„Szép és vonzó szakma, de bizonyos alapadottságok szükségesek” – Interjú Salamon Andrással a filmesek képzéséről

Gyerekszínészként kezdte, ma forgatókönyvíróként, rendezőként és operatőrként is ismert a neve itthon. Minek a hatására döntött úgy, hogy oktatni is szeretné a szakmát?

Magamtól eszembe sem jutott volna, hogy tanítsak. Korábbi osztályfőnököm, Zsombolyai János hívott fel 1996-ban, hogy lenne-e kedvem órákat tartani a Színművészetin. Mivel János akkoriban betegeskedett, egyre nagyobb részt vállaltam a rendezők oktatásában az SZFE-n. Ebben az évfolyamban végzett Mundruczó Kornél, Petrányi Viktória, Kenyeres Bálint, Balika Gergő és Tóth Barnabás is, ami óriási büszkeség számunkra. Ez volt az első rendező-producer osztály a főiskolán. Később elkezdtem oktatni az ELTE-n, ezzel párhuzamosan a Budapesti Metropolitan Egyetemen tanítottam mesterszakos rendezőket, majd visszatértem az SZFE-re, ahol két és fél éve végzett a Miklauzic Bencével együtt vezetett osztályunk, amelyből ketten is Diák Oscar-jelölésig jutottak.

2012-ben elindította a filmszínész mesterséget oktató Go To Casting (GTC) iskolát. Miért tartotta fontosnak, hogy külön intézményben képezzék a filmszínészeket?

Mivel gyerekkoromtól kezdve elég sokat játszottam filmekben, nekem a filmszínészet mindig is természetes közegem volt. Elkezdett érdekelni ennek a mesterségnek a működése. A filmszínészet Amerikában olyan szakma, amelyet hosszú évtizedek óta erre specializálódott iskolákban tanítanak olyan tudások, tapasztalatok és módszertanok alapján, amelyeket a tanárok természetesen színházi és filmes hagyományok alapján építettek fel. A GTC-t azért indítottuk el, mert úgy éreztük, hiányzik az oktatási palettáról egy olyan iskola, ahol a filmszínészetet mint szakmát tanítjuk. Iskolánk ötéves működése során a magyar színészet élvonalához tartozó csodálatos mesterek oktattak, így a szakmaiság színvonala különleges volt. Mégis úgy gondolom, hosszú távon ezt a feladatot elsősorban az SZFE-nek kell vállalnia, nem pedig egy olyan kis műhelynek, mint a miénk volt. Az SZFE kurzuskínálatában is volt filmszínészoktatás, ám rendkívül alacsony óraszámban.

Nagyon bízom benne, hogy a majdan konszolidálódó hagyományos SZFE vagy akár a Freeszfe keretein belül megvalósulhat a filmszínész mesterség európai színvonalú oktatása.

2017-ben alapította meg a Lumiere Filmiskolát Incze Ágnessel és Jávor Tamással. Mi volt a céljuk?

Reagálni akartunk a magyar filmiparban tapasztalható jelentős munkaerőhiányra. Úgy megnőtt az itthon készülő amerikai, ázsiai és nyugat-európai filmek, sorozatok száma, hogy azzal az eddigi szakemberállomány nem tudott lépést tartani. Emellett senki nem gondolta végig a magas színvonalú, integrált szakemberképzést. Az SZFE és a többi felsőoktatási intézmény a művészeti képzésre koncentrált, ezért megteremtődött egy helyzet, amire megoldást kínált a Lumiere megjelenése.

Mennyire nehéz feladat ma Magyarországon elindítani egy filmes magániskolát és ehhez pénzt, támogatókat szerezni?

Nem könnyű. A kiváló tanárok mellett sok pénz is kell hozzá. Társunknak, Jávor Tamásnak komoly szerepe volt ebben. Megengedhette magának, hogy közös szenvedélyünknek hódolva jelentős támogatással segítse az iskolát.

Mivel társaimmal együtt a filmoktatás magas szintű megvalósítását elsősorban küldetésként, nem pedig üzleti vállalkozásként értelmezzük, rengeteg feladatunk van azzal, hogy fenntarthatóvá váljon egy ilyen független intézmény.

Három év után most jutottunk el odáig, hogy elértük a nullszaldót. Sokat segít, hogy a Nemzeti Filmintézet oktatási pályázatain olykor támogatáshoz juthatunk, mert ezáltal bizonyos képzéseken a tandíjnak csak töredékét kell megfizetniük a hallgatóknak.

Melyek a legnépszerűbb filmes szakok jelenleg?

A Lumiere-ben a legnépszerűbb a segédoperatőr, a rendezőasszisztens, a scripter, a forgatókönyvíró, a vágó és a vágóasszisztens szak. Ezek a tíz–tizenkét fős osztályok nagyon gyorsan betelnek. Emellett nálunk is vannak komplexebb, alkotói szakok, ilyen például a rendező, az operatőr, a standfotós vagy a dokumentumfilm-rendező. Rendszeresen indítunk új képzéseket is, mint a sorozatíró vagy a producer, de idő kell, hogy bevezessük őket a piacra. Ezek mind olyan szakmák, amelyekben nagy a munkaerőhiány. Nemrég hívott egy kollégám, hogy azonnal el tudna helyezni tíz szakembert amerikai produkciókban, ha tudunk neki ajánlani neveket.

Mely szakmákban tud a leggyorsabban elhelyezkedni egy frissen végzett filmes?

Szinte az összes asszisztensi munka ilyen: produkciós asszisztens, rendezőasszisztens, hangasszisztens, kameraasszisztens.

A legtöbb filmes iskolában a jelentkezőknek felvételi beszélgetésen kell részt venniük. Hogyan tudják leszűrni a beszélgetés alatt, hogy a leendő hallgatóban megvannak-e a szükséges készségek?

Szerencsére ritka, de előfordul, amikor azt érezzük a jelentkezőn, hogy nem fogja jól érezni magát a filmiparban. Szép és vonzó szakma, de bizonyos alapadottságok szükségesek ahhoz, hogy boldogulj ezen a pályán.

Bármely szakra is jelentkezik az illető, elengedhetetlen a jó kommunikációs képesség, a nyitottság és a technikai intelligencia.

A felvételi beszélgetés során ezekből rengeteget le tudunk szűrni. Ilyenkor elég csak egymásra nézünk az iskola vezető tanáraival, és azonnal tudjuk, hogy a jelentkező megfelelt-e, vagy nem. Száz alkalomból körülbelül kétszer kell nemet mondanunk.

„ Valójában az számít, ami az IMDb adatlapodon van” – mondta Hargittai László Pamacs vágó egy interjúban arra a kérdésre, hogy mit javasolna azoknak, akik elindulnak a filmes pályán. Egyetért a kijelentéssel, miszerint a kredit az egyik legfontosabb a szakmában?

Teljesen egyetértek Pamaccsal, akinek ezúton is szeretnék gratulálni a Balázs Béla-díjhoz! Az IMDb olyan referencia, ami felér egy ajánlólevéllel. A filmesnek csak akkor tud nőni a kreditje, ha jó híre van a szakmában. Amikor elkezdjük összeállítani a stábot egy forgatáshoz, és szóba kerül egy név, a legelső dolgunk, hogy megnézzük az IMDb-oldalát. Ha úgy látjuk, hogy nincs elég tapasztalata, megkérdezzük a mestereit, kollégáit, hogy mit mondanak róla.

Ha a filmes képzésről beszélünk 2021-ben, nem mehetünk el az SZFE-n történtek mellett.

Tragédia, ami az SZFE-n zajlik. Olyan károkozás történt, amelynek kizárólag negatív következményei lesznek. Nem emlékszem olyan beavatkozásra, ami ehhez az invázióhoz hasonlítana. Egy százötven éves egyetem hagyományait, kultúráját, jövőjét tették tönkre teljesen értelmetlenül. Akik közreműködtek ebben, hamarosan azzal fognak szembesülni, hogy jóvátehetetlen, amit műveltek. Az eset kapcsán a Facebook-oldalamon foglaltam össze gondolataimat.

Hogyan érintették az éppen futó és tervezett képzéseket a koronavírus-járvány miatt bevezetett szigorítások, például a digitális oktatás bevezetése?

A Lumiere-ben a jelenlegi szakokon a márciusi rendelet értelmében áttértünk a digitális oktatásra. A többi iskolában, ahol tanítok, tavaly egy egész félévet kellett online lebonyolítanunk. Ezen a területen kifejezetten nehéz úgy megtartani a kurzusokat, ha nem találkozhatunk a hallgatókkal. Az új szakoknál épp a felvételik szakaszában vagyunk. Terveink szerint azok, akik megkapják a koronavírus elleni vakcinát, részt vehetnek majd a kontaktórákon. Emellett annyit tudunk tenni, hogy minden szakon előrevesszük az elméleti órákat, amiket online is meg lehet tartani, és a gyakorlati képzés indulásakor már remélhetőleg minél többen védettek lesznek.

Addig is megszervezzük a gyakorlati órák streamelését, amiben szintén az NFI-támogatása tud segíteni.

Ha már szóba került a biztonság: a filmipar mennyire érezte meg a járvány hatásait?

Szerencsére a nemzetközi filmek szinte ugyanolyan ütemben készülnek, mint korábban. Sőt a pár hónapos megtorpanás után még nagyobb is a lendület. Az óvintézkedések, a szigorú szabályok miatt mind a külföldi, mind a magyar produkciók képesek a stábtagok biztonságát garantálni. Egyrészt koronavírustesztekkel, másrészt olyan technológiával, amellyel minimalizálják a tömeges érintkezést. Naponta jönnek hírek arról, hogy újabb és újabb nagy filmek és sorozatok állnak ugrásra készen, amiket Magyarországon szeretnének elkészíteni. Ami most a filmiparban történik, ebből a szempontból konszolidáltnak mondható, de természetesen az egész szakma várja, hogy vége legyen a járványnak.