Sose feledd, honnan jöttél

A Colombiana előzetese kulcsfontosságúvá teszi a fenti mondatot: végig ez visszhangzik a traileren, és tulajdonképpen a filmben is azzá válik, a főhős múltjának egy darabja, a bosszú az, amit soha nem engedhet el, még akkor sem, ha tudjuk, hogy az sosem kifizetődő.

Kolumbiában járunk, 1992-ben, a mozi Kolumbia brutális „maffiatársadalmát” igyekszik központba állítani. A film legelején a főszereplő Cataleya apja igyekszik kiszállni az üzletből, amiért ő és felesége az életével fizet. A maffiafőnök Don Luis (Beto Benites) igyekszik megszerezni a Cataleya birtokában lévő, rá nézve terhelő bizonyítékokat, de a kilencéves kislány egy meglepően bravúros menekülés után az amerikai nagykövetségre viszi azokat. Ezután a lány az Államokba menekítve nagybátyjához (Cliff Curtis) kerül, aki okos és profi bérgyilkost farag Cataleyából, akinek a „megpróbáltatásait” 15 évvel később követhetjük nyomon.

Ha izgalomra, eredetiségre vágyunk, sajnos kipipálhatjuk a gyors vágásokat, a húzós, jól összeválogatott zenét, a jól megkoreografált harci jeleneteket – ez mind megvolt már valahol, valamelyik másik filmben. Azok a legmozgalmasabb képsorok, ahol Cataleya (Zoe Saldana) egy cápákkal teli medencében lubickol, máskor egy börtön szellőzőrendszerében menekül. Ez utóbbi egyébként valóban feszes része a filmnek, ahol nagyon fontossá válik az időzítés, a gyorsaság is. Akciófilmes kliséitől megfosztva a film kevés vonzerővel bír – s ezt a keveset is jórészt Saldana idomai jelentik. Egyértelmű, hogy a Colombiana készítői nagyban alapoztak a Cataleyát alakító színésznő megjelenésére: több olyan jelenet van, ahol Saldanát nagyon apró ruhadarabokban, hatalmas puskákkal a kezében láthatjuk. A törékenység és az erő ilyen konstellációja, a vonzerő és az agresszió ezen ellenpontozása a vásznon az utóbbi időben nagyon jó és kifizetődő politikának tűnik (Nikita, Az ötödik elem, Tomb Raider, Macskanő). A film a történet szempontjából sablonos és egyáltalán nem fordulatos, mérsékelten izgalmas – ugyanakkor előnyére írható, hogy amennyire csak lehetséges, nélkülözi a giccset; igazinak hatnak a lélektani és a szerelmi jelenetek is, bár nem ezek jellemzik a filmet.

Olivier Megaton rendező neve nem lehet túl ismerős (ő rendezte A Szállító 3-at), de a forgatókönyvírók már annál érdekesebbek – Luc Bessonról és Robert Mark Kamenről (Pár lépés a mennyország, Az ötödik elem) van szó.

A két író együtt dolgozott már a Szállító-sorozaton, illetve az Elrabolva című krimin. Egy összeszokott páros ez, de mégsem érezzük, hogy valami igazán átütőt sikerült volna alkotniuk, holott a nevük jó ajánlólevél lehetne egy igazán eredeti történethez, de legalább pár emlékezetes karakterhez.

Zoe Saldana ugyanakkor igazán kitett magáért, már ami az akciófilmes felkészültségét illeti. Képzésében segítségére volt a Los Angeles-i rendőrség, végzett különböző erősítő edzéseket, a film kedvéért krav-magázni tanult, amely képzettségét például remekül hasznosította az utolsó, meglehetősen emlékezetes, törölközős akciójelenetben legveszélyesebb ellenfelével, Don Luis legbizalmasabb emberével, Marcóval (Jordi Mollá) szemben, akire kolumbiai amazonunk már gyerekkora óta feni a fogát.

A mozi szerencsére – és a fentiek is ezt igyekeznek alátámasztani – nem próbált többnek látszani, mint ami: egy igényesen elkészített akciófilm. Egy mérsékelten izgalmas kezdő helyszín, egy valamelyest izgalmas főszereplő, néhány emlékezetes jelenet, de semmi többet nem várhat, ne várjon a néző.

Colombiana, rendezte Olivier Megaton, színes, feliratos, amerikai–francia akciófilm, 2011.