Káosz királynő és lord Anarchia

Shakespeare halálának 400. évfordulóján az emlékév kiemelt bemutatója a Szabad Tér Színház és a kaposvári Csiky Gergely Színház közös előadása, egyben születésnapi köszöntő az idén hetvenedik életévét ünneplő író előtt. A mostani előadás részben ősbemutató, mert 2001-ben Bagó Bertalan rendezésében a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban már játszották a színművet, azonban a mostani Galambos Péter rendezésében egy újabb átirat. Változtatott az író a szereplők számán és a jeleneteken egyaránt a tizenöt évvel ezelőtti szöveghez képest.



Színház, politika, hatalom – a színjátszás kortalan helyszínei. Kaotikus labirintusa kitartó figyelmet kíván a nézőktől, hiszen a színpadot elfedi egy fekete tüllfüggöny. Ezen keresztül a precízen kidogozott látványtechnikának köszönhetően a vetítés lesz a monumentális és gyors térbeli ugrások díszletezésének megoldása: grandiózus palotabelső, tanácsterem, Shakespeare szobája vagy a Globe Színház kulisszái jelennek meg egy pillanat alatt – és ettől a gyorsaságtól válik túl könnyeddé az egész. A függöny jótékony homálya elfedi a színészi játék nagy részét, főként a mimikát és az emberi rezdüléseket. Marad a vetített keretben pontosan beállított, nem túlmozgott jelenetek időtlensége. Mert nem lehet tudni, meddig fog még tartani az ármánykodás.

I. Erzsébet uralkodásának utolsó éveiben járunk, ahol a művészet (Shakespeare és a megrendelésre dolgozó művészek) egzisztenciális indokok miatt a politika kiszolgálószemélyzetévé válik. Udvaros Dorottya (I. Erzsébet) a tőle megszokott színpadi és filmes profizmussal dolgozik: pontosan működő, kottázható hanglejtései biztonságot adnak az előadásnak. Pompás jelmezei (tervező: Cselényi Nóra) ügyesen hangsúlyozzák a férfias nadrágkosztümvilág és a nagyszoknyás királynői viselkedésmód közötti feszültséget. Rátóti Zoltán Shakespeare-jét azonban konstansan a történelmi homály rejtegeti: egy pénzből élő művész, aki titokban szerelmes a királynőbe – mindez persze puszta spekuláció, mert az előadás nem ad választ a kérdésre.



Láttat, sugalmaz és vibrál Galambos Péter víziója, aki egyben rendezője és díszlettervezője is az előadásnak. Videójátékos, lövöldözős, farmépítős animációs játékok elevenednek meg a függönyön, jól megzavarva a Szerelmes Shakespeare című film kapcsán asszociáló publikumot. Nincs szerelem, csak kihasználás, érdekek és pénz. Az anarchiát hirdető koncert, a polgári forradalmat forszírozó tüntetés és a brechti dalbetétek hatását vágyó dalok kaotikusnak tűnő masszájában nehéz meglelni a fontos pillanatokat. A lefejezett, véres nyakú próbababák kimondottan szexuális pozitúrákban elhelyezve minden látható pillanatukban emlékeztetnek a kegyenclét kétélűségére.

A grafikusnak is tanult rendező világa a karkaterek valóságfoszlányaiból összművészeti szimfóniát igyekszik szőni, hatása mégis zavaróan töredékes részekre hull. A királynő mellett egyetlen női figura, Mary (Szvetnyik Kata) nagyon lelkesen akar jó lenni, megfelelni, kiragyogni, csak figurája nem tökéletesen érthető. Mindenkit el akar csábítani, a színészekkel bandázik, az államtitkár nevelt lánya és a királynő szobalánya. I. Jakab (Váncsa Gábor) hatalomra kerülése halovány Jézus Krisztus-paródiává válik. Az intrikáért felelős öregek, Cecil (Kovács Zsolt) és Bacon (Gyuricza István) a humor halvány határán hintáznak. A színház képviselői, Richard (Schlanger András) és Ben Johnson (Fándly Csaba) jelen korunk színházi világára világítanak rá: megbecsülés vagy börtön, a hatalom kegyeitől függ. A férfierőt megtestesítő Essex (Hüse Csaba) eltűnése tisztázatlan marad.



A halál végig csak sugalmazva van jelen az előadásban (Essexet elfogják, Erzsébet a térdére borul). És itt lehetne a tökéletes vég: I. Jakab beiktatása egy üdvözült, jobb kor reményében, mindenki fehérben. Pazar – lenne, de nem, mert Shakespeare-nek jár egy utolsó nagy teátrális távozás, a vidéki színházak topikus megoldásában: a főhős bőrönddel, fekete kabátban és széles kalapban bejön a színpadra, megáll, visszanéz, majd bonvivános attitűddel a rendezői jobbon elsétál. A katartikus vég azonban elmarad, mert a vízparton ittas állapotban utoljára feltűnő, csúszó-mászó Shakespeare a halott Erzsébet csalogató hallucinációját követve távozik az élők sorából – végre! Ugyanis a majdnem izgalmas történet húsz perccel tart tovább, mint kellene. A bemutató végére kínosan megfogyatkozott a közönség, és a lelkes ováció elmaradt.

Expresszíven bizarr, szokatlanul kaotikus világot teremt a Csiky Gergely Színház társulata Udvaros Dorottyával és Schlanger Andrással kiegészült szereposztása, amely ősztől a kaposvári színház repertoárjában lesz látható – hiszen Shakespeare-emlékév van.

Bereményi Géza: Shakespeare királynője
Városmajori Szabadtéri Színház
Rendező: Galambos Péter
Dramaturg: Vörös Róbert
Zeneszerző: Melis László
Szereplők: Udvaros Dorottya, Kovács Zsolt, Hüse Csaba, Gyuricza István, Rátóti Zoltán / Kelemen József, Schlanger András, Fándly Csaba, Váncsa Gábor, Szvetnyik Kata, Kazári András e.h., Szőke Richárd, Törő Gergely Zsolt e.h.