Mestersége címere: a halál angyala

Egyedül színházat csinálni izgalmas kihívás. A színpadon Mengele alakja a három eltérő idő- és térsík váltogatásából rajzolódik ki: a dél-amerikai bujkálás jeleneteiben egy tipizált elegáns úr, a képzeletbeli tárgyalás víziójában egy sértett tudós, a pusztuláshoz vezető úton egy bukott rendszer katonája. A kétkötetes regény közel hatszáz oldala alapján Bányai Gábor és Besenyei Zsuzsanna közös munkájának eredménye a mostani színpadi adaptáció – sűrített pillanatképek villannak fel a történet szálainak összeszövésével.

Erős távolságtartó nyitány után – a vádlottak padján ül a doktor (Perjés János), miközben szembesítik a vádpontokkal – beleugrunk a hírhedt náci lelkébe. Emberi oldala a bujdosás éveinek villanásaiból sejlik fel. Száműzetésben, megtűrt, körözött személyként várja a hírnököt egy jó hír, barát vagy levél formájában. De nem jön kitüntetés, csak a lefokozások. Orvosi titulusát elveszik, tudományos művei nem érdekelnek senkit. Munkássága ellenpontjaként mindenkitől távol, a kormánytól, családjától, hazájától elszigetelve, saját gondolatai tébolyában ki van szolgáltatva mások jóindulatának. Emberi tragédiája fia döntése: megkérdezése és beleegyezése nélkül akar megnősülni, majd felvenné a felesége nevét, hogy kilépjen apja vértől és szennytől tocsogó emlékének árnyékából.

Az előadás próbál nem ítélkezni: a mai szemüvegünkön keresztül egy önhitt mesterember tragédiáját látjuk a színpadon – nem tudós, nem szaktekintély, csak egy hétköznapi felcser, aki rossz időben rossz emberektől kapott hatalmat. Egykori katonaorvos, alulképzett és nagyravágyó kisember, aki parancsot teljesített, és a tudomány égiszének védőburka alól felmentést remélt. Egyszerre groteszk és komikus, ahogy azon bánkódik, hogy bujdosásában egy „alávaló nép” nyelvén kell beszélgetnie, és hogy nem tudja megóvni szép, egészségesen fehér germán bőrét a nap barnító erejétől. Bányai rendezésének finom eleganciája nem tolakodó, csak láttat. Az előadás érdeme, hogy a rémségeket nem tolja naturálisan a nézők arcába, csupán a képzeletre hagyatkozik. Ízlésesen tálal, és gondolkodásra ösztönöz a pici színpad letisztult, sivár miliője: kis emelvény, néhány szék és egy bőrönd az összes kellék, hátul pedig egy kivetítő, amelyen időnként Mengele képe és egy deportáltak tömegét ábrázoló fotó jelenik meg. A „torz lelkű szörnyeteg” eszköztelen magányát a zenei aláfestés ellenpontozza: csodás klasszikus muzsika csendül fel, többek között Puccini édes dallamvilága.

A rendező a kisszerű gazemberlétet körvonalazza, valamint rámutat mindennapiságára. Mengele kicsit középszerű és nárcisztikus, picit tehetségtelen, de nagyra törő álmaitól fűtve elismerésre vágyik. Szánalomra sem méltó: tetteinek oka a legősibb drámai fogás, a hübrisz. Bűnei mégis megbocsáthatatlanok, mert a holokauszt-túlélők közvetlen leszármazottjainak a zsigereiben még elevenen élnek a rémtettek, míg társadalmilag nem engedhető meg, hogy az emberkísérletek megismétlődjenek. Természetesen a bűnösöknek bűnhődniük kell: a fiktív per ítélete azonnali, akasztás általi halál.

A holokauszt olyan mély nyomot hagyott az emberiségben, hogy idővel a borzalmak kisemberei démonokká nőttek. Újabb és újabb alkotások születnek, amelyek próbálják feldolgozhatóvá tenni ezt a kollektív traumát. A Mengele bőröndje is egy újabb próbálkozás, gondolatébresztő fikció a társadalmi feloldozásért. Át kell kereteznünk a rémet, és ki kell tudnunk nevetni egy őrült pojácát – talán csak ennyi a megoldás?

Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje – Josef M. két halála
monodráma 2 részben
Spirit Színház
Szereplő: Perjés János
Színpadra alkalmazta: Besenyei Zsuzsanna
Dramaturg: Bányai Gábor
Díszlet: Bányai Gábor
Jelmez: Szűcs Beatrix
Rendezőasszisztens: Besenyei Zsuzsanna
Rendező: Bányai Gábor
Bemutató: 2017. december 16.
Következő előadások: 2018. február 1., 9., március 9., 24.