Hashtag izlandi álom

Manapság egyretöbb fiatalnak fordul meg a fejében a külföldre költözés és munkavállalás gondolata, a középiskolások húsz százaléka biztos abban, hogy érettségi után külföldre megy – Barcsai Bálint tehát remekül megtalálta azon témák egyikét, amely a magyarokat manapság leginkább foglalkoztatja. A 2012-ben alakult FAQ társulat laza szerkezetű, aktuálpolitikai áthallásokkal teletűzdelt, ironikus előadása egyszerre nevettet és tart tükröt elénk – a színészek szájába adott cinikus, keserédes mondatok igencsak fájdalmasan csengenek.

A címben szereplő Izland a külföld, pontosabban egy elképzelt ideális világ metaforája, de utal a magyar labdarúgó-válogatott 2016-os 1–1-es döntetlenjére is (az előadás ötlete és maga a cím ekkoriban fogant meg az alkotókban). A nézőket utazóknak tekinti a társulat – ezt az előadás kezdetén, a széksorok mellett kalauzként sétálgató Fehér András is nyomatékosítja. Az előadás útját számos internetes bejegyzés, kommentfolyam, YouTube-videó, Facebook-bejegyzés kövezi ki. A darab óriási kihívás elé állítja a színészeket: kilencven percen keresztül folyamatosan színpadon vannak, egymás felé fordulva szólaltatják meg a facebookos levelezéseket, a kommentcunamit. Remek garázszenekart rögtönöznek pizsamasortban, köntösben, hegedűsökkel, vokalistákkal, basszusgitárossal. Előttük deszkafedővel takart jakuzzi, körülötte pedig kempingszékek. A megformált karakterek ismerősek, hiszen bármelyikük lehetne bármelyikünk, a szereplők velük és róluk beszélnek, a helyszín a virtuális tér, 2018-at írunk, a helyszín hol Magyarország, hol pedig Izland.

A darabnak nincs a szó szoros értelemben vett cselekménye, hat Facebook-felhasználó csetel egymással: érdeklődik arról, hogy hol lehet munkát találni Izlandon, milyen a hangulat a Vikingfesztiválon, lehet-e kapni kint Túró Rudit és Piros Aranyat. Az eszmecseréket rendre megszakítják rövidebb etűdök, amelyek a magyar közélet mindennapjait, a politikai élet egy-egy témáját villantják fel, tovább fokozva a tükörtartást, a szembesítést – képet kapunk a fagyos Izlandról, a munkavállaláson túl pedig olyan témák is terítékre kerülnek, mint például a lakhatás, a nyelvi nehézségek, a külföldi barátságok kialakításának esélyei és esélytelenségei, az Aurora Borealis, a magyar média „pártatlansága”, a közterek „tisztasága”, az iszlám és a kereszténység szembenállása vagy a diáktüntetés.

Az egyes párbeszédek jól mutatják, mennyire pesszimista, felszínes, kárörvendő, egymás mellett elbeszélő, a közösségi oldalakat elsősorban provokálásra és feszültséglevezetésre használó csodabogár is a magyar, s rávilágítanak arra is, hogy igenis élvezzük, ha panaszkodhatunk, és ha barátságokat tehetünk tönkre egy-egy gúnyos kommenttel. A verbális konfrontációik során a szereplőket sosem az a cél vezérli, hogy eljussanak A-ból B-be, hanem, hogy saját igazukról győzzék meg egymást. Egyikük sem képes felmérni, hogy mikor lenne jobb inkább nem beszélgetni.

Barcsai rendezése ügyesen balanszíroz a különböző álláspontok között, mindvégig objektív marad, és nem billenti a mérleget sem a politikai jobb- vagy baloldalra: nem foglal állást, nem ad megoldásokat a menni-maradni-beilleszkedni-letelepedni kérdésben, „csupán” elgondolkodtat, segítséget kínál saját nézőpontunk megalkotásához.

Az Izland–Magyarország aprólékosan, igényesen összerakott, nem dramatikus szövegeken alapuló mozaik, kegyetlen(ül) nevettető társadalmi kórkép – ha tetszik, kordokumentum. A végén mindenki eldöntheti, hogy a menni vagy a maradni mellett teszi le voksát, de egy biztos: a gondok egyetlen távoli országban sem szűnnek meg.

FAQ: Izland–Magyarország
Jurányi Ház
Rendező: Barcsai Bálint
Szereplők: Fehér András, Georgita Máté Dezső, Martinkovics Máté, Mentes Júlia, Messaoudi Emina, Orbán Borbála
Díszlettervező: Lukács Mihály
Jelmeztervező: Horváth Jenny
Bemutató: 2018. március 28.