Hamlet mint vásári tragédia?

Bár Shakespeare színházaként emlegetik, a Shakespeare Globe Theatre nem azonos azzal a színházzal, amelyet a drámaíró óriás hat évig igazgatott, s amelyben saját darabjait is színre vitette. A 17. századi épület 1613-ban, a VIII. Henrik előadása közben elsütött ágyú által okozott tűzvészben elpusztult. A társulat azonban tovább működött, a következő évben már új játszóhelyen kezdve meg a színházi évadot (immár Shakespeare nélkül), amely egészen az angol forradalomig Anglia legnépszerűbb teátruma volt. 1642-ben azonban a puritánok elérték, hogy bezárják, az épületet pedig lerombolták. Feledésbe merült az is, hogy hol állhatott pontosan a színház, míg 1989-ben egy építkezés során rá nem bukkantak az épület alapjaira. Ekkor kapott új erőre a kezdeményezés, s indult meg az adománygyűjtés annak érdekében, hogy újra felépülhessen Shakespeare egykori színháza. A modern Globe Theatre végül 1997. június 12-én nyitotta meg kapuit.

A Hamlettel a társulat június 21-én először vendégszerepelt hazánkban. Dominic Dromgoole és Bill Buckhurst rendezése a szavak erejére és a színészek gesztusaira összpontosított. A tragikus mozzanatok helyet a darabban rejlő humorra fókuszáltak, mintegy rávilágítva arra, hogy a groteszk humor és az őrület milyen közel is állnak egymáshoz. Egyszerű eszközökkel dolgoztak, s egy letisztult, ugyanakkor elgondolkodtató előadást hoztak létre.

A színészek folyamatosan reflektáltak az előadás színház voltára: maguk alakították ki a játéktér díszletelemeit, s az egész előadás színhelye mintha egy színészi öltöző lett volna. Az utazóládák hol székekként vagy asztalokként, hol emelvényként funkcionáltak, a sírásó jelenetben pedig a sírgödör széleit jelölték ki. A színészek több esetben is kimentek a közönség közé, s onnan szemlélték a történéseket, így Hamlet például a közönség soraiból nézte végig, amint Ophéliát a sírba teszik, mint ahogy Gertrud és Claudius is a nézőtérről rohant fel a színpadra az egérfogó jelenet után. Időnként kiszólások is előfordultak a közönség felé – ezek az interakciók az Erzsébet korabeli színházat is jellemezték, s jól erősítették előadás autentikus jellegét. Az említett utazóládák, valamint a vásári komédiások színpadát felidéző függöny szintén a korabeli Anglia jellegzetes művészeinek, az utazó vándorszínészeknek a világát idézték fel.

Magát a történetet sem politikai darabként, inkább egy családi tragédiaként értelmezte a rendezés: Hamlet elszigetelten álldogált már az első jelenetben, miközben anyja és újdonsült férje ölelkezett, s ez az anyával szemben fennálló elszigeteltség többször visszatért az előadás során, miközben Claudius hatalomvágya kevéssé volt hangsúlyos.

A színészek számára nyilván nagy megpróbáltatást jelent a világ körüli turné, s talán ennek következtében olykor érezni lehetett a fáradtság jeleit alakításukon. Ladi Emeruwa Hamletja nem egy álmodozó, filozofikus herceg, sokkal inkább egy sértett és önérzetes kamasz volt (összevethető Polgár Csaba az Örkényben alakított Hamletjével, interjúnk ITT olvasható). Phoebe Fildes Ophélia alakítása eleinte elég jellegtelennek tűnt, de az előadás előre haladtával fokozatosan egyre jobb teljesítményt nyújtott, s az őrülés jelenetét már átérzőn interpretálta. Miranda Foster Gertrúdot hisztérikus anyaként jelenítette meg, aki nem tud mit kezdeni fiával. Rawiri Paratene Poloniussa egy hóbortos öreg, míg John Dougall Claudiusa egy hideg, kimért figura volt a társulat olvasatában. Amanda Wilkin nőként alakította Horatiót, és minthogy Shakespeare korában férfiak alakították a női szerepeket is, ez a fajta megoldás – ha parodisztikusan is – mégiscsak visszaadott valamit a Shakespeare korabeli színházi gyakorlatból.

Ugyan ez a Hamlet sem kapta meg a „klasszikus” pátoszt, mondhatni nincs igazi katarzis az est végén, azonban az Ophélia által egy képzeletbeli zsinór segítségével felélesztett, majd táncba kezdő hallottak a darab végén jól tükrözték Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékban tett megállapítását, miszerint „színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő”.

Aki lemaradt a margitszigeti Globe-előadásról, egyelőre annak se kell Londonig utaznia, ha látni szeretné élőben a társulatot: július 10-én megnézheti őket Gyulán, ahol a X. Nemzetközi Shakespeare Fesztiválon a Sok hűhó, semmiért című darabot adják elő.

fotó: Kaiser Ottó

Az Uránia Filmszínház Globe Színházas vetítései:

V. Henrik júl. 8., Vízkereszt vagy amit akartok júl. 22., A makrancos hölgy aug. 5., VIII. Henrik aug. 19., Rómeó és Júlia szept. 2., Ahogy tetszik szept. 16.