© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
A boldogság az álmokban van
Operettszínház: Én és a kisöcsém
Az operett könnyed, vidám, humoros műfaja segít bennünket a hosszú tél után újra szerelmesnek lenni – nem feltétlenül valakibe vagy valamibe: szerelmesnek lenni magába az életbe. Erről az életszeretetről és szerelemkeresésről szól az Én és a kisöcsém, amelyet idén tavasszal a Budapesti Operettszínház tűzött műsorára. Bár a darab számos meglepetést tartogat, üzenete örök.
Tavasz közeledtével az ember lelke szomjazik a felüdülésre, a megújulásra, a szerelemre. Az operett könnyed, vidám, humoros műfaja segít bennünket a hosszú tél után újra szerelmesnek lenni – nem feltétlenül valakibe vagy valamibe: szerelmesnek lenni magába az életbe. Erről az életszeretetről és szerelemkeresésről szól az Én és a kisöcsém, amelyet idén tavasszal a Budapesti Operettszínház tűzött műsorára. Bár a darab számos meglepetést tartogat mind zenei, mind a színészi játék terén, üzenete örök: a tavaszt hozza el, és benne az „életszerelemet”.
Noha az operett nem tartozik a komoly műfajok közé – nem vet fel nagy kérdéseket, és nem kell értelmeznünk –, rendezői és színészi szempontból nem kis kihívást jelent. Nem könnyű ugyanis hitelesen és spontán hülyét csinálni magunkból: nem könnyű megnevettetni a közönséget.
Az Én és a kisöcsém a harmincas évek zenés színházának kultikus darabja. A történet klasszikus népmesei motívumra épül: az anyagi válságba került tápszergyáros, Kelemen Félix, hogy üzletét fellendítse, hozzáadná lányát, Kelemen Katót a dán milliomos Andersenhez. Katót nem különösebben villanyozza fel apja terve, vonzóbbnak tartja az álmok és kalandok világát, a házasság elől menekülő Andersen pedig Velencét. Egy velencei társasutazás során azonban – harcolva az apai csel, az előítéletek és megtévesztések ellen –, mindenki megtalálja a szerelmet: a kalandos, tragikomikus események után eljön a happy end.
Az előadás rendezője Réthy Attila, akinek célja a mű átértelmezése volt oly módon, hogy az megőrizze eredeti báját, varázsát. Nem aktualizálásról van tehát szó, a színpadon nem a darab modern változatát láthatjuk, hanem egy újragondolt, felfrissített klasszikust. A kosztümök, a díszletek az eredeti hangulatot közvetítik, megmarad az elegáns, könnyed, békebeli miliő. Ám a rendező fontosnak tartotta a humor átértelmezését oly módon, hogy az a mai néző számára is viccesnek hasson. Célja az volt, hogy a darab egyaránt élvezhető legyen az idősebb korosztály számára, aki még láthatta a klasszikus előadást, és a fiatalabb generáció számára, aki most találkozik vele először. Manapság szinte alig láthatunk valóban klasszikus darabot: már nem lepődünk meg, ha Hamlet tornacipőben és bőrdzsekiben jelenik meg a színpadon, Júlia SMS-ben üzen Rómeónak, vagy televízión közvetítik Tartuffe letartóztatását. Az Én és a kisöcsém nem sokkolja nézőit hasonló jelenetekkel, nem akarja szereplőit és díszleteit modernizálni. A színészek a harmincas évek divatjában pompáznak, a díszletek korhűek. A zene viszont egészen különlegesen új. Az ismert dallamok egy rendkívül színes, sokrétű zenei világban szólalnak meg: hallhatunk bluest, jazzt, bossanovat, szambát, klasszikus és jazzkeringőt, foxtrottot és swinget. Dr. Sas és Dr. Vas pedig a 20. század legnépszerűbb detektívzenei motívumaira nyomoz: felcsendül többek között a Rózsaszín párduc és az X-akták ismert dallama. A darab zenei világa így nem annyira az operett műfaját tükrözi, sokkal inkább egy színes, változatos, jazzes stílust.
A tánc- és mozgáselemek ebből adódóan szintén sokkal látványosabbak, mint az eddigi előadásokban. A szereplők számos stílusban csillogtathatták meg létező vagy a darabhoz elsajátított tánctudásukat, ki-ki a maga képessége szerint. Láthatjuk például Szinetár Dórát, amint férfiakat meghazudtoló módon tökös táncmozdulatokra oktatja partnerét, Dolhai Attilát. De nem marad el a szenvedélyes tangó és a brazil hangulatot idéző szamba sem, nem beszélve a walzerről, merthogy „szerelemhez walzer kell”.
A darabban szereplő színészek egy részét még nem vagy csak ritkán láthattuk operettben játszani. Szinetár Dóra, Dolhai Attila és Mészáros Árpád Zsolt, a musical műfaj ikonjai örömmel vették a kihívást, hogy kipróbálják magukat ebben a bonyolultabb műfajában. Noha a bohóckodás, a komikus karakter nem mindegyiküknek állt egyformán jól, azt gondolom, mindenki beleadta a magáét, és nem utolsó sorban élvezettel tette ezt.
Mi pedig sodródhatunk velük, visszarepülhetünk a harmincas évek kosztümös, a gondok felett is derűs világába. Egy-két órára megfeledkezhetünk a hétköznapok álmatag gondjairól-bajairól, és köszönthetjük a tavaszt, ső, a mézédes-szerelmes május éjszakákat. Kibékülhetünk ellentéteinkkel: nőként élvezhetjük azt, hogy lehetünk egyszerre angyalok és démonok, férfiként pedig a szabad, kalandos életet. Elfogadhatjuk Vadász Frici állítását, miszerint „egy küzdelem az ember élete”, de ha már úgyis az, legalább nevethetünk rajta. Talán épp ez a derű és önirónia az, amit visszacsalhatnánk korunk túlzottan gondolkodó, hajszolt világába. Elhihetnénk, hogy a szerelemhez talán tényleg csak walzer kell, a boldogság pedig valóban az álmokban van.
Budapesti Operettszínház
Eisemann Mihály, Szilágyi László: Én és a kisöcsém
Színészek: Szinetár Dóra, Simon Panna, Dolhai Attila, Mészáros Árpád Zsolt, Szendy Szilvi, Peller Anna, Homonnay Zsolt, Csonka András, Peller Károly, Magócs Ottó, Jordán Tamás, Faragó András, Földes Tamás, Jantyik Csaba, Janza Kata, Szerényi László, Barkóczi Sándor, Benkóczy Zoltán, Oláh Tibor
Karmester, zenei vezető: Bolba Tamás
Rendező: Réthly Attila
Díszlettervező: Túri Erzsébet
Bemutató: 2015. március 13.
Következő előadások: 2015. május 22., 23., 24., 26.; június 15., 16., 17., 18., 21.
Noha az operett nem tartozik a komoly műfajok közé – nem vet fel nagy kérdéseket, és nem kell értelmeznünk –, rendezői és színészi szempontból nem kis kihívást jelent. Nem könnyű ugyanis hitelesen és spontán hülyét csinálni magunkból: nem könnyű megnevettetni a közönséget.
Az Én és a kisöcsém a harmincas évek zenés színházának kultikus darabja. A történet klasszikus népmesei motívumra épül: az anyagi válságba került tápszergyáros, Kelemen Félix, hogy üzletét fellendítse, hozzáadná lányát, Kelemen Katót a dán milliomos Andersenhez. Katót nem különösebben villanyozza fel apja terve, vonzóbbnak tartja az álmok és kalandok világát, a házasság elől menekülő Andersen pedig Velencét. Egy velencei társasutazás során azonban – harcolva az apai csel, az előítéletek és megtévesztések ellen –, mindenki megtalálja a szerelmet: a kalandos, tragikomikus események után eljön a happy end.
Az előadás rendezője Réthy Attila, akinek célja a mű átértelmezése volt oly módon, hogy az megőrizze eredeti báját, varázsát. Nem aktualizálásról van tehát szó, a színpadon nem a darab modern változatát láthatjuk, hanem egy újragondolt, felfrissített klasszikust. A kosztümök, a díszletek az eredeti hangulatot közvetítik, megmarad az elegáns, könnyed, békebeli miliő. Ám a rendező fontosnak tartotta a humor átértelmezését oly módon, hogy az a mai néző számára is viccesnek hasson. Célja az volt, hogy a darab egyaránt élvezhető legyen az idősebb korosztály számára, aki még láthatta a klasszikus előadást, és a fiatalabb generáció számára, aki most találkozik vele először. Manapság szinte alig láthatunk valóban klasszikus darabot: már nem lepődünk meg, ha Hamlet tornacipőben és bőrdzsekiben jelenik meg a színpadon, Júlia SMS-ben üzen Rómeónak, vagy televízión közvetítik Tartuffe letartóztatását. Az Én és a kisöcsém nem sokkolja nézőit hasonló jelenetekkel, nem akarja szereplőit és díszleteit modernizálni. A színészek a harmincas évek divatjában pompáznak, a díszletek korhűek. A zene viszont egészen különlegesen új. Az ismert dallamok egy rendkívül színes, sokrétű zenei világban szólalnak meg: hallhatunk bluest, jazzt, bossanovat, szambát, klasszikus és jazzkeringőt, foxtrottot és swinget. Dr. Sas és Dr. Vas pedig a 20. század legnépszerűbb detektívzenei motívumaira nyomoz: felcsendül többek között a Rózsaszín párduc és az X-akták ismert dallama. A darab zenei világa így nem annyira az operett műfaját tükrözi, sokkal inkább egy színes, változatos, jazzes stílust.
A tánc- és mozgáselemek ebből adódóan szintén sokkal látványosabbak, mint az eddigi előadásokban. A szereplők számos stílusban csillogtathatták meg létező vagy a darabhoz elsajátított tánctudásukat, ki-ki a maga képessége szerint. Láthatjuk például Szinetár Dórát, amint férfiakat meghazudtoló módon tökös táncmozdulatokra oktatja partnerét, Dolhai Attilát. De nem marad el a szenvedélyes tangó és a brazil hangulatot idéző szamba sem, nem beszélve a walzerről, merthogy „szerelemhez walzer kell”.
A darabban szereplő színészek egy részét még nem vagy csak ritkán láthattuk operettben játszani. Szinetár Dóra, Dolhai Attila és Mészáros Árpád Zsolt, a musical műfaj ikonjai örömmel vették a kihívást, hogy kipróbálják magukat ebben a bonyolultabb műfajában. Noha a bohóckodás, a komikus karakter nem mindegyiküknek állt egyformán jól, azt gondolom, mindenki beleadta a magáét, és nem utolsó sorban élvezettel tette ezt.
Mi pedig sodródhatunk velük, visszarepülhetünk a harmincas évek kosztümös, a gondok felett is derűs világába. Egy-két órára megfeledkezhetünk a hétköznapok álmatag gondjairól-bajairól, és köszönthetjük a tavaszt, ső, a mézédes-szerelmes május éjszakákat. Kibékülhetünk ellentéteinkkel: nőként élvezhetjük azt, hogy lehetünk egyszerre angyalok és démonok, férfiként pedig a szabad, kalandos életet. Elfogadhatjuk Vadász Frici állítását, miszerint „egy küzdelem az ember élete”, de ha már úgyis az, legalább nevethetünk rajta. Talán épp ez a derű és önirónia az, amit visszacsalhatnánk korunk túlzottan gondolkodó, hajszolt világába. Elhihetnénk, hogy a szerelemhez talán tényleg csak walzer kell, a boldogság pedig valóban az álmokban van.
Budapesti Operettszínház
Eisemann Mihály, Szilágyi László: Én és a kisöcsém
Színészek: Szinetár Dóra, Simon Panna, Dolhai Attila, Mészáros Árpád Zsolt, Szendy Szilvi, Peller Anna, Homonnay Zsolt, Csonka András, Peller Károly, Magócs Ottó, Jordán Tamás, Faragó András, Földes Tamás, Jantyik Csaba, Janza Kata, Szerényi László, Barkóczi Sándor, Benkóczy Zoltán, Oláh Tibor
Karmester, zenei vezető: Bolba Tamás
Rendező: Réthly Attila
Díszlettervező: Túri Erzsébet
Bemutató: 2015. március 13.
Következő előadások: 2015. május 22., 23., 24., 26.; június 15., 16., 17., 18., 21.
