• Ezek a mai fiatalok… – Kritika a Tilos az Á Szevasz című antológiájáról

    2022.04.10 — Szerző: Tisza Eleonóra

    Mit olvasnak ma a fiatalok? – tehetnénk fel sokadjára a kérdést, de könnyebbnek tűnik azt megtippelni, mit nem olvasnak. Mondhatnánk például, hogy kortárs, magyar novellákat biztos nem. A Szevasz antológia kísérletet tesz arra, hogy kortárs szerzőkkel hozza közelebb a műfajt a fiatalokhoz.

  • Péczely Dóra  Fotó: Szöllősi Mátyás
    Péczely Dóra
    Fotó: Szöllősi Mátyás

    Az ifjúsági irodalom iránt érdeklődőknek is ismerősen csenghet egy ideje Péczely Dóra neve és munkássága. 2020-ban szerkesztette a Lehetnék bárki című versgyűjteményt, amelynek szervezőelve, hogy mindegyik vers a költők – legyenek akár kortársak vagy klasszikusok – harmincéves kora előtt született. A 2017-es megjelenésű Szívlapát kortárs versek gyűjteménye, tizenhat éven felülieknek szóló ajánlással. A lírától távolodva 2021 végén jelent meg a Szevasz című, huszonöt szöveget tartalmazó novelláskötet a Tilos az Á Könyvek gondozásában. Az elbeszélések már olvashatóak voltak korábban nyomtatásban, így a válogatás koncepciója és a kötet ifjúsági tematikája okán új kontextusban tekinthetünk az írásokra. Az ifjúsági novella műfaja néhány éve kifejezetten kedvelt tereppé vált a hazai könyvkiadás szereplői számára: 2016-ban a Móra Könyvkiadónál jelent meg a Jelen! antológia, majd a 2050 című, főleg sci-fi témájú ifjúsági kiadvány, valamint az alternatív történelmet tematizáló 48 másképp című novelláskötet. A Tilos az Á Könyveknél kapott helyet a rendszerváltás témakörére fókuszáló Ezentúl lesz banán és a fővárost központba helyező Budapest OFF, ez utóbbi szintén Péczely Dóra szerkesztésében.

    A novellák kiválasztásának módjáról a kötet zárszavában ír a szerkesztő: „a válogatás fő szempontja az maradt, hogy olyan szövegek alkossák az antológiát, amelyek utat találhatnak a fiatal olvasókhoz is”. Kifejti azt is, hogy a kötet célja, hogy a novellák meghozzák a fiatal olvasók kedvét a szerzők életművének felfedezéséhez.

    Bár a fiatalabb generáció olvasáskultúrájára inkább a trendek, az aktuális témák és nem annyira bizonyos szerzők életművének konzekvens követése jellemző, a szerkesztő célkitűzése mindenképpen hiánypótló.

    A szerzők között van Bartis Attila, Bereményi Géza, Dragomán György és Bakos Gyöngyi is, illetve a már ismert szerzők közül bőven akadnak olyanok is, akiknek munkásságában egyértelmű a gyerek- és ifjúsági irodalom iránti érdeklődés, említhetjük akár Szabó T. Annát, Darvasi Lászlót, Mán-Várhegyi Rékát vagy Erdős Virágot is. Azonban sokukról elmondható, hogy egyáltalán nem vagy csak egy-két gyerekkönyv erejéig alkottak ebben a témában. Így a kötet összekapcsolhat fiatal olvasókat olyan szerzőkkel, akiket a korhatár-besorolások és az ajánlások nem elsősorban ifjúságinak kiáltanak ki.

    Mán-Várhegyi Réka
    Mán-Várhegyi Réka
    Fotó: Szöllősi Mátyás

    A válogatás különlegessége még, hogy „az antológia darabjait olyan, korábban megjelent novellákból válogattam, amelyeknek eredetileg nem volt szándéka kifejezetten az ifjú olvasókhoz szólni” – írja a szerkesztő. Ifjúsági irodalmat tekintve gyakran szóba kerül az a megközelítés, mely szerint ez csupán az első lépcső valamilyen nagyobb egész megismeréséhez, a küszöb a felnőttirodalomhoz vagy a kapudrog az „igazi” szövegek olvasásához, és ennek értelmében nem fogható fel teljes értékű, önmagában is értelmezhető irodalomi alkotásként. A Szevasz igyekszik rácáfolni erre, hiszen igazán komolyan veszi fiatal olvasóját az érintett témák tekintetében – teszi mindezt a kortárs magyar irodalom neves alkotóival együttműködve. Üdítően hat, hogy olvasás közben nem a klasszikusan unalmas, szerelem-beilleszkedési nehézségek-felnövés hármasában toporog az olvasó. Az érintett témák kevésbé aktuálisak, sokkal inkább kortalanok, így például jelen van az első szerelem problémája, a családhoz, a barátokhoz való viszony ábrázolása, azonban nem kapnak szerepet olyan kifejezetten 21. századi problémák, mint az információs társadalom és az internet hatása a fiatal felnőttek életére.

    Némi ellentét fedezhető fel a könyv hátsó borítóján található 18+ jelzés és a szerkesztői ajánlás között, ami nem kevés zavart okozhat a vásárlóban, hiszen a forma és a javaslat látszólag nincs egyeztetve egymással. A 18+ jelzés kétélű fegyver: ha az olvasó tizenhat–tizennyolc év körüli, egy ilyen paratextus inkább felkeltheti az érdeklődését, és vásárlásra ösztönözheti, azonban ha a szülők találkoznak ezzel a besorolással, valószínűbb, hogy inkább visszateszik a könyvet a polcra, és még akkor sem vásárolják meg, ha a gyerekük egészen közel van a tizennyolchoz.

    A novellák olvasása után helytállónak tűnik a tizennyolc éven felülieknek szóló ajánlás, inkább idősebb kamaszokhoz szólhat a kötet. Természetesen a szerkesztő által is megjelölt cél, vagyis a fiatalok elérése és az említett korcsoport-meghatározás nem zárják ki egymást. Az ifjúsági irodalom vagy young adult definiálása könnyen hibás kategóriákba csúszhat, így sokak szerint a jelenség csak egy zsáner, mások a gyermekirodalom gonosz mostohájaként gondolnak rá, megint mások számára csupán egy korosztályra vonatkozó ajánlás. Ezeket a féligazságokat felülírva Leah Phillips komplexebb definíciója már közelebb áll a kortárs ifjúsági irodalom sokrétűségéhez. Szerinte az ifjúsági irodalom olyan irodalmi és médiaszövegek területe, amit köztes állapotok jellemeznek (mint a gyerek- és felnőttirodalom közöttiség). Phillips egy olyan értelmezési keretet ír le, amelyben sokkal inkább a kapcsolatok felfedezése játszik fontos szerepet, és nem a bináris oppozíciók megtartása. Lapis-Lovas Anett Micsoda egy műfaj!(?) című tanulmányában hosszabban értekezik a problémáról, részletesen kitér az ifjúsági novella műfajára, másrészt felteszi a kérdést, hogy mi adhatja egy elbeszélés ifjúsági mivoltát, ha nem kifejezetten a korosztálynak íródott. A szerző arra a következtetésre jut, hogy intertextuális kapcsolatok által léphet működésbe az ifjúsági novella műfaji modellje, hiszen a befogadás folyamatában azok a szövegek is megtalálják a helyüket, amelyek első olvasásra nem felelnek meg a műfaji prekoncepcióknak.

    Kiss Noémi
    Kiss Noémi
    Fotó: Szöllősi Mátyás

    A kötet novellaciklusokra oszlik, ezek a témák a szerelmet, a családot, a hitet, a művészetet és a történelemhez/hazához való viszonyt járják körül. A történetek legtöbbször kamaszos félelmeket, szorongásokat vagy gyerekkori traumákat, emlékeket helyeznek el a család, a barátok, a szerelem viszonyrendszereiben. Akad néhány könnyedebb, vicces kivétel (Absolute Christmas, Az első kocsma, Amerikai palacsinta), azonban a legtöbb szöveg olyan súlyos problémákat vet fel, amelyekkel a fiatalok is találkozhattak már a közvetlenebb vagy tágabb környezetükben. Többször is megjelenik a rokkantság témaköre, a diszfunkcionális családok problémái, a nemi erőszak, az alkoholizmus és a falu brutalitásának bemutatása.

    Nádasdy Ádám Vár a századosom című írása nyitja a kötetet: a zárkózott, váci meleg srác küzdelme az ismerkedés kellemetlen köreivel egy idegen városban. Géza találkozik egy rendőrrel, akivel sajnálatára nem lehet több köztük. Később kiderül, hogy a potenciális kapcsolatot a rendőr betegsége, az AIDS lehetetleníti el. Nádasdy reflektál a homoszexuálisok helyzetére több országot is említve, például társai svédnek nézik Gézát a londoni kocsmában, irigykednek is az ottani szabadságra. A fiút azonban mindvégig zavarja származása, és azon igyekszik, hogy az ő „szocialista paranoiája” ne tűnjön fel a többieknek. Az említett időszakot több novellában is megidézik a szerzők, sokszor uralkodóvá válik a nosztalgikus, retrospektív, a ’70-es, ’80-as éveket idéző elbeszélésmód. Tóth Krisztina Vaktérkép című írásában a főhős reflektál Kádár János halálára és az azt követő változásokra: „Meghalt Kádár János. Tulajdonképpen sajnáltam. Sajnáltam, hogy nem fog elhangzani a neve a tévéhíradókban, sajnáltam, hogy el fognak tűnni a gyerekkorunk díszletei, hogy elbontották a Kálvin téren a palacsintázóbódét […] hogy minden olyan más lesz, mint ahogy megszoktuk. […] Az otthonosan sivár falakon hirtelen rések nyíltak, a réseken át pedig egy színesebb, ijesztően ismeretlen világra lehetett látni, ahová még képzeletben sem volt bejárásunk.” Ez a nosztalgiafaktor az idősebbeknek több kapcsolódási ponttal szolgálhat, leginkább a célgeneráció szülei érezhetik megszólítva magukat olvasás közben. Haklik Norbert Amerikai palacsinta című elbeszélése teljes mértékben az ő gyerekkorukat idézi: popkulturális utalásokkal tarkítva meséli el a főhős viszonyát Magyarországhoz és a magyar kultúrához.

    bb

    Szabó T. Anna Dákó és lidércfénye egy felnőtt nő és egy fiatalabb fiú légyottját mutatja be. Ismét egy kocsmában járunk, a sérülékeny női szexualitást egy, a nő testét és tudatát megszálló kicune (japán népmesei, mitológiai rókaszellem) testesíti meg. Grecsó Krisztián Sűrű szövés című elbeszélésével megkezdődik egy, a novellásköteten átívelő, többször is visszatérő elem, a falu brutalitásának, antimodernizációjának ábrázolása. Ugyanez a téma folytatódik Vida Gábor Kelj fel és járj és Háy János A disznó kicsi darabja című szövegében is. A csupán három történet nem tűnik soknak egy huszonöt novellát számláló kötet esetében, azonban olyan kritikus élethelyzeteket érintenek, mint a nemi erőszak vagy az állat- és emberölés, mindemellett pedig szorosan kapcsolódnak a faluhoz is, egybemosva ezzel a tetteket és a helyszínt, míg Budapestet általában csupán misztikus, távoli helyszínként vagy művelt közösségek lakhelyeként említik. Ettől a falu köteten belüli reprezentációja egysíkúan negatív lesz, főképp a vidéki olvasók számára.

    A könyv következő öt novellája a családra koncentrál, kirajzolva a tinédzserkor legnehezebb időszakait: arra a talajvesztett állapotra helyezi a fókuszt, amikor a gyerek rájön, hogy a szülei, testvérei nem tökéletesek, halandó ember módjára hibáznak, és az idegenek sem mindig akarnak jót. Ughy Szabina írása (Én vezetek) sok fiatalnak ismerős helyzetet vázol fel a vezetni tanulás nehézségeiről az örök sofőr apák karakterisztikus figurájával tarkítva. Az apák egyértelműen fontos szerephez jutnak nemcsak a család ciklusában, de az egész kötetben is. Szvoren Edina Jönnek a verseim, Vida Gábor Kelj fel és járj, Bakos Gyöngyi Apám háta és az említett Én vezetek című novellákban az apák élő, cselekvő, nyomot hagyó karakterek, míg az anyák inkább a cselekmény passzív elszenvedői, emlékfoszlányokban jelennek meg, vagy egész egyszerűen halottak. A testvéri kapcsolat ábrázolása is számottevő, mint például a Varázstábla, a Testvérek, a Viszlát kamaszkor történeteiben, így az anya hiánya még mellbevágóbb. A falu-város ellentéthez hasonlóan egy olyan arány ez, amely nagyobb figyelmet érdemelt volna a novellák válogatása során.

    Erdős Virág abszurd vallástörténete Jézus születéséről és a karácsonyról önmagában a felejthetőbb szövegek táborát erősítené, azonban Vida Gábor gyilkossággal véget érő novellája előtt elhelyezve egy emlékezetes kontrasztot tapasztalhatunk az olvasás során. Ezzel a novellával válik leginkább megkérdőjelezhetővé az ifjúsági jelző létjogosultsága – a kétségbeesetten Istent kereső apa és járásképtelen fia élete számos aspektusában felkavaró lehet. A vámos és az Úristen a költözés és egy élet összepakolásának nehézségeit beszéli el: „Egy egész életet becsomagolni lehetetlen, már ha az Úristen nem segít.”

    Míg az előző novellák esetében inkább felcserélhetőségük tűnik fel, hiszen ugyanúgy helyt kaphatnának akár a család vagy a szerelem ciklusában is, a művészetet érintő ciklus esetében erős kohézió működik az öt szöveg között. A Veisz a béna (Darvasi László novellája) esetében megjelenik ismét a rokkantság és a szerelem: a zeneszerző és felesége harmadik félt vonnak be a kapcsolatukba annak érdekében, hogy a nő vágyai kielégítésre találjanak (és hogy a férfi zavartalanul alkothasson végre). Dragomán György Varázstáblájában filmszerűségével szinte vászonra kívánkozik a mérgező testvéri kapcsolat és az őrületbe hajló művészet története. Különösen emlékezetes Szvoren Edina Jönnek a verseim című novellája, amely egy apa-lánya kapcsolatban változást előidéző versek potenciális megjelenésének erejét mutatja be – könnyed humorával, reményteljes hangulatával a fiatalokhoz leginkább szólni képes szövegek egyike.

    A történelmi ciklusnál ismét fontos szerepet kap a nosztalgiafaktor. A Disznó kicsi darabjában, a Csendélet a nyúllal-ban, Az első kocsmában és az Amerikai palacsintában is a gyerekkor és annak emlékezete dominálja az elbeszélés módját. Krusovszky Dénes Ismeretlen égbolt című novellája másképp valósítja meg a kötet és a ciklus céljait, hiszen úgy tud fiatalokhoz szólni, hogy bár a hazáról és a történelemről mesél, kevésbé épít az emlékezésre és a nosztalgikusságra. Nem tudjuk pontosan, hol és mikor játszódik a cselekmény, de leginkább a 2006-os eseményeket hívja elő, amelyek mára hasonlóan részei a fiatalok kulturális emlékezetének, mint szüleiknek a szocializmus. A ciklus többi szövege változatos: a Disznó kicsi darabjában megjelenik a disznóvágások által traumatizált gyerek, miközben a kötet ismét erős ítéletet mond a faluról és annak lakosságáról.

    A Szevasz egyik illusztrációja – Szinvai Dániel grafikája (részlet)
    A Szevasz egyik illusztrációja – Szinvai Dániel grafikája (részlet)

    A fiatalabb, akár pályakezdő alkotók novellái nem különülnek el élesen az idősebb generáció képviselőinek szövegeitől, a kötet célját tekintve pedig mindkét oldalon vannak sikeres és kevésbé találó megoldások. Nem láthatóak olyan különbségek, hogy az idősebb generáció megközelítései jobbak lennének, vagy hogy a fiatalabbak inkább képesek szólni a célközönséghez.

    Az antológia válogatása magas színvonalú, egyaránt képes arra, hogy megismertesse a fiatalokkal a kortárs magyar irodalom képviselőit, valamint hogy új értelmezésben tekintsünk ezekre a szövegekre.

    Potenciálisan a közoktatásban is hasznosítható, és talán hosszú távon ebben rejlik a legnagyobb lehetőség, hiszen a történetek alkalmasak arra – mind hosszuk, mind összetettségük, mind témájuk okán –, hogy tanóra keretein belül találkozzanak velük a középiskolások. Ez azonban egy felkészült, széles látókörű pedagógust kíván, aki segít kontextusba helyezni a súlyosabb szövegeket. Általában is hasznára válhat a pedagógusoknak a kötet, hiszen irányt mutat, és segít a folyamatosan termelődő kortárs és ifjúsági szövegek tengerében eligazodni, illetve támpontokat ad arról, hogy milyen témákról, problémákról érdemes beszélgetni a diákokkal. Néhány történet esetében valószínűsíthető, hogy a fiatalok fognak rávilágítani olyan aspektusokra, amelyekre sem a recenzensek, sem az oktatók nem gondoltak. A lehetséges folytatások esetében gyümölcsöző ötlet lehet a novellákhoz készített óravázlatok beillesztése, akárcsak A Fausttól a Szívlapátig című irodalmi segédkönyv esetében, amelyben az elemzéseket tanórai segédanyagok követik. Így azonban már sokkal inkább egy tanároknak szóló kezdeményezésről beszélnénk, amely erősen limitálná a célközönséget, Péczely célkitűzése pedig egyértelműen nem ez – így a kötet nem tud olyan direkt segítséget nyújtani a pedagógusoknak, mint egy tanári segédkönyv, mégis iránymutató, értékes olvasmány lehet annak érdekében, hogy tanórai keretek között gyakrabban essen szó kortárs irodalomról.

    A novelláskötet remek olvasmány azoknak, akik szeretnének megismerkedni a kortárs irodalom népszerű szerzőivel korosztálytól függetlenül. Témaválasztásaiban inkább kedvezhet a fiatal olvasóknak, de nem csak kizárólag nekik. A kiadói döntések terén azonban jobban átgondolt stratégiára és ajánlásra lett volna szükség, mivel a tizennyolc éven felülieknek ajánlott ifjúsági antológia sokakban kérdéseket vethet fel. A néhány ponton eltolódott arányoktól eltekintve (a falu egyoldalú ábrázolása, az anya hiánya) igazán szerethető, elgondolkodtató kötet, amely fontos lépés ahhoz, hogy lebontsuk az ifjúsági irodalmat érintő negatív, ítélkező sztereotípiákat.

    Szevasz

    Tilos az Á Könyvek, 2021

    Szevasz

  • További cikkek