Régi, foltozott medvék az öreg, szürke Londonból

Tóth Krisztina gyerekverskötete a régi és az új állandó találkozásából szövődik össze. A „londoni mackók” valakik, akik már hosszú-hosszú idők óta léteznek. Régi, foltos, szomorú arcú medvék az öreg, szürke Londonból. Nemcsak a cím, a könyvborító is ezt a benyomást erősíti bennünk. Takács Mari retró rajzai azonban – mialatt a múltba repítenek bennünket – nagyon is maiak. Az apró részletekben, színekben, formákban gazdag, többfunkciós képek már a 21. századi gyerekeknek készültek. Folyamatos mozgást sugallnak, többféle ingerre hatnak a sokszor fotószerű montázsok. Egyes képek szabásmintaként, öltöztető babaként és bábuként is funkcionálnak. A lap alján az oldalszámokat pedig mindig az adott vers témájához igazodó ábrák díszítik. Változatos, élénk, humoros és figyelemfelkeltő mindegyik, ahogy a versek is.

A képek már az új köntös részei. Tóth Krisztina gyerekverskötete a Csimota Kiadó első megjelent könyve volt, és a jubileumi évfordulóra a régit új designba öltöztették, és további 11 verssel egészítették ki.

A versek időtlen gyermekproblémákról mesélnek. Olyan félelmekről, játékokról és viselkedésről, melyek minden korban sajátjai a gyermekeknek. Tóth Krisztina nem szakad el a gyermekvers hagyománytól. A dallamos, kántálható, humoros és képzeletet tornáztató versei beilleszthetők a Bezerédj Amáliával kezdődő, és a Weöres Sándorral koronázott magyar gyermekirodalomba. A szövegek nyelve azonban már a mai kicsik szóhasználatához igazodik.

Az utazás a címhez kapcsolódva Londonból indul, áthalad Pécsen, és a medvék mellet újabb állatok bukkannak fel: Virágevő Zsiráf és Tigris. A főszereplő azonban nem más, mint Marci, aki aprótalpúként csetlik-botlik, mesél, majd elkezd nőni, és iskolás lesz. A kötet végére pedig beesteledik, és gyönyörű altatókat sorakoztat fel a szerző. Az utolsó versek (Tündérek, Este lett, Árnyjáték, Altató) ritmusa lelassul és elringat, az új szóalkotások, költői képek pedig már az álombéli tájakat idézik fel izgalmas metaforákkal:

„Ezüst cipőben jár a Hold,

kigyúl az égi lámpabolt.

Ott fönn lakik mind, aki volt,

kék függönyön sok égi folt.”

„Itt lenn is árnyékok a fák,

aki elalszik, messze lát,

aki ott fenn van,messze néz,

csurog le ránk a lámpaméz.”

Az összetett, egyedi versek közé azonban néhány gyenge alkotás is bekerült, pl. Haza, Marcipán, Marci és a vonat, Marci mosogat, Reggeli, Kiscipők, Marci öltözködik, Szünet. Ezekből hiányzik az egyedi gondolat, a képek, a humor, a magával ragadó ritmus, és olyan érzésünk támadhat, hogy ilyet bárki tud írni. Erre azonban rácáfolnak a gyermekszemszöget pontosan megragadó, humoros, ötletes művek, pl.: A tigris, Virágevő Zsiráf Dezső rádiója, Megfelelési vers, Alagút, Kérdezős vers. Ezek közül is kitűnik kántálható ritmusával, humoros történetével a Bonyolult vers. Ebben – ahogy a kötet egészében – a dallamosságé a főszerep.

Él benne a zene, lüktet, fülbe mászik, és ez nem is véletlen. A szerző álláspontját tükrözi. „A kicsik csak mozaikosan tudják követni a felnőttet, a szavakból és a gesztusokból rakják össze a jelentést, ezért a vers esetében sem elsősorban a nyelvet értik, hanem a zenét hallják. Biztos vagyok benne, hogy a vers ebben a korban zene. A nyelvvel összekapcsolódik a mozgás, a kisgyerekek mindig ugyanazokkal a mozdulatokkal, dülöngéléssel adják elő a verseket. (…) Ősi ösztön ez az emberben, táncolnak a fejben a szavak, a vers alapvetően így szólít meg minket később is.” – mondja a versek dallamosságáról Tóth Krisztina a Kötve-fűzve interjújában, ahol arra a kérdésre válaszol, hogy hol válik külön a felnőtt és a gyermekirodalom.

Bár a dallamvilággal elsősorban a kicsikhez keresi az utat, jogos kérdés, hogy mit adhat a felnőtt olvasónak? Elsősorban időutazást. Időutazást a saját gyerekkorukba, és utazást a mai gyerekek világába.

Tóth Krisztina: A londoni mackók, Csimota Kiadó, Budapest, 2013.