. Ezek a színes műalkotások (falak, farakások, ablakok, velencei utcanévtáblák stb.) egyszerre invitálnak külső és belső utazásra. A kalandozáshoz Karlik Anett bemutató elemzése nyújt útikalauzt. Nagy Kálmán, a nem éppen sima életúttal rendelkező festő munkáihoz Tóth Csaba tollából olvashatunk személyesebb hangú értelmezéseket.

És ha már utazunk,

utazzunk magyar klasszikusainkkal Németországba és Svédországba,

ahonnan Szerb Antal és Gelléri Andor Endre kiadói (Sebastian Guggolz és Henrik Nilsson) mesélik el nagy íróink ottani sikereit, illetve Iványi Márton vezetésével barangolhatjuk be a visegrádi térséget, legalábbis a hidegháborús évek irodalmának tükrében.

Dobri Imre Gróh Gáspár Irodalmi hullámlovaglás című kötetéről írt recenziójában a kritika műfajának diskurzusteremtő funkciójáról elmélkedik, Mayer Erzsébet pedig Szakolczay Lajos A táj lélekarca című esszégyűjteményéről szólva dicséri a szerző alázatát a művészekkel szemben. A könyvismertetők sorát Papp Máté kritikája zárja, amelyben Fenyvesi Orsolya A látvány – Kommentárok meg nem írt versekhez című kötete kapcsán a minőségi ugráskísérleteknek és a konformizmus kikerülésének lehetőségét járja körül.

L. Simon László a huszonöt éves költői pályájáról rajzol egy számvetésszerű ívképet, amelyben mintegy magával beszélgetve, saját kérdéseit megválaszolva vonja vizsgálat alá önnön életművének sarokköveit. Mitől költő a költő? Mitől irodalom az irodalom? Mitől vers a vers? Akár mi, olvasók úgy is értelmezhetnénk mindezt, hogy az írás feltárulkozás, beszélgetés egy ismeretlennel, barátkozás olyasvalakivel, akivel nem találkozunk sosem. Ahogy L. Simon László fogalmaz: „beszélgetés közben az ember soha nem adja úgy ki magát a másiknak, mint amikor egy üres papír előtt ül, és egy ismeretlen címzetthez intézi szavait”.

A +-18 című sorozatban ezúttal Somlai-Nagy Rudolf középiskolai tanár osztja meg tapasztalatait a középiskolások olvasási szokásairól, a tankönyvek és az irodalmi szövegek viszonyáról, illetve a diákok, a tanárok és a NAT ehhez való hozzáállásáról.

Megtudhatjuk, hogy mit olvas szívesen a diák, ha nem a kötelezőt veszi elő, illetve szó esik az adaptációk, valamint a rövidítések, átdolgozások iskolai alkalmazásáról is.

A februári számban olvashatjuk továbbá Payer Imre, Czigány György, Kiss Anna, Acsai Roland és Oláh András verseit, illetve Halász Margit, Bálint Péter és Nádas Krisztina prózáit.

A Kortárs februári számát az online térben is átlapozhatja a kortarsfolyoirat.hu oldalon.