Ha a vidéki közönség torkán minőségi színházat akarnak lenyomni, azt bizony körbe kell párnázni az évad során könnyed szórakozást ígérő búfelejtőkkel, zenés-táncos mulatságokkal.
Így szembesülhetünk vele újra meg újra, hogy mi történik, ha „a nagy művész a haldoklást jó pénzért cukorba mártja”…
Aki ismeri, szereti Müller Péter írásait, tanításait, amelyek már Facebook-alkalmazásként is elérhetőek, az nem fog csalódni. Szívhez szóló jó tanácsokat, nagy igazságokat fog hallani két felvonáson keresztül egy kissé habókos történetre felfűzve, zenével, énekkel megspékelve. Mindazonáltal leszögezhetjük, a
Doctor Herz nem az a musical, amelynek egy ország, egy generáció vagy egy társadalmi réteg egyként fújná a dalait.
2012. november 16-án mutatták be a Kecskeméti Katona József Színházban – a műsorfüzet szerint – a Magyarországon tizenkettedik leggyakrabban játszott musicalt. Kutatásaim alapján az 1988-as, Madách Színházban debütált, háromszáz előadást megélt szériáján kívül azonban nem számolhatok be további hazai állomásokról, noha a Tolcsvay–Müller–Bródy szerzőtrió alkotása Manchesterben nagy sikert aratott.
A színházi szakma régi kapcsolatok, baráti szívességek, ilyen-olyan szempontok, nézőpontok, oldalak szerinti együvétartozás alapján való működését tekintve a szereposztás – ahogy mondani illik – „parádés”. Már a rendező neve tapsra késztet egy egész generációt, hiszen a tévében is bizonyított, oda pedig nem engednek be akárkit, ugye.... Szerednyey Béla a fent említett Madách-os előadásban többek között a színház direktorával, Cseke Péterrel és esetünkben a Mezzabottát alakító Dunai Tamással játszott együtt. Talán innen eredeztethető a szabad szemmel jól látható kötődés a közös ősbemutatóhoz; még a díszlettervezés folyamatában is részt vett a rendező.
Ahogy ezt már a kecskeméti teátrumban megszokhattuk, a színészi alakítások tekintetében vajmi kevés kivetnivalót találni az előadásban, soha nem is ezzel volt baj. Örök dilemmám, hogy miért nem érdemel meg ez a társulat több olyan rendezőt, aki vezeti is színészeit, nem csak hakniztat.
A színlap végéről indulva, a
szereplőkként feltüntetett ének- és tánckar tagjai elképesztő munkát visznek véghez a színpadon. Számomra itt kezdődik a
parádé a szó lehető legpozitívabb értelmében: Bartha Dóra koreográfiái nagy segítséget nyújtanak az előadás befogadhatóságában. A Hamletként megjelenő Farkas Ádám bebizonyította, minél nagyobb a rábízott feladat, annál jobban, magabiztosabban teljesít. Nem különben a fiatal szépség, a Berillt játszó Hajdú Melinda, aki végre hozzá méltó kaliberű szerepben mutatja meg elvitathatatlan képességeit. Sirkó László (Olivér) és Csombor Teréz (Mutter) azok a színészek a kecskeméti közönség szemében, akik bármit tehetnek, szeretik őket. Ám zsenialitásuk abban rejlik, hogy nem kényelmesedtek bele a helyi legenda szerepkörébe, hanem újra és újra valóban megdolgoznak sikerükért, és nincs néző, aki ne ismerné el pótolhatatlanságukat. Végül a címszereplő Szemenyei Jánosról kell kijelentenünk, hogy – nincs értelme ragozni– lenyűgöző mind ének, mind pedig színészi játék tekintetében.
Az előadás szövege közérthető és, mint említettem, nagy-nagy igazságokkal dolgozik, amelyeket manapság oly divatossá vált olvasni, megosztani és módszeresen figyelmen kívül hagyni. A szcenika minden elemével alátámasztja és segíti a cselekményt, nincsenek tehát bonyolult feladványok audiovizuális téren sem. Külön meg kell emlékezni azonban a fináléról. Az utolsó dal, amikor minden eldőlt, mindenki választott magának csillagot, és az egész összeáll egy képpé, helyén van ágy, asztal, tévé, hang és fény, akkor jön egy olyan erős pár perc, amikor nincs kérdés, hogy érdemes volt-e jegyet váltani a Herz-expresszre.
Hiába, a hatást még mindig le lehet vadászni a jól bevált eszközökkel, és amíg ez élményszerűen, tisztán működik, nincs is semmi gond. Csak addig tessenek kibírni!
Tolcsvay–Bródy–Müller:
Doctor Herz
Rendező: Szerednyey Béla
Bemutató: Katona József Színház, Kecskemét, 2012. november 16.
Következő alkalmak: 2013. január 11., 12., 25., 27., 30.
A képek forrása: kecskemetikatona.hu