Hétköznapi rémmesék – Kritika Szemethy Orsi A sikoltó című novelláskötetéről

Egy nap egy lókereskedő fia meglátja, hogy a bátyjának viszonya van egy pocsolyasellővel. Lilith, a Coop pénztárosnője kóborló lelkeknek segít – amiért persze nem kis árat kér. Egy orosz légvédelmi bázis mellett rég halott náci katonák sikoltó csontvázai ölik az arra járókat. Vera, a könyvtáros egy boszorkánnyal szövetkezik. Szemethy Orsi első kötetében a fantasztikus dolgok világunk részei – a kérdés nem a létük: sokkal inkább az, hogy mi, emberek hogyan viszonyulunk hozzájuk, miképp éljük meg a velük való találkozást.

Szemethy A sikoltó – Rémnovellák című kötete a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg 2022 tavaszán. A korábban képzőművészként ismert szerző 2021 decemberében robbant be az irodalmi köztudatba, amikor a sokáig fiókba száműzött regényével, A következő megálló: a Boldogsággal Petri-díjat nyert. Jovánovics György szobrászművész Petri-bagatell című munkája mellett a nyeremény részét képezte, hogy a díjazott első kötete megjelenhetett a Magvetőnél, érdekes módon Szemethy mégsem a nyertes regényét, hanem rövidprózáit tárta elsőként a nyilvánosság elé.

Az első kötet fontos mérföldkő egy szerzői életműben: ekkor teremtheti meg arculatát, és körvonalazhatja munkássága kereteit. Mondhatni, bevett szokás a horror-/fantasy-/weirdirodalom körében, hogy a feltörekvő írók rövid, hangulatos, erős atmoszférájú elbeszélésekkel jelentkeznek. 2021-ben jelent meg például Roboz Gábor szerkesztésében a Gabo Kiadónál a Légszomj című antológia, mely kezdő szerzők novelláit gyűjti csokorba. Első egyéni kötetek azonban inkább a regény műfajában születnek, ahogy ezt például Moskát Anita (Bábel fiai, 2014, Gabo) vagy Sepsi László (Pinky, 2016, Libri) esetében is megfigyelhetjük. Szemethy az elbeszéléskötettel kockázatot vállalt: „biztos siker” (azaz a Petri-díjas regénye) helyett valószínűleg

tehetsége sokszínűségének megvillantása volt első kötete fő célkitűzése.

Ilyen megfontolások alapján nagyon jó döntés volt, hogy rövidprózával kezdte önálló irodalmi karrierjét – elbeszéléseivel sikerült kijelölnie saját stílusát, megmutatnia, miben tud mást nyújtani, mint a kortárs horror-/fantasyírók.

Szemethy műveitől ne várjunk Sepsi László-féle hard-boiled krimi narratívájába ágyazott thrillert: novellái hétköznapi szituációkat csavarnak meg, és azokat egészítik ki misztikus lényekkel. Ebből a szempontból talán Moskát Anita szövegeivel állíthatók párhuzamba, akinek például Irha és bőr (2019, Gabo) című regényében szintén tematizálódik a fantasztikum és a hétköznapi világ érintkezésének problémaköre a fajzatok és emberek közti konfliktusokban, de Moskát művével ellentétben Szemethy elbeszéléseiben nem merül fel az új világrend megteremtésének kérdése. Ezentúl eszünkbe juthat még „Szeghalmi Lőrincz” Levelek az árnyékvilágból (2012, Magvető) című levélregénye, melyben szintén történeti keretek között érvényesül a valóság határainak elmosódása, ahogy az A sikoltó egyes szövegeiben is történik (például Immaculata, A sikoltó).

A sikoltóban szereplő hét novella mindegyike más-más hangon szólal meg, más környezetet teremt, más karaktereket szerepeltet, és más témát dolgoz fel. A könyv akár felfogható egyfajta figyelemfelkeltő előzetesként is a nagyobb lélegzetvételű regény előtt. A kötetben szereplő elbeszélések igen erősen építenek a horror és a fantasy zsánerének motívumrendszerére és megszólalásmódjára. Nem véletlenül kapta a könyv a Rémnovellák, és nem a „rémtörténetek” alcímet. Az egytől egyig nagy műgonddal megírt novellák sikeresen ötvözik a különböző műfaji elemeket, aminek eredménye a befogadható, de a jól konstruált feszültségen túlmutató, jelentéssel bíró elbeszélések.

A kötet hét, egyenként negyven–száz oldal közötti terjedelmű novellát tartalmaz, amelyek megszólalásmódja leginkább a mágikus realizmus hagyományából építkezik. Hétköznapi szituációkat mutatnak be, amikben a valóság elemei közé észrevétlenül integrálódnak földöntúli elemek – természetesnek vesszük, hogy életre kel egy játékbaba, vagy hogy valaki kutyává változik éjjelente.

A természetfölötti, mágikus szituációk valószerűsége elsősorban a kiemelkedő világépítés és atmoszférateremtés eredménye.

A novelláknak éppen a hitelességhez kapcsolható jellemzője a pszichológiai megközelítés, ugyanis a lélekábrázolás hangsúlyos szerephez jut. Az író remek stílusérzékkel nyúl a belső narrációhoz: a különböző társadalmi rétegekhez tartozó karakterek saját nyelvi regiszterüket használják, és nem követnek el nagyobb stílustörést, ami kizökkentené az olvasót a szövegvilágból.

A szerző nem kíván a fantasykből jól ismert magyarázatokba bocsátkozni egy-egy mágikus lény kapcsán – jobban érdekli a két világ konfrontációja. Ékes példa erre Az üres ház című novella, melynek középpontjában Csatlós Ignác, a jó hírű cigány lókereskedő és két fia: Renátó és Ernő áll. Az író nem azt helyezi fókuszba, hogy például mi az a pocsolyasellő, vagy hogy egy ilyen lény miképp kerül Csatlósék kerti kútjába, hanem azzal foglalkozik, hogy mit és hogyan tapasztal meg ebből a mitikus kreatúrából egy tinédzser, és miként képes apja halálával szembenézni. Az egyes szám első személyű elbeszélő, a történet elején még csak a pubertáskor kezdetén járó Renátó jelen időben tudósít élményeiről: első meghatározó szexuális élményéről és apja haláláról. Renátó és Ernő alakja apjuk halála után egyre élesebb ellentétet alkot: míg az elbeszélő minden élőlényt egyenrangúnak tekint, Ernő nem tart tiszteletben más – egészséges emberen kívüli – létformát. Szexuális viszonyt folytat egy pocsolyasellővel, akivel közös gyerekük is születik: sem a fattyúnak, sem autista nagybátyjának nem kegyelmez, hiszen utóbbinak kell gondoskodni akarata ellenére az utód eltüntetéséről. Akár fantasztikus lény, akár csak egy állat – Ernő nem tesz különbséget az „alacsonyabb rendű” létformák között, mindegyik alsóbbrendűségét egyaránt érezteti. Renátó ezzel szemben mélyen együtt érez minden lénnyel, tekintet nélkül származásukra, fajukra.

Ahogy Az üres ház, úgy a kötetkezdő Házőrzők című novella is alkalmas terepnek bizonyul az ökokritikai megközelítéshez. Az ember és állat, ösztön és racionalitás ősi dichotómiáját tematizálja az elbeszélés a vérfarkas mitológiájába csomagolva. Itt már nemcsak világok határainak elmosódásáról beszélhetünk, hanem egyetlen szubjektum tudatán keresztül (pszichonarráció) figyelheti meg az olvasó két lény összeolvadását és együttes működését.

Az akkurátus hangulatteremtés eredményeként a novellák felépítésére általánosan jellemző a csattanó viszonylag nagy terjedelmű előkészítése. Ezek az elbeszélések nem a félni vágyás gyors, elemi kielégítését tűzték ki maguk elé, sokkal inkább az elménket igyekeznek borzongatni. A pestisjárvány miatti karantént középpontba állító Immaculata című novella hangulatát igencsak megalapozza az ismeretlen betegségtől való félelem és szorongás érzete. A koronavírus-járvány felől olvasva nagyon is átérezhetővé válnak a szereplők dilemmái,

erősek az áthallások saját jelenünkre. Például meglátogassa-e egymást két nővér, ha az egyik ki van téve a betegségnek? Mi a család szerepe egy ilyen időszakban?

A kötetre minden tekintetben jellemző letisztultság, az erre való törekvés a Szemethy Imre Munkácsy Mihály-díjas grafikus által tervezett borítón is hangsúlyosan megjelenik. Az alcím által a műfajjal szemben támasztott olvasói elvárásokkal ellentétben azonban nem a fekete, hanem a fehér szín dominál. (Az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a horrorműfaj világosabbá tételét célzó irányzatok, gondoljunk csak Ari Aster 2019-es Fehér éjszakák című filmjére.) A letisztult borító által megvalósuló tömegből való kitűnés éppen a több, kisebb méretű, kékre és rozsdavörösre színezett grafika miatt hiúsul meg – annak ellenére, hogy a rajzok tökéletesen illeszkednek a novellák által közvetített hangulathoz. Nem teszi vonzóbbá a kötetet a képek kissé igénytelen körbevágása sem, ami halványkék és halványvörös glóriát von a legtöbb ábra köré.

Kevésbé megkapó külseje ellenére Szemethy Orsi kötete – ha már egyszer a kezünkbe került – könnyedén behúzza az olvasót a szövegek furcsa, misztikus világába. Az író első könyvében több téren is megcsillogtatja tehetségét, elbeszélései után fokozott izgalommal várjuk regényének megjelenését.