Rejtélyes, burjánzó ornamentika – Kritika Roskó Gábor A legkisebb a legügyesebb című kiállításáról

Roskó Gábor művészi pályája még az 1980-as években indult, sokszorosító grafika szakon tanult a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, mesterei Kokas Ignác és Raszler Károly voltak. Bár végzettsége szerint grafikus, számtalan más területen kipróbálta már magát. Készített bútort vagy éppen porcelánt, és illusztrált már könyvet, írt hangjátékot. Fest, mindemellett pedig profi zenész: szaxofonon játszik, koncerteken lép fel. Járt tanulmányutakon Grazban, Hollandiában, Írországban, számos egyéni (néhány fontosabb:Hetiszakasz, 2B galéria, Budapest, 2019;Az átkozott remény, acb Galéria, Budapest, 2015; A történelem terhe, MODEM, Debrecen, 2012) és csoportos (többek között Summer Show, acb Galéria, Budapest, 2017; Hibriditás a Kárpátok között, Budapest Art Fair, 2010) tárlaton vett részt munkáival, amelyek leginkább abszurdak és groteszkek. Ugyanakkor legyen szó festményről, grafikáról vagy éppen porcelánról,

Roskó egy, az emblematikus irányzatoktól eltérő, teljesen egyedi stílust hozott létre, melynek jellemzésére kritikusai előszeretettel használják a „progresszív konzervativizmus" kifejezést.

A legkisebb a legügyesebb kiállított képein ezúttal a klasszikus állatmesék, a zsidó hagyományok vizuális megjelenítése mellett több ókori kultúra misztikus világának lenyomata köszön vissza. A leginkább Réber László grafikus munkáira emlékeztető rajzokon néhol különös kreatúrák, máskor cserépedényekből kibukkanó növényi ornamentikák „szövik” be a túlzsúfolt teret. És valóban, a csupán két színt, vöröset és kéket használó tollrajzokon szinte alig van hely, a művek kompozícióját számtalan elem (állatok, szalagfonatos díszítések, tekergő nyúlványok) tölti meg. Ezek a szimmetrikus, zárt formákba rendezett, leginkább középkori metszetekre, az inka és az azték kultúra ábrázolási módjára vagy az úgynevezett Voynich-kézirat herbáriumrajzaira is emlékeztető képek a világ megismerésének vágyát tükrözik – egy olyan világét, amelyet Roskó Gábor nézőivel együtt szeretne minél alaposabban feltárni. Éppen ezért kiállítása két kisplasztikáján (HMS Refugee Fox [2019] és a tárlat címével azonos A legkisebb a legügyesebb [2021]) kívül nem adott címet alkotásainak, a kontextus a látogató fantáziájára van bízva.

A kiállítás érdekességei az emeleti részén látható, fából készült plasztikák. A HMS (His/Her Majesty’s Ship, vagyis ’Őfelsége hajója’) Refugee Fox egy fehér talapzaton álló, zöldre festett hadihajót ábrázol. Három egymás mellé helyezett, oszlopszerű kéménye a kiállítótér plafonjáig magasodik. Kerek ablakaiból létrák lógnak, amelyeken könnyedén felkapaszkodhatnak az emberek. Roskó Gábor kisplasztikája jól mutatja, hogy a jelekhez sohasem tartozhat csak egyfajta jelentés, így a HMS Refugee Fox is többféleképpen értelmezhető: akár hadihajóként, akár egy biztonságos óvóhelyként, ahol bárki könnyedén elrejtőzhet.

A legkisebb a legügyesebb című faszobrával Roskó egy fiatal párt örökített meg kisgyermekükkel. A játékos elnevezés az emelvényen álló, feje mellett kosárkát tartó fiúcskára vonatkozik, aki hiába a legkisebb, magasabbnak tűnik szüleinél, és ezúttal a legügyesebb is, hiszen szülei fölé tudott kerekedni. Roskó Mária, a MANK művészeti tanácsadója elmondta, hogy

Roskó Gábor talált és antik boltban vásárolt tárgyakat emelt be ebbe a művébe, amelyet aztán a tárlat egyik különlegességeként állított ki.

Izgalmas kiállításnak lehetnek tanúi, akik felkeresik a Szentendre belvárosának szívében meghúzódó kicsiny galériát. Igaz, hogy az alkotó ezúttal csak a grafikáira összpontosított, hiányérzetünk így sem lehet: a rajzok és a mellettük bemutatott kisplasztikák (habár teljesen eltérő műfajokról van szó) jól kiegészítik egymást Roskó Gábor meseszerű, az önfeledt gyerekkor világát felidéző, kamarajellegű tárlatán.