Embernek maradni

A Szerelem Makk Károly közismert, azonos című filmje nyomán készült, amelynek alapját Déry Tibor két önéletrajzi ihletésű novellája (Szerelem, Két asszony) adja. A néző akarva-akaratlanul összehasonlítja a színházi adaptációt a filmmel, szeme előtt lebeg a legendás Darvas Lili – Törőcsik Mari – Darvas Iván hármasának alakítása. Mégsem szerencsés a szalonkörülmények között színre vitt művet a filmmel párhuzamba állítani, javasolt a mozgóképtől való kvázi-elrugaszkodás, a tabula rasa. A film és a novellák valóságháttere, hogy Déry Tibor és a filmben játszó Darvas Iván az ötvenes években mindketten börtönbe kerültek: Déry kilenc évig, míg Darvas huszonkét hónapig volt jogtalanul fogva tartva.



A darab 1956-hoz, illetve az azt követő évekhez kanyarodik vissza. Jánost (Őze Áron) politikai okokból börtönbe került. Tanárnőként dolgozó fiatal felesége, Luca hűségesen várja férjét, miközben anyósa előtt titkolja az igazságot, és elhiteti vele, hogy férje Amerikába utazott filmet forgatni. Hogy alátámassza ezt a mesét, és életben tartsa beteg anyósát, Luca színes történeteket talál ki, és hosszú, kalandos leveleket ír a nem létező amerikai filmforgatásról, miközben a hétköznapok egyre pokolibbak, egyre elviselhetetlenebbek számára. Emberfeletti küzdelem az övé: nemcsak a világgal kényszerül konfrontálódni, hanem beteg anyósára is ő vigyáz János távollétében. A régi barátok saját és családjuk biztonsága érdekében elzárkóznak a segítségre szoruló asszonytól. A valóság és a teremtett hazug álomvilág közötti szakadékot csak az öregasszony halála képes feloldani.



Léner András – éppúgy mint Makk Károly – pártatlan kíván maradni: letisztult előadásában sem felmenteni, sem elítélni nem akarja Déryt. A meghurcolást kívánja emberközelbe hozni két asszony életén keresztül, egy politikai fogoly otthon maradt szeretteinek fájdalmas kálváriáját és mindennapi küszködését tárja elénk. Csendes emberi drámával, mikrotörténettel szembesülünk, ahol az apró rezdüléseknek, hangsúlyoknak is jelentősége van.

A kevés helyszínen játszódó kamaradarab tökéletesen illik a Rózsavölgyi Szalon méreteihez, a rendező mesterien gazdálkodik a térrel: hol a szekrénnyel, ággyal berendezett szobában zajlanak az események, hol a konyha vagy egy másik család lakása a helyszín. Az értelmezést multimédiás lehetőségek segítik, illusztrációként ’56-os képsorokat vetítenek a háttérben, az anyós gondolatai és emlékei a vásznon elevenednek meg. A rendező a Makk-filmben alkalmazott időfelbontásos játék bravúrjáról – nagyon helyesen – nem mond le. A szereplők maximálisan kihasználják a nézőteret: a legötletesebb megoldás a börtön megjelenítése.

Molnár Piroska remekül hozza a szenilis, szeszélyes dámát, az elesett és egyben rendívül erős akaratú, környezetének parancsolgató öregasszonyt. Akcentusával csodálatos világot teremt. Végig az ágyában ülve gubbaszt, kevés mozgással dolgozik, mégis rendkívüli jelenléttel bír. Tűpontos színész, minden egyes szava hatásos, iróniájával minden alkalommal gólt lő.

Bár a cselédszerep általában nem kifejezetten hálás terep, Spolarics Andreának mégis sikerült tökéletesen megformálnia – elhisszük róla, a hétköznapokban is egy hajlott hátú, hallgatózós, tájszólással beszélő szolga. Gesztusai, nonverbális eszköztára, hanghordozása telitalálat, a megtévesztésig hasonlít az ötvenes évek fekete-fehér filmjeiben megszokott alávetett karakterekhez. Lám, így is lehet mellékszerepet játszani!

Pető Kata is otthonosan mozog a színpadra álmodott ötvenes években, zsenge kora ellenére óriási színészi rutinról tesz tanúbizonyságot, megrendítő hitelességgel hozza a kétségek és félelmek közt őrlődő feleség figuráját. Vajon él-e még a férje? Hazatér valaha? – ezek a kérdések járják át mindennapjait. Méltó partnere Molnár Piroskának, ami pedig a külcsínt illeti: a korhű, pasztellszínű ruhák is remekül állnak neki. Esze ágában nem volt a nézők fejében élő Törőcsik-képpel kell versenyre kelnie, figuráját sikerült egyedivé, drámaira, manírtól mentesre formálnia.



A férjet játszó Őze Áron csak a második felvonásban érkezik meg. Pár mondatos szerepe van csupán, mégis meggyőzően hozza a börtönből szabadult, megtört idegrendszerű, testű és lelkű embert. Kovács Yvette Alida díszletes munkája nem kis csalódást okoz: ha Őze alakítása nem volna hiteles, a tiszta atlétáról és nadrágról aligha hinnénk el, hogy a karakter évekig raboskodott. Ha már a jelmezre nem jutott figyelem, legalább sminkkel lehetett volna rontani Őze kinézetén.

A Szerelem egyszerre szerelmi történet és egy ember (s családja) tragédiája, mi több: példabeszéd két asszonyról, akik kitartanak az általuk szeretett férfi és amellett az értékrend mellett, amit ők közösen képviseltek akkor, amikor a világ kitaszította őket. A szeretet, a másikba vetett hűség és bizalom darabja ez, mely jól mutatja, hogy mindez csak akkor porlik szét, ha elfordulunk egymástól, ha megadjuk magunkat a hazugságnak vagy a politikai rendszer elnyomásának. Mintapéldája az egymásnak tett eskübe vetett hitnek: szót emel a házasság értéke mellett, a hűtlenség ellen.

Déry Tibor – Makk Károly: Szerelem
dráma két részben
Rózsavölgyi Szalon
Rendező: Léner András
Szereplők: Pető Kata, Molnár Piroska, Őze Áron, Spolarics Andrea, Erdélyi Tímea, Sütő András

Bemutató: 2016. április 5.

Következő előadások: 2016. április 29., 30., május 1., 12., 20.