Az intelligens nők veszélyesek

A Katona József Színház októberi műsorán helyet kapott Moliére egyik legsikeresebb, de egyben legnagyobb viharokat kavart vígjátéka is: A nők iskolája. A recepciótörténet a francia szerző életének lenyomataként bélyegezte meg a darabot, hiszen a főszereplő, Arnolf szándékaihoz hasonlóan Moliére feleségül vette a tizenkilenc éves Armande Béjart, és akkoriban sokan az író saját megrögzött féltékenységét és viharos kapcsolatának eseményeit vélték felfedezni a történet mögött. A nők iskolájáról a szakma sem vélekedett egyöntetűen: az elismerésre méltóan megszerkesztett, verses formába illesztett komédiához, a nők egyházi taníttatásának megcsúfolásához és a hagyományok, az erkölcsösség kinevettetéséhez a különböző korokban mind másképp viszonyultak a kritikusok.

Az eredeti szövegen bő háromszázötven év elteltével volt mit átdolgozni, hogy a 21. századi nézőközönséget is megszólíthassa. Ennek munkálatait Timkovics Dorka nyersfordítása nyomán Závada Péter végezte el, aki a tartalmat illetően végig ragaszkodott a Moliére-drámához, viszont egy teljesen újszerű, modern szöveget hozott létre. A párbeszédek beleilleszkednek a mai élőbeszéd nyelvhasználatába, nem érezhető, hogy egy rég letűnt kor számára íródott a mű. A hangsúlyos pontokon ellenben az írott nyelviségbe csap át néhány szellemes, igazi závadás verssor erejéig. A fiatal szerző stílusos humorral, rutinos, kifinomult írói érzékkel csempészte bele így kicsit önmagát is a darabba. Igazán ötletes versszerű dialógusokat alkotott meg, amelyek nem hatnak mesterkéltnek vagy színpadiasnak. Fellazultak a terjengősebb monológok, és könnyedebbé, pörgősebbé vált a szöveg.

A rendező, Ascher Tamás kivétel nélkül remek színészekkel hozta létre az előadást. Máté Gábor a tőle megszokott módon kifogástalanul játssza a főszereplő Arnolphe figuráját. Egy gazdag, szűk látókörű öregurat alakít, aki az intelligens nők ravasz játszmáitól és hűtlenségétől való félelmében, valamint ismerősei tapasztalatai alapján magához vesz, majd kolostorba zárat egy kislányt, Ágnest. Célja, hogy a lány minél inkább tudatlan maradjon, és ha felnő, maradéktalanul rendelje alá magát az ura akaratának – aki természetesen ő maga, a „megmentője” lesz. Az időközben felcseperedett Ágnes azonban egészen más életet képzel magának, és egy jól szituált fiatalemberen akad meg a tekintete. Mikor ezt Arnolphe megtudja, teljesen elzárja a lányt a külvilágtól. A bonyodalmak akkor kezdődnek igazán, amikor kiderül, hogy a kiszemelt ifjú az idős úr egyik régi barátjának fia, aki rendszeresen beszámol Arnolphe-nak szerelmi élete aktuális történéseiről, így a gyönyörű lányról is, akit betegesen féltékeny nevelőapja a négy fal között tart. Az előadás legnagyobb erőssége, az utánozhatatlan humor legfőbb forrása a szituációk abszurditásában, a szereplők értékrendjeinek összeférhetetlenségében és az egymás felé mutatott álarcuk leleplezésében rejlik.

Az Ágnes szerepében látható Rujder Vivien rendkívül fiatal kora ellenére kétségtelenül méltó partnerévé válik nemcsak Máté Gábornak, de a többi elismert színésznek is (Jordán Adélnak, Ötvös Andrásnak vagy Bán Jánosnak, akik mellékszereplőként is tündökölnek). Rutintalanságnak nyoma sincs a játékában. Nagyszerűen sikerült magáévá tennie az ártatlan, butácskának tűnő, de valójában agyafúrt nevelt lány szerepét. A két főszereplő karaktere kellően árnyaltan kidolgozott, jól tudnak együttműködni, egymásra hangolódni a színpadon. Tasnádi Bence formálja meg Ágnes csábítóját, Horace-t. Benne szintén emberére talált a nő meghódításáért mindenre elszánt karakter, remekül adja a naiv hősszerelmes férfit. A két fiatal egy merőben más világban él, mint Arnolphe.

Külön figyelmet érdemelnek Szakács Györgyi jelmeztervező pazar ruhakölteményei, amelyek találóan tükrözika szereplők személyiségjegyeit, különösen Arnolphe és Horace egymással épp ellentétes habitusát: az idős férfi nyárspolgárias, tekintélyt sugalló összeállítása (kifényezett cipő, élére vasalt, hózentrógerrel rögzített szövetnadrág és ing, nyakkendő, öltöny) éles kontrasztban áll Horace szabadszellemű és -elvű lezser eleganciájával. Ágnes kislányos báját, jólneveltségét tükrözi finom csipkegalléros, gyöngyökkel díszített, konzervatív, szigorúan térd alá érő kockás ruhája és szoros kontyba tűzött haja (amit a darab végére ki is bont, mikor szabadulni készül fogvatartója elől). A szereplők társadalmi helyzete és a gondolkodásmódjuk között tátongó szakadékot is remekül érzékelteti az öltözékek összeállítása. A díszlet a maga egyszerűségében nagyszerű: csak a legszükségesebb kellékekkel és egy forgószínpaddal operál, amely könnyedén megoldja a helyszínek közötti gyors váltásokat.

Az előadás még napjainkban is aktuálisnak tekinthető vitatémákat feszeget: az emberi előítéletek szerepét, a párkapcsolaton belüli elnyomást, alárendeltséget, a nők és a férfiak közti egyenjogúság kérdését. Ha a rendező nem ragaszkodott volna annyira az eredeti mű kereteihez, még inkább továbbgondolhatóak és elmélyíthetőek lettek volna a fellebbentett kérdéskörök, kiegyenlítve kicsit a komikum és a mögöttes tartalom arányát. Vígjáték lévén azonban fő tisztjének nem ezt, hanem a könnyed szórakoztatást tekinti az előadás, amit maximálisan be is teljesít.

Moliére: A nők iskolája
Katona József Színház
Szereplők: Máté Gábor, Rujder Vivien, Tasnádi Bence, Ötvös András, Jordán Adél, Bán János, Vajdai Vilmos, Szacsvay László, Dér Zsolt, Lestyán Attila
Rendező: Ascher Tamás
Szövegkönyv: Závada Péter
Díszlet: Khell Zsolt
Jelmez: Szakács Györgyi
Dramaturg: Radnai Annamária
Asszisztens: Tiwald György
Zenei szerkesztő: Vajdai Vilmos
Világítástervező: Bányai Tamás
Bemutató: 2016. október 9.
Következő előadások: 2016. december 27., 2017. január 8., 13., 19., 28.