„Amikor elkezdesz egy szólót, ne akarj játszani, csak hagyd, hogy maguktól jöjjenek a hangok” – Távozott közülünk Szakcsi Lakatos Béla

Szakcsi Lakatos Béla kivételes képességeit mutatja, hogy már nagyon ifjan az ország vezető zenészeivel játszott együtt. Számára nem léteztek stílushatárok, hiszen amellett, hogy egyedülálló módon játszott mainstream jazzt, a legendás Rákfogó együttessel letette a fúziós jazz alapjait is Magyarországon. Nevéhez fűződik jónéhány kiemelkedően sikeres színpadi mű megkomponálása. Fantasztikus pályafutása során számtalan díjban részesült, kitüntették egyebek mellett: Liszt Ferenc-díjjal, Kossuth-díjjal, majd a Nemzet Művészének választották. Elismertsége túlmutatott hazánk határain. A műfaj őshazájában, Amerikában is több lemeze jelent meg, és a jazz legnagyobb világsztárjaival játszott együtt. A világhírű zongorista, Chick Corea ezt mondta zongorajátékáról a ’90-es években egyik lemeze kapcsán: „Szakcsi Lakatos Béla a huszadik század utolsó romantikusa. Övé a világ legszebb billentése.”

Egy kivételesen gazdag életpálya

Szakcsi Lakatos Béla zenész családba született: nagyapja ismert brácsás volt, a híres prímás, Magyari Imre zenekarában is sokáig játszott. A családjának egy része Szakcsról származott, innen kapta a Szakcsi becenevet. Egyik nagybátyja, Babai Béla Amerikában élt, és egyebek mellett a híres Kennedy család állandó muzsikusa volt. Édesapja hegedűn játszott, és szerette volna, ha fia is követi őt ezen a hangszeren, de ő inkább a zongora iránt érdeklődött. Különleges tehetsége már nagyon fiatalon megnyilvánult: tízévesen klasszikus zenei darabokat komponált, majd tizenkét évesen felvételt nyert a konzervatóriumba. Tanárai és szülei szerették volna, ha a Zeneakadémián folytatja tanulmányait, de ő megismerkedett a jazz-zenével, és ahogy ezt mondani szokták, ami ezután történt, az már történelem. Egész fiatalon bekerült az akkori zenei élet krémjébe. Tizenhat évesen a híres gitáros, Kovács Andor zenekarában játszott Pege Aladárral és a legendás dobossal, Kovács Gyulával, aki helyére később az akkor még nagyon fiatal Kőszegi Imre került.

Tizenhét évesen korkedvezménnyel az akkori leghíresebb mulatóban, a Moulin Rouge-ban muzsikált, holott működési engedélyt hivatalosan csak tizennyolc éves kortól lehetett kapni.

1963-tól három évig a híres zenekarvezető, Holéczy Ákos együttesével Nyugat-Európában turnézott. 1968-ban megalakult a legendás LDL Trió a később híressé vált, de akkor még nagyon fiatal zenészekből: Lakatos „Szakcsi” Béla zongora, Duka Norbert bőgő, Lakatos „Pecek” Géza dob. Ezzel a zenekarral Nyugat-Berlinbe is eljutottak. Szakcsi 1971-ben New Yorkban kapott szerződést, ahol barátjával, a kiváló dobossal, Jávori Vilmossal az amerikai EMKE Kávéházban szórakoztató zenét játszott. Itt még énekelnie is kellett, de ebben a tőle idegen zenei szerepben is kiválóan megállta a helyét. Ez a szerződés lehetővé tette számára, hogy szabadnapjain jazzklubokba és -koncertekre járjon, ahol az akkori legnagyobb amerikai sztárokat hallotta muzsikálni. Megismerkedett a korszak egyik leghíresebb gitárosával, Zoller Attilával is, aki sok New York-i muzsikusnak bemutatta őt. Ott volt a Mahavishnu Orchestra debütáló koncertjén is.

Azon a legendás koncerten hallott fúziós zene olyan nagy hatással volt rá, hogy vett egy akkor nagyon modernnek számító elektromos Fender zongorát, és miután hazajöttek, Jávori Vilmossal megalakította a híres Rákfogó zenekart. Az együttesben Lakatos „Bögöly” Béla basszusgitározott, Kathy Horváth Lajos hegedült, és Babos Gyula gitározott. A Rákfogó nevet Lakatos „Bögöly” Béla javasolta, mert korábban Orszáczky Jackie Miklóssal volt egy Új Rákfogó nevű triójuk. A nevet egy sci-fi-novellából kölcsönözték – Szakcsi Lakatos Bélának tetszett az elnevezés, de az ő javaslatára Rákfogóra rövidítették. Ez a zenekar hamar átalakult, és létrejött az a formáció, ami mára legendássá vált. Két muzsikus csatlakozott a Syriusból: Orszáczky Jackie Miklós basszusgitározott, és Ráduly Mihály szaxofonozott. Kőszegi Imre váltotta a doboknál Jávori Vilmost, a zenekarban pedig továbbra is Babos Gyula gitározott. A történet érdekessége, hogy így Orszáczky Jackie visszakerült az annak idején általa alapított Rákfogó nevű zenekarba, igaz, ekkor már az „Új” jelző nélkül használták ezt a nevet. Szakcsi Lakatos Béla ezzel az együttessel vált országos hírű muzsikussá.

1979-ben Babos Gyulával megalakította a Saturnus együttest, amivel két lemezt készítettek. Ebben a zenekarban először Gritz Péter, majd Kőszegi Imre dobolt, és Dandó Péter basszusgitározott.

Szakcsi Lakatos Béla nemcsak színpadi előadóként volt legendás hírű, de tanárként, zenepedagógusként is. Más oktatói tevékenysége mellett meghívást kapott a Gonda János által alapított jazztanszakra is. Itt több generáció zenésszé válását segítette.

Miután megismerkedett az író-dramaturg Csemer Gézával, a zongorázás és a zenekarban való muzsikálás mellett a színpadi művek komponálása is egyre fontosabb részét képezte művészeti tevékenységének.

Az amerikai jazzéletben is egyre ismertebbé vált, főként miután a magyar származású, ütős hangszereken játszó George Jinda (Jinda György) több alkalommal meghívta őt játszani. A Jinda által vezetett Special EFX nevű zenekarral több saját szerzeményét is játszotta.

Az Egyesül Államokban alkalma nyílt más világsztárokkal is együtt muzsikálni, így például Omar Hakimmal, Dave Weckllel, Victor Bailey-vel, Jack DeJohnette-tel, John Patituccival. A legendás GRP lemeztársaságnál több albuma is megjelent.

A klasszikus zenéhez sem lett hűtlen. Amellett, hogy játszott komolyzenei darabokat is, a nagy klasszikus zeneszerzők művei inspirációja alapján improvizált.

Kathy Horváth Lajossal a kortárs klasszikus zene terén is egyedülálló muzsikát alkotott.

Egy kivételes ember

Végül szeretném megosztani pár személyes emlékemet Szakcsi Lakatos Béláról. Vele minden találkozás nagyon nagy élmény volt. Mindig mondott olyan bölcsességet, tanácsot a zenéről, amely egész éltemen át elkísér.

A jazzimprovizációról azt mondta, hogy ehhez nagy szabadság, a szabadsághoz pedig bátorság kell.

Mindig úgy kell játszani, hogy biztosak legyünk abban, hogy amit megfogunk a hangszeren, az jó lesz. Hozzátette: ha mégsem így alakul, akkor majd kikeveredsz belőle valahogy, hiszen zenész vagy. De félve, bizonytalanul nem lehet jól muzsikálni. Egy másik alkalommal ezt a tanácsot adta: „Amikor elkezdesz egy szólót, ne akarj játszani, csak hagyd, hogy maguktól jöjjenek a hangok.”

A gyakorlással kapcsolatban is nagyon jó gondolatokkal ajándékozott meg. Azt mondta, hogy cél nélkül nem lehet gyakorolni. Arra kell gondolni közben, hogy az ország, később hogy Európa egyik legjobb zenésze akarok lenni. Ha nincs erős motiváció, akkor csak elfecsérelt idő az, amit a hangszerrel töltünk. Fontosnak tartotta, hogy a nagy világsztárokat tisztelni kell és tanulni tőlük, de sohasem szabad senkit bálványozni, mert csak hátráltatja a muzsikust a fejlődésben, ha mindig arra gondol, hogy „ilyen jó úgysem leszek soha”.

Fantasztikus élmény volt, amikor részt vettem Czencz József rendező Üzenet című filmjének forgatásán a Budapest Jazz Clubban, ahol Babos Gyulával és Kőszegi Imrével játszottak trióban, felelevenítve a „rákfogós” időszakot. Szakcsi Lakatos Béla a forgatás szünetében elkezdett Chopin-noktürnöket zongorázni úgy, hogy egy ideig játszotta az eredetit, majd improvizált rá, és végül ismét visszatért a Chopin-darabhoz. Ezt olyan könnyed természetességgel tette, hogy az szinte elképzelhetetlen. Babos Gyula megkérdezte tőle: „Béla, miért nem csinálsz egy ilyen lemezt? Ez óriási!” Ő erre csak annyit válaszolt: „Á, ezt most csak úgy unalmamban játszottam, egyébként tudom ezeket a darabokat rendesen is.”

Hatalmas öröm számomra, hogy többször is muzsikálhattam vele. Minden egyes alkalom életre szóló élmény volt. Megtisztelt azzal, hogy az ötvenedik születésnapomra rendezett koncertemen is muzsikált velem, és játszott egy fantasztikus szólót a Blues from Angelland lemezem egyik számában is. A legszebb élményem vele egy orosházi koncerten volt, ahol a Halper-Hendrix Experiment nevű zenekarommal több nagyszerű vendégzenésszel játszhattunk együtt. Szakcsi Lakatos Bélán kívül ott volt Kőszegi Imre, Tony Lakatos, Török Ádám, az amerikai énekes Ric Toldon és a szintén amerikai énekesnő Gisele Jackson. Hál’ isten nagy sikerünk volt. A második ráadás után arra gondoltam, hogy úgy fejezhetnénk be a koncertet, hogy az alapzenekarral kimegyünk a színpadra, játszunk egy lassú bluest, és ezzel búcsúzzunk el a közönségtől. Így is tettünk. Amikor játszottam a szám bevezetőjét, láttam, hogy Béla bácsi (én így hívtam őt) jön föl a színpadra, mögötte Tony Lakatos és Török Ádám. Hátranéztem, és a doboknál már Kőszegi Imre ült. Ez a szám nem volt benne a megbeszélt műsorban, és nem is mertem remélni, hogy kedvük van velünk ebben is játszani. Ezekkel a hatalmas muzsikusokkal hihetetlenül jó élmény volt előadni Jimi Hendrix Red House című számát. Ez a példa is mutatja, hogy

Szakcsi Lakatos Bélának – és a hozzá hasonló óriási muzsikusoknak – a zene nem szakmájuk, nem a hivatásuk, hanem a szenvedélyük.

Hogy a világ élvonalába tartozó muzsikusok milyen nagyra tartották őt, az is jelzi, hogy amikor a halála kapcsán megosztottam egy nekrológot a Facebookon, ezt a kommentet írta hozzá a világhírű jazztrombitás, Randy Brecker: „Wonderful musician and man. Was proud to know him a little.” – „Csodálatos zenész és ember. Büszke vagyok, hogy egy kicsit is ismerhettem.”