Ezeregy haszid meséje

Kárpáti Péter nagy mesemondó, számára mindennek az alapja a mese, legyen szó improvizáción vagy kötött struktúrán alapuló előadásról. Az általa vezetett improvizációs színházi előadások (Vándoristenek, Színházi Jam) valóságos alaphelyzetét mindig áthatja a hihetetlen. Rendezéseinek központi elemeivé pedig a fikció, az álom és a mese válik. A Hungari című előadás alapját például valóságos blogbejegyzések alkotják, melyekből egy szerteágazó, kontinenseken átívelő mese születik kilenc ember (elképzelt és álomszerű) életéről.



Legújabb, Negyedik kapu című rendezésében – melynek egyben írója is – nyíltan és kimondottan a mese kap főszerepet. Mintha Az Ezeregyéjszaka meséi elevenednének meg a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház termében azzal a különbséggel, hogy most nem arab királyokról és királylányokról, hanem haszid zsidókról esik szó. Kárpáti Negyedik kapu című drámájának Jiří Langer a „prágai haszid” Kilenc kapu – A haszidok titkai című műve szolgált alapul, mely haszid legendákat gyűjt egybe. Kárpáti drámájának középpontjába Írelét állítja, aki már gyerekként úgy mondja az asztali áldást, mint egy valódi „góen ájlem” és ismeri a túrós kreplach titkát, aki felnőttként inkább lemond a pénzbevételéről és vevőit a szegényebb árusokhoz irányítja, illetve aki feleségét magára hagyva útnak indul, hogy megtalálja Mesterét. Az évek alatt megannyi rebével (rabbival) és cádikkal (mesterrel) találkozik, akik megtanítják a vicc, az evés és a vita szeretetére, de csak nem akaródzik fellelnie igazi mesterét. Mesés kalandjai során azonban mellészegül a félkegyelmű Jíde Herssel, aki végül Írelét a Mesteréül választja – így lesz az út végére a Tanítványból Mester. Írele a kulcsot önmagához önmagában találja meg.



Kárpáti színháza a bravúros szövegalkotás mellett a közösségi élmény megteremtésében rejlik, melynek kitűnő eszköze a mesemondás. Írele történetét a négy színész – Tóth Ildikó, Fodor Tamás, Nagy Zsolt és Sipos György – és a két zenész – Szabó Sipos Ágoston (hegedűs) és Csizmás András (bőgős) – szkeccsszerű jelenetfüzérben mesélik el, egyik szerepből a másikba ugrálva. A nézők úgy ülik körbe a mesemondó színészeket a földre leterített szőnyegeken és párnákon, mint ahogy a tábortüzet szokás: a csillagos ég (a terem plafonjáról lelógatott magányos izzók) alatt leheveredve, betakarózva a Tóth Ildikótól kapott pokrócokba, időnkét belehörpintve a Nagy Zsolt által körbeadott vodkás üvegbe, az andalító klezmermuzsikát hallgatva, egy nagy közösségként nevetik végig a mesét. Mert a történet hősei mi vagyunk, nem számít, hogy épp Jelbének, Elimélechnek, Reb Zsísének vagy Írelének hívnak minket. Vegyük például Ábrahám történetét: Nimród király a koronáját féltve kiadta a parancsot a szolgáinak, hogy égessek el kemencében Ábrahámot. Egy isteni csoda folytán Ábrahám szerencsére megmenekült. A valós ok azonban az volt – legalábbis az egyik mesemondó szerint –, hogy abból az ötven öl fából, amit a király az alkirálynak adott, mire a hóhérhoz ért, csupán két szálfa maradt. Így az volt az igazi csoda, hogy Ábrahám nem fagyott halálra a kemencében. Ábrahám története mindenki számára ismerős, megannyi konkrét példát tudnánk rá hozni a magyar aktuálpolitikából. A lényeg azonban az, hogy mondhatunk akármennyi mesét, a titok, a megoldás mindig önmagunkban rejlik.



Gólem Színház – Titkos Társulat – FÜGE Produkció
Kárpáti Péter: Negyedik kapu
Színészek: Tóth Ildikó, Fodor Tamás, Nagy Zsolt, Sipos György
Zene: Csizmás András, Szabó Sipos Ágoston
Dramaturg: Zsigó Anna
Látvány: Izsák Lili
Munkatárs: Kárpáti Liza
Rendezte: a Szerző és a Társulat
Bemutató: 2014. augusztus 23.
Következő előadások: Jurányi Prodikciós Közösségi Inkubátorház, 2015. január 29., február 20-21., március 3.