Super Bowl és szurkolás stadionon túl és múzeumon innen

A sportvilág legjeiről nehéz úgy beszélni, hogy az amerikaifutball-bajnokság (NFL) döntője, a Super Bowl ne kerüljön előbb-utóbb szóba. Ha csak a számokat nézzük, hatalmas rekordokat találunk: a döntő minden évben a televíziózás egyik legnézettebb műsora, világszerte több mint százmillióan követik, a helyszínen pedig a szurkolók az éves amerikai átlagkeresetnek akár a sokszorosát is fizethetik a jegyért, de mindezek természetesen eltörpülnek a játékosok milliárdos fizetéseihez képest. A Super Bowl már régóta több, mint egy sportesemény, így nem csak a sport rajongóit foglalkoztatja: míg a marketingszakemberek a reklámmegjelenéseket és az óriási hirdetési összegeket figyelik árgus szemmel, a popkultúra iránt érdeklődőknek a halftime show, vagyis a félidőben a különböző világsztárok által előadott gigaprodukció ad beszédtémát.

A hype, ami körülveszi a döntőt, a kupáért induló két csapaton túl ráirányítja a figyelmet azokra a városokra is, amelyekhez ezek tartoznak, illetve ahol az adott mérkőzést játsszák. Komoly turisztikai jelentősége is van ennek, a szurkolók megszólításáért pedig szintén verseny megy. Erre hívta fel a múzeumok figyelmét Tyler Green művészeti író, aki azt javasolta, hogy szálljanak be a nyertest megtippelő fogadásokba, a tét pedig gyűjteményük egy-egy műalkotásának kölcsönzése legyen. Az első intézmények 2010-ben az Indianapolis Museum of Art és a New Orleans Museum of Art voltak – az előbbi Turner, míg utóbbi Claude Lorrain alkotását ajánlotta fel. Végül a New Orleans-i lakosok örülhettek, hiszen amellett, hogy a csapatuk nyert, egy időszaki kiállítás erejéig új műtárggyal is gazdagodtak.

Műalkotások mezbe bújtatva

Az elmúlt tizenkét évben szinte hagyománnyá vált, hogy a döntőt játszó két csapat városának egy-egy művészeti intézménye is „kihívja egymást”, és a Super Bowlt megelőző időszakban hosszasan üzengetnek a közösségimédia-felületeiken, műtárgyaikat csatasorba állítják a szurkolás érdekében, és emelik a korábbi tétjeiket egy-egy újabb fogadással.

A múzeumok részéről a befektetett figyelem és energia megtérülését a potenciális új közönség elérése jelenti,

akik először így online ismerhetik meg a gyűjtemények kiemelt alkotásait, és esetleg kedvet kapnak, hogy személyesen is ellátogassanak az intézményekbe, ahol gyakran további, kifejezetten nekik szóló programok, kedvezmények várják őket.

A #MuseumBowl címszó alatt futó kampányok közül az egyik legsikeresebb a 2017-es döntőhöz kapcsolódik, amelyet a New England Patriots és az Atlanta Falcons játszott. A bostoni Museum of Fine Arts és az atlantai High Museum valóságos Twitter-háborúba kezdett egymás ellen: előbbi többek közt a történelmi portréinak alakjait öltöztette szurkolói mezbe, az utóbbi pedig a hasonlóságokat keresve különböző műveket „hozott helyzetbe” a sporttal összefüggésben, így például gyűjteménye afrikai tárgyait vetette össze az NFL-trófeával. Az adok-kapok hosszasan folyt, odaszólva egymásnak az ünneplés, szurkolás tematikáján keresztül az időjárásig, ezt pedig élvezettel figyelték azok is, akik korábban nem követték a múzeumok oldalait.

Érdekes, hogy egy évvel később a bostoni Museum of Fine Arts ismét „ringbe került”, ekkor viszont a Philadelphia Eaglesnek szurkoló Philadelphia Museum of Art volt a kihívója, akivel emelték is a tétet. Itt már nemcsak egy kölcsönzött műtárgyról volt szó, hanem a szellemes üzengetésbe beszálltak a múzeumok igazgatói is, a bostoni épületet a csapat színeiben világították ki, míg Philadelphiában a múzeum oszlopai közt kifeszítették az Eagles betűket, lecserélve ezzel aktuális kiállításaik hirdetéseit. A két város vezetője szintén fogadást kötött, mivel mindkét helyen található egy-egy boxolószobor (Bostonban Rocky Marciano alakja, Philadelphiában a filmbeli Rockyt megörökítve), ezért vállalták, hogy a vesztes csapat a nyertes mezébe öltözteti ezeket.

Az idei döntő sem maradt ki a műtárgykölcsönzések sorából: a két intézmény, amely a szurkolók figyelmét igyekezett felkelteni, a Cincinnati Art Museum és a The Huntington Library, Art Museum and Botanical Gardens volt. A tétként felajánlott alkotások érdekessége, hogy ugyanattól az amerikai festőtől, Robert Henritől származnak, a képeken pedig egy-egy fiatal lány látható, akik nagy találkozását természetesen kellően beharangozták a mérkőzés előtt. Bár a festmények témája nehezen kapcsolható a versenyhez, a szurkolók belelátták a Cincinnatiban lévő mű kék ruhás ábrázolásába a Rams csapat színét, ahogyan a Los Angeles-i képen az ellenfél, a Bengals színeit azonosították be.

A művek kiválasztásának is van tétje

Bár az elmúlt években többnyire nagy sikert arattak a múzeumok kampányai, és valóban tudtak részesülni a Super Bowl által kiváltott érdeklődésből, az is kiderült, hogy

nem mindegy, hogy melyik műtárgyat veszik be a fogadási játékba.

2011-ben a pittsburgh-i Carnegie Museum of Art és a Milwaukee Art Museum ajánlott fel kölcsönzésre gyűjteményének egy-egy darabját, és bár Renoir és Gustave Caillebotte képei igazi remekművek, mégis bírálták, hogy mindkét intézmény francia alkotótól választott.

Ennél is nagyobb ellenérzéseket váltott ki 2014-ben, amikor a Seattle Art Museum a Denver Art Museum részére egy százharmincöt éves törzsi maszkot ajánlott fel, amennyiben a Seattle Seahawks nyer a Denver Broncos ellen. A csapat halászsasra emlékeztető kabalaállata miatt esett a választás erre a tárgyra, azonban a törzs vezetői tiltakoztak ellene, mivel ez nem egyszerűen egy műkincs, hanem hitviláguk fontos jelképe: szent tárgy, amit különböző rituálék alkalmával használtak. A múzeum elismerte tévedését, az igazgató személyesen kért bocsánatot, végül pedig egy japán művész sast ábrázoló grafikáját indították a denveri múzeum lovasszobrával szemben.

Az amerikai focin túl

A fenti múzeumi kommunikációs fogás természetesen nem kizárólag az amerikai futball területén működik, hasonlót láthattunk többek közt a baseball világából is, de az Európán belül népszerűbb sportágak versenyei is adhatnak apropót arra, hogy az intézmények megcélozzák a szurkolókat, és becsalogassák őket a falaik közé.

Itthon sem példa nélküli mindez, hiszen az egyes olimpiák kapcsán is nyílt korábban kiállítás például a Magyar Nemzeti Galériában vagy a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahogyan kortárs művészek is készítettek reflexiókat Puskás hagyatékára és munkásságára, illetve rendre vannak olyan pályázatok is, amelyeknek a sport és a művészet a témája.

Bár a műtárgykölcsönzések általában hosszú távú együttműködések nyomán valósulnak meg, és hazai viszonylatban a gyűjtemények centralizáltsága miatt a kétirányú cserék a vidéki városok esetében nem is biztos, hogy létrejöhetnek, egy-egy nemzetközi verseny, torna vagy kupa kellő távolságban van annyira, hogy időben előkészíthessék programjukat. Ha kiállítás, kölcsönzés nem is tud megvalósulni, még mindig részt vehetnek a szurkolásban az adott intézmény saját felületein keresztül.