Az érzelmeknek nincs helye a politikában

Az 1920-ban írt könnyed szerelmi komédia Szabó-Székely Ármin dramaturgnak köszönhetően modern, friss köntösbe öltözik, vagyis sikerült számos apró plusszal gazdagítani a több szempontból is idejétmúlt darabot, hogy élvezetes és sodró lendületű legyen – mert hát kétségkívül távol áll a ma emberétől, hogy belehelyezkedjen egy trónját vesztett 20. századi család örökösödési erőfeszítéseibe. Az előadás védjegye az intelligens humor, a pontosan elsülő poénok, az extravagáns jelmezek, a komikumot fokozó zenei betétek, a bravúros szereplőgárda és az elsőrangú színészi játék.

A történet az Osztrák–Magyar Monarchia korabeli arisztokrácia mindennapjaiba enged betekintést, amikor a történelmi Magyarország a múlté, a királyság király nélkül működik. Beatrix (Csákányi Eszter), a trónfosztott dinasztia feje rájön, hogy egy előnyös házasság révén visszaszerezheti családja régi dicsőségét, ezért azonnal beveti női praktikáit, amint Albert (Ficza István) trónörökös látogatást tesz náluk a palotában. Lányával, Alexandrával (Tenki Réka) kívánja őt összeboronálni, ami igencsak nehézkesen megy, ugyanis Albert lassan „mindenkibe beleszeret a palotában, csak Alexandrába nem”. Beatrix, hogy tervét sikerre vigye, kénytelen egy nem éppen korrekt ötlettel előállni: a fiait tanító Ági Miklóst (Nagy Zsolt) használja fel arra, hogy Albertet féltékennyé tegye. A dolgok azonban visszaütnek – a hercegkisasszony és a tanár az Albert tiszteletére rendezett estélyen egymásba szeretnek.

Varázslatos, elegáns látványvilág tárul elénk: a kék-fehér falak márványra emlékeztetnek, de asszociálhatunk az égre is, amely a csillagászattal kapcsolatos szövegek miatt érdekes, vagy a víz színére, amelyen hattyúk úsznak. Minimális mennyiségű bútort – egyetlen kanapét, egy fotelt és egy velencei csillárt – látunk, a második felvonásban pedig egy diszkógömb csillagtengert imitálva szórja szét fényét a falakra. Hátul lila neonfénnyel világít a We are more than beautiful felirat, amelynek funkciója rejtély.

Az Izsák Lili tervezte ruhák elegánsak és extravagánsak, egyedül a tanárt alakító, a hercegi háznál a két fiút, Arzént és Györgyöt okító Nagy Zsolt visel hétköznapibb ruhát – ez jól jelzi az arisztokrácia és a szegény értelmiség közti éles különbséget. És ha már Nagy Zsoltnál tartunk: jól alakítja az értelmileg és érzelmileg magasan a többiek fölött álló önérzetes, rebellis pedagógust, de szerelmes-őrlődő karakterről lévén szó, valamivel hitelesebb alakítást, több szenvedélyt várnánk tőle. A jó ideig saját akarat nélkül lézengő, anyja által bábként kezelt Alexandra a család hattyúja, s Tenki Réka tűpontosan hozza ezt az elérhetetlen, jól nevelt, visszafogott, kifinomult hercegkisasszonyt. Erőltetettségnek nyoma sincs, játékának köszönhetően szenvedésének és szerelmének pillanatait könnyű átéreznünk (jó helyre ment az a Jászai-díj, no meg nem véletlenül választották 2018 legfigyelemreméltóbb fiatal színészei közé). Ficza István Albert hercege egy kicsit hippi, egy kicsit metroszexuális és homoerotikus hajlamú, egyszóval semmiképp sem unalmas karakter – Miklósnak nem méltó vetélytársa. Az udvarmestert alakító Máthé Zsolt, a Beatrix fiait játszó Jéger Zsombor és Novkov Máté hangszeres kísérettel járul hozzá az előadáshoz.

A nemrégiben az Örkény társulatához csatlakozott Csákányi Eszter játékának minden pillanata ajándék a közönség számára. A fontoskodó „mater appassionata”, a mindent kontrollálni igyekvő Beatrix figuráját mintha rászabták volna. A darabban a testvérét, Jácintot alakító Mácsai Pál tökéletes kiegészítője, teljes köztük a színészi összhang, minden egyes poénjuk telitalálat. Jó látni, ahogy két ekkora színész félszavakból is megérti egymást a színpadon. Mácsai a második felvonás elején csillogtatja meg komikusi vénáját, amikor is a szerelmes fiatalok, Alexandra és a tanár búját-baját véleményezi, s Csernus doktori hangnemben hívja fel figyelmüket érzelmeik pusztító következményeire.

Mária Dominika hercegnő, Albert anyjaa másik legbölcsebb szereplő – az őt megformáló Für Anikó csak a harmadik felvonásban tűnik fel, de jelenlétének dramaturgiai súlya annál jelentősebb. Pontosan érzékelteti, hogy az érzelmeknek nincsen helye a politikában. Míg Csákányi Eszter Beatrix folyton aggodalmaskodó, kamuhisztiket és rosszulléteket produkáló hebrencs anyatigris, addig Für Anikó anyafigurája „csendes gyilkos”.

Polgár Csaba számos modernizálást elősegítő ötlettel rukkol elő: a szereplők teljesen indokolatlan helyeken fakadnak dalra, perdülnek táncra, szívnak héliumos lufit, s a meghökkentő, látszólag oda nem illő, kedves kis élőzenei betétek csak fokozzák a jó hangulatot. A zenei aláfestést egyébként maguk a színészek adják, Matkó Tamásnak köszönhetően elhangzik néhány mai sláger, korabeli német szövegű dal és Petőfi egy megénekelt verse is. A szereplők gyakran kikacsintanak a közönségre, két helyütt még leheletfinom aktuálpolitikai allúzió is elhangzik, az előadást pedig stílusosan egy utolsó német nyelvű (hattyú)dal zárja.

A hattyú a helyzet- és jellemkomikum tárháza, könnyed szerelmi komédia, noha a végkifejlet, a szerelem beteljesületlensége láttán marad némi keserű utóíz a szájban. Ízelítőt kapunk az arisztokrácia és a köznép közötti átjárhatatlanság problémájából, a hatalom mozgatórugóiról. A színészek játszi könnyedséggel vetítenek elénk érzelmi magasságokat és mélységeket, ráadásul még a zene is kellemes. Kiváló példája annak, hogy egy múlt században játszódó történet megfelelő köntösbe öltöztetve igenis képes maximálisan lekötni a mai néző figyelmét.

Molnár Ferenc: A hattyú
Örkény Színház
Rendező: Polgár Csaba
Szereplők: Tenki Réka, Nagy Zsolt, Csákányi Eszter, Mácsai Pál, Takács Nóra Diána, Ficza István, Jéger Zsombor, Novkov Máté, Für Anikó, Dóra Béla, Máthé Zsolt
Jelmez, díszlet: Izsák Lili
Szcenika: Sokorai Attila
Dramaturg: Szabó-Székely Ármin
Zene: Matkó Tamás
Média design: Juhász András
Fény: Kehi Richárd
A rendező munkatársa: Tóth Péter
Bemutató: 2018. március 24.
Következő elődadások: 2018. április 15., május 8., 17., 30.

.