Édesség kicsit másképp – kritika a The Qualitons Kexek című feldolgozáslemezéről

De miért is olyan nagy kérdés az, hogy miképpen lehet feldolgozni a Kex dalait? Annyi újrajátszással találkozunk nap mint nap, mitől olyan különleges ez az eset? Talán a Kex együttes sajátos története teszi azzá, vagy az, hogy egy feszült történelmi helyzetben olyan felvillanás volt az a néhány év, amikor aktívak voltak, amely az egészet megismételhetetlenné tette. Talán éppen ezért is nem akart már Baksa-Soós sem Kex-dalokat játszani, amikor a kádári idők után ismét Magyarországon járt. Ha ez így van, akkor nincs is értelme ezeket a számokat újra elővenni, hiszen az csupán egy olcsó nosztalgia. Viszont a megismételhetetlen is felidézhető vagy újramesélhető – értve ezalatt az újraértelmezést, azaz hogy valaki úgy beszél róla, ahogyan az ő számára jelentéssel bír. A The Qualitons pont ezt tette, ezért is váltott ki nagy sikert a vállalkozásuk.

Ebből az anyagból az első számot, a Zöld-sárgát már a KEXP fellépésen hallhattuk, ahol röviden a Kexről is esett szó. Érdekes összehasonlítani ezt a dalt (is) az eredetijével: az sokkal repetitívebb, amivel egyrészt közelebb áll népzenei forrásához, másrészt inkább utal ezzel a megjelenő katonák vonulására. A The Qualitons feldolgozása ehhez egy egész zenei világot, díszes környezetet tesz hozzá, ami nem csillogó szemfényvesztés, hanem az egyszerű zenei alap fantasztikus kiteljesítése.

Ehhez képest a második szám – talán a leghíresebb eredeti –, az Elszállt egy hajó a szélben egészen más koncepcióban gondolkodik.

Itt éppenséggel az eredeti változat indul dinamikusabban, és végig fenn is tartja a lendületet, míg a The Qualitons változatában ez egy összetettebb utat bejáró zenei anyag.

Hozzáteszi a maga történetét, amelyben a kiindulópont éppen az a fajta pszichedelikus zenei fantázia, ami egyébként más darabjaiban is megtalálható, és amihez az eredeti dal szövege is kötődik. Ebből az állapotból indul el, hogy a szám közepére elérje azt a dinamizmust, ami a Kex-dalnak is a sajátja, majd kiteljesül az instrumentális szóló, amiből aztán visszatér a lazább vokális részhez, ezzel az útvonallal többrétegű történetet létrehozva.

Nagyon izgalmas felfedezéseket tehetünk a Család című szám feldolgozásában is.

A közel kilencperces változat rengeteg egyedi vonást tartalmaz: az eredeti dal egyértelműen a szövegre és a zene melankolikus, szinte már idilli hangulatot árasztó miliőjére épít – ehhez képest a The Qualitons feldolgozása rafinált megoldásokat hoz, amik szintén a korszak nagy zenei anyagaira utalnak.

Egy viszonylag lassú, instrumentális és elektronikus effektekkel tűzdelt felvezető után érünk el az eredeti témához. A felvezető – akárcsak a későbbi instrumentális betét – azt a korszakot idézi, ami egybeesik a Pink Floyd korai éveivel is. Tulajdonképpen ez a Kex zenekar létezésének ideje, csak a hazai zenében ez éppen kevéssé volt ismert. A dal vokális szakasza hasonló az eredetihez, hozza a kellemesen idilli érzetet. Ezt követően azonban ismét a pszichedelikus zenei hangzás tér vissza, mintegy keretezve ezt az idillt, hogy a zárásra a kettő valamiféle sajátos egységbe forrjon össze.

A Csillagok, ne ragyogjatok! végképp megmutatja számunkra, hogy miért is volt ez egy izgalmas vállalkozás, illetve mi az, ami a The Qualitons sajátossága. Ahogy a korábbiaknál láthattuk, szinte a zenekar minden esetben eltérő tempót és alapstílust választott a feldolgozásokhoz, aminek nem egyszerűen annyi az oka, hogy eltérőt szerettek volna létrehozni. Sokkal inkább az alapvető hozzáállásukban kell keresni a megoldást.

Az eredeti dalok hangulatát minden rétegében átjárja az a fajta szembenállás a hatalommal, amely hol pimasz, hol önérzetes, de minden esetben kifejezi a szembenállás tényét.

Ehhez képest a The Qualitons számaiban egyfajta ignorálást lehet kiérezni a hatalommal szemben – más dimenzióban létezik a zene, ennyi.

Mindennek az esszenciája a Piros madár feldolgozása, aminek eredetije a Családhoz hasonlóan egy idillikus zenei környezetben elhangzó, szürreálisan szakadozó mondatokból összeálló muzikális kavalkád. Ezt formálja át a The Qualitons olyanformán, hogy zenei csúcsról indul és érkezik meg a csendhez, ami a természeti közeget imitálja. Innen építkezik újra a gitár visszhangzó akkordjaiból oda, hogy már a vokál is társul hozzá. A két versszakot és refrént követően visszatérnek a kezdeti pszichedelikus mozzanatok, amelyben már egy felfokozottabb hangulatban ismétlődnek a vokális részek. Ezzel tulajdonképpen összeütközik, majd kisimul a két, zeneileg teljesen különálló részlet, hogy a végén megállapítsuk: a madarak is elrepültek.

Összességében egy nagyon izgalmas minialbumot kaptunk a The Qualitonstól. Érdemes sokszor meghallgatni és keresgélni benne a zenei ötleteket, kimunkált megoldásokat. Már csak azt kell kivárnunk valahogy, hogy kézbe is vehessük a lemezt, hiszen az év végi online megjelenést követően a fizikai hordozó egyelőre még várat magára.