Ezek a mai fiatalok… – Kritika a Tilos az Á Szevasz című antológiájáról

Az ifjúsági irodalom iránt érdeklődőknek is ismerősen csenghet egy ideje Péczely Dóra neve és munkássága. 2020-ban szerkesztette a Lehetnék bárki című versgyűjteményt, amelynek szervezőelve, hogy mindegyik vers a költők – legyenek akár kortársak vagy klasszikusok – harmincéves kora előtt született. A 2017-es megjelenésű Szívlapát kortárs versek gyűjteménye, tizenhat éven felülieknek szóló ajánlással. A lírától távolodva 2021 végén jelent meg a Szevasz című, huszonöt szöveget tartalmazó novelláskötet a Tilos az Á Könyvek gondozásában. Az elbeszélések már olvashatóak voltak korábban nyomtatásban, így a válogatás koncepciója és a kötet ifjúsági tematikája okán új kontextusban tekinthetünk az írásokra. Az ifjúsági novella műfaja néhány éve kifejezetten kedvelt tereppé vált a hazai könyvkiadás szereplői számára: 2016-ban a Móra Könyvkiadónál jelent meg a Jelen! antológia, majd a 2050 című, főleg sci-fi témájú ifjúsági kiadvány, valamint az alternatív történelmet tematizáló 48 másképp című novelláskötet. A Tilos az Á Könyveknél kapott helyet a rendszerváltás témakörére fókuszáló Ezentúl lesz banán és a fővárost központba helyező Budapest OFF, ez utóbbi szintén Péczely Dóra szerkesztésében.

A novellák kiválasztásának módjáról a kötet zárszavában ír a szerkesztő: „a válogatás fő szempontja az maradt, hogy olyan szövegek alkossák az antológiát, amelyek utat találhatnak a fiatal olvasókhoz is”. Kifejti azt is, hogy a kötet célja, hogy a novellák meghozzák a fiatal olvasók kedvét a szerzők életművének felfedezéséhez.

Bár a fiatalabb generáció olvasáskultúrájára inkább a trendek, az aktuális témák és nem annyira bizonyos szerzők életművének konzekvens követése jellemző, a szerkesztő célkitűzése mindenképpen hiánypótló.

A szerzők között van Bartis Attila, Bereményi Géza, Dragomán György és Bakos Gyöngyi is, illetve a már ismert szerzők közül bőven akadnak olyanok is, akiknek munkásságában egyértelmű a gyerek- és ifjúsági irodalom iránti érdeklődés, említhetjük akár Szabó T. Annát, Darvasi Lászlót, Mán-Várhegyi Rékát vagy Erdős Virágot is. Azonban sokukról elmondható, hogy egyáltalán nem vagy csak egy-két gyerekkönyv erejéig alkottak ebben a témában. Így a kötet összekapcsolhat fiatal olvasókat olyan szerzőkkel, akiket a korhatár-besorolások és az ajánlások nem elsősorban ifjúságinak kiáltanak ki.

A válogatás különlegessége még, hogy „az antológia darabjait olyan, korábban megjelent novellákból válogattam, amelyeknek eredetileg nem volt szándéka kifejezetten az ifjú olvasókhoz szólni” – írja a szerkesztő. Ifjúsági irodalmat tekintve gyakran szóba kerül az a megközelítés, mely szerint ez csupán az első lépcső valamilyen nagyobb egész megismeréséhez, a küszöb a felnőttirodalomhoz vagy a kapudrog az „igazi” szövegek olvasásához, és ennek értelmében nem fogható fel teljes értékű, önmagában is értelmezhető irodalomi alkotásként. A Szevasz igyekszik rácáfolni erre, hiszen igazán komolyan veszi fiatal olvasóját az érintett témák tekintetében – teszi mindezt a kortárs magyar irodalom neves alkotóival együttműködve. Üdítően hat, hogy olvasás közben nem a klasszikusan unalmas, szerelem-beilleszkedési nehézségek-felnövés hármasában toporog az olvasó. Az érintett témák kevésbé aktuálisak, sokkal inkább kortalanok, így például jelen van az első szerelem problémája, a családhoz, a barátokhoz való viszony ábrázolása, azonban nem kapnak szerepet olyan kifejezetten 21. századi problémák, mint az információs társadalom és az internet hatása a fiatal felnőttek életére.

Némi ellentét fedezhető fel a könyv hátsó borítóján található 18+ jelzés és a szerkesztői ajánlás között, ami nem kevés zavart okozhat a vásárlóban, hiszen a forma és a javaslat látszólag nincs egyeztetve egymással. A 18+ jelzés kétélű fegyver: ha az olvasó tizenhat–tizennyolc év körüli, egy ilyen paratextus inkább felkeltheti az érdeklődését, és vásárlásra ösztönözheti, azonban ha a szülők találkoznak ezzel a besorolással, valószínűbb, hogy inkább visszateszik a könyvet a polcra, és még akkor sem vásárolják meg, ha a gyerekük egészen közel van a tizennyolchoz.

A novellák olvasása után helytállónak tűnik a tizennyolc éven felülieknek szóló ajánlás, inkább idősebb kamaszokhoz szólhat a kötet. Természetesen a szerkesztő által is megjelölt cél, vagyis a fiatalok elérése és az említett korcsoport-meghatározás nem zárják ki egymást. Az ifjúsági irodalom vagy young adult definiálása könnyen hibás kategóriákba csúszhat, így sokak szerint a jelenség csak egy zsáner, mások a gyermekirodalom gonosz mostohájaként gondolnak rá, megint mások számára csupán egy korosztályra vonatkozó ajánlás. Ezeket a féligazságokat felülírva Leah Phillips komplexebb definíciója már közelebb áll a kortárs ifjúsági irodalom sokrétűségéhez. Szerinte az ifjúsági irodalom olyan irodalmi és médiaszövegek területe, amit köztes állapotok jellemeznek (mint a gyerek- és felnőttirodalom közöttiség). Phillips egy olyan értelmezési keretet ír le, amelyben sokkal inkább a kapcsolatok felfedezése játszik fontos szerepet, és nem a bináris oppozíciók megtartása. Lapis-Lovas Anett Micsoda egy műfaj!(?) című tanulmányában hosszabban értekezik a problémáról, részletesen kitér az ifjúsági novella műfajára, másrészt felteszi a kérdést, hogy mi adhatja egy elbeszélés ifjúsági mivoltát, ha nem kifejezetten a korosztálynak íródott. A szerző arra a következtetésre jut, hogy intertextuális kapcsolatok által léphet működésbe az ifjúsági novella műfaji modellje, hiszen a befogadás folyamatában azok a szövegek is megtalálják a helyüket, amelyek első olvasásra nem felelnek meg a műfaji prekoncepcióknak.

A kötet novellaciklusokra oszlik, ezek a témák a szerelmet, a családot, a hitet, a művészetet és a történelemhez/hazához való viszonyt járják körül. A történetek legtöbbször kamaszos félelmeket, szorongásokat vagy gyerekkori traumákat, emlékeket helyeznek el a család, a barátok, a szerelem viszonyrendszereiben. Akad néhány könnyedebb, vicces kivétel (Absolute Christmas, Az első kocsma, Amerikai palacsinta), azonban a legtöbb szöveg olyan súlyos problémákat vet fel, amelyekkel a fiatalok is találkozhattak már a közvetlenebb vagy tágabb környezetükben. Többször is megjelenik a rokkantság témaköre, a diszfunkcionális családok problémái, a nemi erőszak, az alkoholizmus és a falu brutalitásának bemutatása.

Nádasdy Ádám Vár a századosom című írása nyitja a kötetet: a zárkózott, váci meleg srác küzdelme az ismerkedés kellemetlen köreivel egy idegen városban. Géza találkozik egy rendőrrel, akivel sajnálatára nem lehet több köztük. Később kiderül, hogy a potenciális kapcsolatot a rendőr betegsége, az AIDS lehetetleníti el. Nádasdy reflektál a homoszexuálisok helyzetére több országot is említve, például társai svédnek nézik Gézát a londoni kocsmában, irigykednek is az ottani szabadságra. A fiút azonban mindvégig zavarja származása, és azon igyekszik, hogy az ő „szocialista paranoiája” ne tűnjön fel a többieknek. Az említett időszakot több novellában is megidézik a szerzők, sokszor uralkodóvá válik a nosztalgikus, retrospektív, a ’70-es, ’80-as éveket idéző elbeszélésmód. Tóth Krisztina Vaktérkép című írásában a főhős reflektál Kádár János halálára és az azt követő változásokra: „Meghalt Kádár János. Tulajdonképpen sajnáltam. Sajnáltam, hogy nem fog elhangzani a neve a tévéhíradókban, sajnáltam, hogy el fognak tűnni a gyerekkorunk díszletei, hogy elbontották a Kálvin téren a palacsintázóbódét […] hogy minden olyan más lesz, mint ahogy megszoktuk. […] Az otthonosan sivár falakon hirtelen rések nyíltak, a réseken át pedig egy színesebb, ijesztően ismeretlen világra lehetett látni, ahová még képzeletben sem volt bejárásunk.” Ez a nosztalgiafaktor az idősebbeknek több kapcsolódási ponttal szolgálhat, leginkább a célgeneráció szülei érezhetik megszólítva magukat olvasás közben. Haklik Norbert Amerikai palacsinta című elbeszélése teljes mértékben az ő gyerekkorukat idézi: popkulturális utalásokkal tarkítva meséli el a főhős viszonyát Magyarországhoz és a magyar kultúrához.

Szabó T. Anna Dákó és lidércfénye egy felnőtt nő és egy fiatalabb fiú légyottját mutatja be. Ismét egy kocsmában járunk, a sérülékeny női szexualitást egy, a nő testét és tudatát megszálló kicune (japán népmesei, mitológiai rókaszellem) testesíti meg. Grecsó Krisztián Sűrű szövés című elbeszélésével megkezdődik egy, a novellásköteten átívelő, többször is visszatérő elem, a falu brutalitásának, antimodernizációjának ábrázolása. Ugyanez a téma folytatódik Vida Gábor Kelj fel és járj és Háy János A disznó kicsi darabja című szövegében is. A csupán három történet nem tűnik soknak egy huszonöt novellát számláló kötet esetében, azonban olyan kritikus élethelyzeteket érintenek, mint a nemi erőszak vagy az állat- és emberölés, mindemellett pedig szorosan kapcsolódnak a faluhoz is, egybemosva ezzel a tetteket és a helyszínt, míg Budapestet általában csupán misztikus, távoli helyszínként vagy művelt közösségek lakhelyeként említik. Ettől a falu köteten belüli reprezentációja egysíkúan negatív lesz, főképp a vidéki olvasók számára.

A könyv következő öt novellája a családra koncentrál, kirajzolva a tinédzserkor legnehezebb időszakait: arra a talajvesztett állapotra helyezi a fókuszt, amikor a gyerek rájön, hogy a szülei, testvérei nem tökéletesek, halandó ember módjára hibáznak, és az idegenek sem mindig akarnak jót. Ughy Szabina írása (Én vezetek) sok fiatalnak ismerős helyzetet vázol fel a vezetni tanulás nehézségeiről az örök sofőr apák karakterisztikus figurájával tarkítva. Az apák egyértelműen fontos szerephez jutnak nemcsak a család ciklusában, de az egész kötetben is. Szvoren Edina Jönnek a verseim, Vida Gábor Kelj fel és járj, Bakos Gyöngyi Apám háta és az említett Én vezetek című novellákban az apák élő, cselekvő, nyomot hagyó karakterek, míg az anyák inkább a cselekmény passzív elszenvedői, emlékfoszlányokban jelennek meg, vagy egész egyszerűen halottak. A testvéri kapcsolat ábrázolása is számottevő, mint például a Varázstábla, a Testvérek, a Viszlát kamaszkor történeteiben, így az anya hiánya még mellbevágóbb. A falu-város ellentéthez hasonlóan egy olyan arány ez, amely nagyobb figyelmet érdemelt volna a novellák válogatása során.

Erdős Virág abszurd vallástörténete Jézus születéséről és a karácsonyról önmagában a felejthetőbb szövegek táborát erősítené, azonban Vida Gábor gyilkossággal véget érő novellája előtt elhelyezve egy emlékezetes kontrasztot tapasztalhatunk az olvasás során. Ezzel a novellával válik leginkább megkérdőjelezhetővé az ifjúsági jelző létjogosultsága – a kétségbeesetten Istent kereső apa és járásképtelen fia élete számos aspektusában felkavaró lehet. A vámos és az Úristen a költözés és egy élet összepakolásának nehézségeit beszéli el: „Egy egész életet becsomagolni lehetetlen, már ha az Úristen nem segít.”

Míg az előző novellák esetében inkább felcserélhetőségük tűnik fel, hiszen ugyanúgy helyt kaphatnának akár a család vagy a szerelem ciklusában is, a művészetet érintő ciklus esetében erős kohézió működik az öt szöveg között. A Veisz a béna (Darvasi László novellája) esetében megjelenik ismét a rokkantság és a szerelem: a zeneszerző és felesége harmadik félt vonnak be a kapcsolatukba annak érdekében, hogy a nő vágyai kielégítésre találjanak (és hogy a férfi zavartalanul alkothasson végre). Dragomán György Varázstáblájában filmszerűségével szinte vászonra kívánkozik a mérgező testvéri kapcsolat és az őrületbe hajló művészet története. Különösen emlékezetes Szvoren Edina Jönnek a verseim című novellája, amely egy apa-lánya kapcsolatban változást előidéző versek potenciális megjelenésének erejét mutatja be – könnyed humorával, reményteljes hangulatával a fiatalokhoz leginkább szólni képes szövegek egyike.

A történelmi ciklusnál ismét fontos szerepet kap a nosztalgiafaktor. A Disznó kicsi darabjában, a Csendélet a nyúllal-ban, Az első kocsmában és az Amerikai palacsintában is a gyerekkor és annak emlékezete dominálja az elbeszélés módját. Krusovszky Dénes Ismeretlen égbolt című novellája másképp valósítja meg a kötet és a ciklus céljait, hiszen úgy tud fiatalokhoz szólni, hogy bár a hazáról és a történelemről mesél, kevésbé épít az emlékezésre és a nosztalgikusságra. Nem tudjuk pontosan, hol és mikor játszódik a cselekmény, de leginkább a 2006-os eseményeket hívja elő, amelyek mára hasonlóan részei a fiatalok kulturális emlékezetének, mint szüleiknek a szocializmus. A ciklus többi szövege változatos: a Disznó kicsi darabjában megjelenik a disznóvágások által traumatizált gyerek, miközben a kötet ismét erős ítéletet mond a faluról és annak lakosságáról.

A fiatalabb, akár pályakezdő alkotók novellái nem különülnek el élesen az idősebb generáció képviselőinek szövegeitől, a kötet célját tekintve pedig mindkét oldalon vannak sikeres és kevésbé találó megoldások. Nem láthatóak olyan különbségek, hogy az idősebb generáció megközelítései jobbak lennének, vagy hogy a fiatalabbak inkább képesek szólni a célközönséghez.

Az antológia válogatása magas színvonalú, egyaránt képes arra, hogy megismertesse a fiatalokkal a kortárs magyar irodalom képviselőit, valamint hogy új értelmezésben tekintsünk ezekre a szövegekre.

Potenciálisan a közoktatásban is hasznosítható, és talán hosszú távon ebben rejlik a legnagyobb lehetőség, hiszen a történetek alkalmasak arra – mind hosszuk, mind összetettségük, mind témájuk okán –, hogy tanóra keretein belül találkozzanak velük a középiskolások. Ez azonban egy felkészült, széles látókörű pedagógust kíván, aki segít kontextusba helyezni a súlyosabb szövegeket. Általában is hasznára válhat a pedagógusoknak a kötet, hiszen irányt mutat, és segít a folyamatosan termelődő kortárs és ifjúsági szövegek tengerében eligazodni, illetve támpontokat ad arról, hogy milyen témákról, problémákról érdemes beszélgetni a diákokkal. Néhány történet esetében valószínűsíthető, hogy a fiatalok fognak rávilágítani olyan aspektusokra, amelyekre sem a recenzensek, sem az oktatók nem gondoltak. A lehetséges folytatások esetében gyümölcsöző ötlet lehet a novellákhoz készített óravázlatok beillesztése, akárcsak A Fausttól a Szívlapátig című irodalmi segédkönyv esetében, amelyben az elemzéseket tanórai segédanyagok követik. Így azonban már sokkal inkább egy tanároknak szóló kezdeményezésről beszélnénk, amely erősen limitálná a célközönséget, Péczely célkitűzése pedig egyértelműen nem ez – így a kötet nem tud olyan direkt segítséget nyújtani a pedagógusoknak, mint egy tanári segédkönyv, mégis iránymutató, értékes olvasmány lehet annak érdekében, hogy tanórai keretek között gyakrabban essen szó kortárs irodalomról.

A novelláskötet remek olvasmány azoknak, akik szeretnének megismerkedni a kortárs irodalom népszerű szerzőivel korosztálytól függetlenül. Témaválasztásaiban inkább kedvezhet a fiatal olvasóknak, de nem csak kizárólag nekik. A kiadói döntések terén azonban jobban átgondolt stratégiára és ajánlásra lett volna szükség, mivel a tizennyolc éven felülieknek ajánlott ifjúsági antológia sokakban kérdéseket vethet fel. A néhány ponton eltolódott arányoktól eltekintve (a falu egyoldalú ábrázolása, az anya hiánya) igazán szerethető, elgondolkodtató kötet, amely fontos lépés ahhoz, hogy lebontsuk az ifjúsági irodalmat érintő negatív, ítélkező sztereotípiákat.