Add a listád, mondom, ki vagy – Kritika a Régen minden jobb volt című kötetről

Tort ül a nosztalgia, elég csak a bújtatott remake-ként üzemelő Star Wars VII–IX -re gondolni, ám míg a blockbusterek hőseposzként vezetik elő a szintetizátoréra önkannibalizmusát, addig a filmideológus Balázsy Istvánból, a kriminológus Bezsenyi Tamásból, a történész Csunderlik Péterből, az újságíró Dékány Lászlóból és a forgatókönyvíró Laska Pálból összeverődött baráti társaság békaperspektívából szemlélődik.

Lábszagú, politikatörténeti és kommersz húrokat pengető kötetük ugyanis bevallottan a hanyatláselméletek jegyében tanulmányozza a popkultúra irányvonalait.

Két részre osztott, zenei és filmes-tévés hatásokat elemző könyvükben Csunderlikék listaformátummal élnek, de hatalmasat téved, aki puszta top 10-es felsorolásmániára számít. Szó esik az eurodance-szel világforradalomra törekvő, de csak annak zabigyerekéig jutó német könnyűzenei produktumokról (Captain Jack), valamint Boy George és a Rednex offenzív ültetvényesnótáiról (Karma Chameleon, Cotton Eye Joe), beletenyerelnek az átkos beidegződésektől szabadulni képtelen és gazdasági előnyt legfeljebb ideiglenesen élvező Magyarország toldozott-foldozott műsoraiba a Friderikusz Show-tól a Civil Kurázsiig. A Régen minden jobb volt szinte hibátlan egyensúlyra lel irónia és kifinomult értelmiségi hangvétel között. Géppuskaritmusú mondatai amennyire jókedvűen dúskálnak a kulturális elfajzásokban, annyira kritizálják is őket, mintha egy asztal alá részegedett garbós bölcsészkör adna számot éleslátó lélekjelenlétéről egy romkocsmában.

Gonzo-hagyományokat mímelő könyvében az ötösfogat bátran leszámol a politikai korrektség illúziójával, repkednek a „médiabuzi”, „geci” és „kokós kurva” szidalmak, de Balázsyék sosem tévesztik szem elől a céljukat. Egyszerre invitálják nosztalgikus időutazásra a TV1-en, Szív Tv-n, másolt hangalámondásos kazettákon cseperedetteket, de pedagógiai szerepet is betöltenek, szerencsére tolakodó népnevelés nélkül, így a középnyugati maradiság vagy Bayer Zsolt lovagkeresztbotránya legtöbbször nem ügyetlen fordulatokként, hanem a teoretikus elemzés humoros és okos metaforáiként biggyesztődnek a mondatok végére. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy a baloldali radikális mozgalmakat, szabadgondolkodókat kutató Csunderlik a Pető Péterrel írt kötetek (Top 10-es történelmi slágerlisták, Újabb top 10-es történelmi slágerlisták), a csucsuka, a Van Damme utca és a Page Not Found blogjai után másban is érdekelt kollégáival. Nemcsak gyerekkoruk VICO-ámokfutásait, meghatározó Schwarzenegger- és Stallone-izommozijait és Miami Vice-szal, Columbóval fémjelzett kedvenc rendőrszériáit gyűjtik kalapba, az „elmúltnyolcév” mellett az államszocialista Magyarországról, sőt a kollektív egyéniségnélküliség csapdájába eső 21. századról is lerántják a leplet, vagyis a Régen minden jobb volt nem csak a popkultúráról mesél.

Egyrészt egy harácsolgatásból művészetféleséget csiholó, korrupcióba nyakig merülő Kárpát-medencei térségről, másrészt kétes hírű nyugati előadók, funkcionális analfabéta rapperek viszontagságairól, harmadrészt a keleti blokkból egzotikusabbnak látszó Nyugat-képről tudósít ez a mű, párszor a Reagan-, Bush-, Clinton-, Obama- és Trump-adminisztrációk értékelésével, a 2020-as évekre sem csillapodó társadalmi zuhanással: a keleteurópaiság, a kifacsart Amerikai Álom, sőt a vakvágányra futott globalizáció bűzét árasztja műfajfilmek, popzenék, tévéműsorok emlegetésével. Kap is fricskát az Apostol balladája vagy a KFT Balatoni nyárja – cseppet sem meglepő, ha a szerzőötös a mulatósszubkultúrában veszi észre az illékony boldogságot, például a Kaczor Feri énekelte Polgármester úrral. Hasonló lelemény A Beverly Hills-i zsaru és a Columbo melósból újgazdag légkörbe tartó osztályharcos interpretációja, csakúgy, mint A Mézga család szocialista élhetetlenségének részletezése.

Hátrafelé nyilazó történelmi foglalatuk egyetlen súlyosabb hibája az értelmiségi tudásfitogtatás: a könyv ugyan kedved csinál a vadhajtásokhoz, lendülete mégsem tart ki az utolsó oldalakig.

Különösen a finisben több a sok nekifutást igénylő, idegen vagy szakszavakkal, esetleg felesleges politikusnevekkel zsúfolt szentenciák halma. A szerzők tárgyismerete azonban vitathatatlan, például talán elsőkként világítanak rá a Scorsese-féle Az ír egyik evidensnek tűnő, mégis ritkán emlegetett befogadási tartományára. Robert Z’Dar és Michael Dudikoff rajongói egyesülhetnek: a Régen minden jobb volt a történelmi kötetek Cannon Filmse, a lejárt szavatosságú ikonok egyszerre mókás és tanulságos, világoskék puhafedélre nyomott, Diszkoboloszt David Hasselhoff tekintetével és Baywatch-mentőbójájával újrafazonírozó riportázsa, Magyarország kontrája a román Chuck Norris a kommunizmus ellenre.