Szeptemberben a mennyiségi helyett a minőségi megjelenéseké volt a főszerep, aminek nemcsak azért örültünk, mert az őszi teázáshoz (borozáshoz) végre fülbemászó aláfestést kaphattunk, hanem mert rengeteg olyan zenekart ismerhettünk meg, akikről eddig még nem is hallottunk.
A pécsi duó alapanyagait Dargó Dávid és Pap Kristóf szolgáltatják. Dávid a zeneszerzés részét, Kristóf pedig a dalszövegeket uralja, és egyébként meg sem mondanánk, hogy mindkettőjüknek ez az első formációja. Az itthon is már jól ismert indie és singer/songwriter stílusú számok melankóliájára alkalmanként Bali Gabriella is ráfejel egy kis csellózással, de nem ő az egyetlen vendégszereplő az albumon: Harsány Miklós szintetizátorral egészíti ki az egyszálgitárt néhány számban. A megpihenni névre keresztelt korongon tizenkét alkotás foglal helyet, a vizuális élményt pedig legalább ennyi mozgókép teszi kerekké: az első, lengő című dalhoz készült videoklipet követő artworkök mind kiegészítik az első számnál látottakat. A zenekar már a Fishing on Orfű tehetségkutatójának zsűrijét is lenyűgözte, és amellett, hogy 2020-ban a legjobb tíz előadó közé kerültek, egy díjjal a zsebükben sikerült hazatérni a megmérettetésről.
A formáció 2018-ban alakult, és magát progresszív-pszichedelikus pop-rock zenekarnak titulálja, aminél több szót talán nem is tudnánk egy leírásba legálisan belesűríteni. Tasos Nikosz Vangelisz (dob), Szigeti Máté (szólógitár), Mihályfi Kristóf (basszus/ritmusgitár/vokál), illetve Bernáth Kornél (ének/basszus) kvadrátja már 2019-ben berúgta az ajtót első EP-jével, majd olyan tehetségkutató versenyeken zsebeltek be súlyos elismeréseket, mint a Hello Ugar!, a K11 Szabad a színpad! és a Hangfoglaló Program. Bár a hang terjedéséről az űrben most nem nyitnánk vitát, de a Third Planetnek az a manifesztója, hogy olyan éterien akarnak a közönséghez szólni, mint ahogy a Föld az űrből hallgatva szállítja üzenetét a hanghullámokon keresztül. Lényeg a lényeg, hogy egy olyan zenéről van szó, ami tömegeket képes megszólítani anélkül, hogy kliséssé válna. Az Another World a második lemezükön, a T-0-n foglal helyet, és ez tartalmazza talán a legtöbb zenei újdonságot az albumon.
Lehet, hogy az imPro Schoolban is ismerték azt a szólásmondást, ami úgy kezdődik, hogy „aki nem tudja, az tanítja”, úgyhogy az iskola vezető oktatója, Zsüd fogta magát, és megmutatta, hogy igenis tudja. Augusztusban készült el bemutatkozó száma Bird címmel, amihez az inspirációt egy vezetett meditáció adta, szeptemberben pedig új testamentummal örvendeztetett meg minket, a Carved and Burned ugyanis a környezetszennyező életmódunkra hívja fel a figyelmet, méghozzá egy olyan posztapokaliptikus világ lefestésével, ahol már túl késő, hogy szelektíven gyűjtsük a szemetet, mert sikerült kinyírni a bolygónkat. Teszi mindezt egy sötét elektronikus aláfestéssel, ami akár a Szárnyas fejvadász következő epizódjának egyik filmzenéje is lehetne. Valószínűleg van olyan, aki ezt az üzenetet hatásosabban tudja eljuttatni nagyobb tömeghez is (igen, David Attenborough, rád gondolunk), de igazán fontos, hogy a vírus miatt ránk szakadt időmennyiségből arra is szánjunk egy kicsit, hogy megpróbáljuk újrafogalmazni életstílusunkat.
Fenyvesi Márton, Gyányi Marcell és Gyárfás Attila hármasának zenéjét a magától értetődő zsenialitás mellett a kontrasztok és metamorfózisok fémjelzik. Bár az ember jazz hallgatása közben megszokhatja, hogy a tagok egyesével uralják le egy-egy szóló közben a formáció többi tagját, a Gyárfás Attila Triónál ez is másképp van: sokkal nagyobb szerep jut a közös örömzenének, mint a versengésnek. 2013-as alakulásuk után 2018-ban jelent meg első lemezük Cloud Factory címmel, majd ezt követte idén szeptemberben a Randomity, ami tulajdonképpen etűdök és improvizációk váltakozása. Az album koncepciója szerint a dalok külön-külön is értelmezhetők, azaz sokkal jobban élvezhetőek, ha véletlenszerűen játsszuk le őket, hiszen így mindig egy új arcát mutatja majd az anyag. Gyárfás Attilával egy friss interjúban a zenekar tagjainak találkozásáról, a legjobb amszterdami jazzklubról és természetesen az új megjelenésről is hosszasan beszélgettünk.
Ajtai Péter bőgős vezetésével állt össze az a hazai szabad szcénabeli tehetségeket felvonultató formáció, amelyben az al-andaluszi háremhölgyek zenei hagyománya találkozik az improvizációval. A zenekar neve, azaz a Qiyan ugyanis olyan rabszolganőket jelöl, akik a premodern iszlamista női társadalomban kvázi gésaként, énekükkel-zenéjükkel és szexuálisan szórakoztatták feletteseiket. Most, hogy mindenki figyel, le is szögezzük, hogy a bagázsnak a néven és az arab, keleties zenei hangzáson kívül semmi kapcsolata nincs a quiyanokkal. Jöjjön is a tagok neve, amit egy Broadway-musical is megirigyelne: Porteleki Áron brácsán és különböző népi hangszereken; Kováts Gergő szaxofonon Szelevényi Ákossal együtt; tenorszaxofonon Cseke Dániel; trombitán Szelevényi Vito; Czitrom Ádám és Mészáros Ádám pedig gitáron erősíti a felhozatalt. Bár az azonos névre keresztelt Qiyan album augusztus utolsó napján jelent meg, nem hagyhattuk ki az ősz eleji felsorolásból.
Már firtattuk korábban is, hogy mi lehet abban a pécsi levegőben, ami szinte végtelen mennyiségű szupergrúpot képes kitermelni abból a csekély 162,6 km²-ből. Itt is a következő formáció, ami magával ragadott minket: a FILC. A zenekar tagjai egyébként korábbról ismerősek lehetnek a Junkie Jack Flash- vagy Kaktus-rajongóinak is – a patchworkjellegű felállás 2020 tavaszán nyerte el végleges formáját. Bár az album gondolata már a tavalyi Made in Pécs fesztiválon is felmerült, manifesztálódni csak idén kezdett a dolog. Az elkészült anyag egy igazi eklektikus összesség (funk, hiphop, afrobeat és jazz nyoma egyaránt fellelhető rajta), amin vokál nélküli egységeket találunk, hiszen így jobban elérhet a befogadóhoz az üzenet – és milyen igaz! Az EP szerencsére még csak ízelítő, jövőre jön egy album is, de az elismerések már elkezdtek záporozni a FILC-re, hiszen októberben az A38-on léphettek fel az Öröm a Zene döntőjében.
Ha már kísérletezés, akkor vegyük a Telekom Electronic Beats kiadójának első válogatáslemezén debütált Flanger Kidset, akik a Popping kategória egyik győzteseként emelkedtek ki a tömegből egyenesen a Kolorádó Fesztivál KERET színpadára. Szczuka Panka és Gyarmati Fanny duója a Bartók Konziban fűzte szorosabbra a szálakat, azóta pedig közösen (élőben pedig plusz két fővel) repülnek és repítenek zenéjükkel olyan biztonságos helyekre, mint például valakinek a szobája. A formáció valószínűleg szereti a beszédes neveket, így könnyen kitalálhatjuk, melyik a kedvenc effektpedáljuk (flanger), amivel éteri hangzást kölcsönöznek harmonikus gitárzenéjüknek.
Szeptember 21-én jelent meg a Lazarvs, azaz a korábbi Apey & the Pea első lemeze. A név eredetileg egy dalcím volt, de a 2019-es átalakulást követően a zenekar megnevezésévé nőtte ki magát. A banda egyébként a váltással tízévnyi sikerszériát is búcsúztatott , ami alatt a hazai metálvilág egyik legjelentősebb zenekarává nőtte ki magát. Az új korszakot fémjelező album szerintünk meg tudja tartani a megszerzett hírnevet, a hosszú teaseridőszaknak pedig épp a Pit (magyarul: verem) vetett véget, ami szövegileg Áron „Apey” András frontember gondolatainak, érzéseinek és megélt félelmeinek összefoglalója. A Zsüdnél már feltűnt erőforráskimerítés itt is visszaköszön: a dalban megjelenik a félelem, miszerint a Földet kiszipolyozzuk, és egyre mélyebbre ássuk azt a vermet, amiben fekszünk.
Az egyik legizgalmas megjelenést szeptemberben Pándi Balázs egyik formációja jegyzi, a felállásnak pedig mindegyik tagja megér egy misét, úgyhogy el is kezdjük őket bemutatni (a teljesség igénye nélkül). A Merzbow egy japán zajprojekt, ami 1979-ben Masami Akita fejéből kezdett el kipattanni, és leginkább a kemény, konfrontatív stílusáról ismert. 1980 óta több mint négyszáz kiadványt jegyez, és megannyi együttműködést. Mats Gustafsson egy svéd szaxofonos, aki leginkább az intenzív – néhol agresszív – improvizációiról híresült el. Pándi Balázs dobos pedig olyan zenekarokkal turnézta körbe a világot, mint a Venetian Snares, Otto von Schirach, To Live and Shave in L.A., The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble és a Zu, a Merzbow-ban pedig 2009 óta játszik. Szóval ez a három ikon összeállt (nem először egyébként, 2013-ban már volt közös megjelenésük), hogy egy agyrohasztó szuperszonikus zajrohamot zúdítsanak ránk a Cuts Openben. Az album magával ragadó nyugtalanságát a tagok egy halom újan felfedezett és kipróbált hangzással érték el, az agitáló dobolások végén pedig szinte megváltásként jönnek a brutális megnyilvánulások, amik pont az idegek pattanásig feszülésének pillanatában következnek be. Ezt a legszélsőségesebb, legfenyegetőbb, mégsem fojtogató anyagot nagyon is ajánljuk!