Kísértetek egy művház körül

A Gondnokság sikerét követően, október 25-én, pénteken mutatják be a Jurányi Inkubátorházban Dömötör András és Kovács Dániel második sitcom jellegű előadássorozatát, a Művházat. Az új sitcomsorozat egy vidéki művelődési házban, Kopjáson játszódik majd,  egy 8143 fős, a valóságban nem létező kisvárosban. A történet egy ottani közösség életéről szól, egy stadion építkezésének a közelében. A stadionépítés során pedig misztikus-horrorisztikus eseménysorozat veszi kezdetét a régi sírok felforgatásával…

A Művház már a második sitcom jellegű előadássorozatotok Kovács Dániellel. Mi hozott össze benneteket?

Az előző sorozatnál volt egy közös szándék arra, hogy együtt dolgozzunk, ami ritka dolog rendezőknél. Legalábbis én úgy tapasztalom, hogy kevés olyan rendező van, aki keresné a másik társaságát: nagyon magányos műfaj ez. Sok erős dolgot láttam Danitól a főiskolától kezdve, és megkerestem, hogy valamilyen formában együtt gondolkodjunk, akár függetlenként, akár a Katona József Színházon belül, ahol ő is rendezett. A Sufniban aztán lehetőségünk adódott a Gondnokságra.

Addigra én már kitaláltam a Szakkör nevű csapatot is. Szeretnénk, ha ez a színházi formáció ettől az évadtól kezdve markánsabban, meghatározó dolgokat létrehozva jelenne meg a független színházi szférán belül. Van valamiféle múltunk is. Korábbi előadásaink közül továbbra is látható A Pestis, ami több külföldi vendégjátékra is eljutott, és már harmadik évada megy a Vígszínházban.

Hogyan magyaráznád meg a szituációs komédia mibenlétét azok számára, akik nem követték végig a Gondnokság epizódjait, mi köze a tévékből ismert sorozatokhoz?

Ez egy vicces helyzet, de egyikünknek sincs tévéje. Nem nézünk sorozatokat. Tehát nem az történt, hogy mi magunk a műfaj iránti elkötelezettségből kezdtünk volna neki: a sitcomhoz inkább iróniával nyúltunk, és a színház felöl közelítettük meg a műfajt.

Nagyon jó ebben a műfajban, hogy mindig aktuális. Ez a Művháznál is így lesz. Úgy kell ezt elképzelni, hogy a legfrissebb eseményeket nyersen és abban a pillanatban beleépítjük az előadásba; a Gondnokságnál is előfordult, hogy kora esti híreket már aznap belevettünk az előadásba, és a néző ott értesült egy aktualitásról. Van tehát a dolognak egyfajta kabaré jellege. Még az is nagyon fontos a műfajban, hogy sorozatban tudunk gondolkodni. Ez izgalmas a karakterek felépítésénél, és a véletlennek is óriási szerepe van. Jó ezzel játszani, hiszen egy színházi próbafolyamat alapvetően hosszú, ahol elég idő jut arra, hogy ötleteket kipróbáljunk, elvessünk. Erre itt nincsen mód. Ha valami belekerül, azt folytatnunk kell.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=-waVrLBm1ns[/youtube]

Milyen apropóból született meg a Gondnokságot követően egy új szituációs komédia ötlete?

A Gondnokságot be kellett fejezni a Katonában. Ez nem egy rossz ízű történet, egyszerűen így alakult, de megmaradt bennünk a vágy, hogy hasonló formában dolgozzunk tovább. A célunk most, hogy azt a szocioközeget, ami a Művházé, ötvözzük egy magyar történelemhez köthető misztikus szállal, és egy szürreális thrillert indítsunk el. Tehát ha a Gondnokság szuperhősös sémát használt, akkor itt egy thriller-krimi történet felé megyünk el, sok baljós eseménnyel.

Tematikáját, kiindulópontját, közegét tekintve a Művház emlékeztetheti a nézőt a Virágos Magyarországra, amit Kovács Dani írt és rendezett. Rendezőként miért tartottátok érdekesnek egy „Művház” életébe való betekintést?

Bizonyos ötleteket épp azért vetettünk el, hogy ez más legyen, mint a Virágos Magyarország. Azt gondoltuk, hogy a magyar kultúráról úgy tudunk beszélni, ha van egy helyszínünk, ahol mindenki a magyar kultúráért dolgozik vagy azzal találkozik. A Művház igazából egy metaforája lehet annak, ahogy egyre bonyolultabbá, egyre maszatosabbá válik ma Magyarországon a kultúra fogalma, ahogy már ez is a társadalom betegségének jegyeit mutatja. Alapvetően ebbe a méhkasba szerettünk volna két kézzel, védőkesztyű nélkül belenyúlni.

Honnan van rálátásotok a „vidék” életére?

Dani budaörsi, sokat beszél az ottani emberekről, közösségről. A Virágos Magyarország miatt is van gyűjtése a művelődési házak életéről: riportokat készített, fotózott, filmezett. Ő egyébként csinál is majd az évad során egy dokumentarista előadást, ami kifejezetten a vidéki művelődési házak életéről fog szólni. Jómagam zalaegerszegiként szintén eléggé pontosan ismerem a magyarországi vidéki életet, hiszen abban nőttem fel. Vagyis ezt a témát nem felülről és eltartva kezeljük: nagyon sok szeretettel és nagyon komolyan szeretnénk megvizsgálni a vidéki kulturális életet. Szerintünk épp azért lehetnek érdekesek az ottani emberek, mert befolyásolhatóbbak és béketűrőbbek, mint a budapestiek. Rendkívül érdekes lehet színházilag, ahogyan ők látják, mi történik az országban.

Mi az, amiben hasonlít a két előadás a formán kívül?

Aki látta a Gondnokságot, nem fog csalódni: a Művház hasonló világú, gondolkodású lesz, ugyanakkor egy teljesen más atmoszféra, teljesen más helyszín, teljesen más történet várható. Az alapcsapat, így mi rendezőként, Kálmán Eszter látványtervező, Laboda Kornél dramaturg maradt, és noha a videósunk, Kolozsváry Bálint munkáját két nagyszerű fiatal, Minda Krisztina, továbbá Csige Márta pótolják majd, de Bálint is azért velünk lesz. Ez egyfajta garancia arra, hogy aki a Gondnokságot szerette, az ezt is szeretni fogja.

Az előadások YouTube-csatornán való közlése mennyiben befolyásolta a nézettséget. Elszívta a nézőket a színháztól, vagy inkább előnyét éreztétek a Gondnokságnál?

Az az őszinte válaszom, hogy nem tudom pontosan. Vannak nagyszerű és számunkra nagyon fontos visszajelzések. Például amikor elmentem Szabadkára dolgozni, kiderült, hogy ott mindenki látta az összes részt, és vitatkoztak róluk. Mesélt olyat is valaki nekem, aki nem tudta megnézni évad közben, hogy később egyhuzamban, mint egy igazi sorozatot, úgy nézte végig az évadot. Az alapvető célunk az volt a videómegosztó használatával, hogy aki később akart vagy tudott bekapcsolódni, az is megtekinthesse az előző részeket.

Mi tekinthető sikernek egy ilyen produkciónál?

A tavalyi Gondnokság nagyon jó élmény volt. Visszajáró nézőink lettek, akik sokszor ugyanott ültek, megvolt a törzshelyük a nézőtéren, vagy izgatottan érdeklődtek, mi fog történni, miért fog úgy történni. Tehát ténylegesen olyan hatást értünk el, hogy az emberek rákattantak a produkcióra, és követni akarták. Sikerként élnénk meg, ha létrejönne egy saját közönségünk a Jurányiban is.

Hatalmas segítséget kapunk a helytől, a Fügétől és a Jurányi Háztól mindenféle értelemben, és óriási öröm, hogy olyan színészek tudnak majd egy produkcióban dolgozni, akik esetleg nagyon régen játszottak együtt, vagy még soha.

Mindemellett hamarosan új projekt elé nézel. Marianna Salzmann német írónővel dolgozol együtt, akinek Mamelosn című darabját nemrég nagy sikerrel mutatta be itthon is a Gólem Színház. Mesélj erről!

Marianna Salzmann neve eléggé ismeretlen Magyarországon: ő azt a díjat kapta meg tavaly drámaíróként, amit még a Lángarc idején Marius von Mayenburg, vagyis ma ő az egyik legjelentősebb fiatal német drámaíró. A berlini Gorkij Színház egyik intendánsa találta ki, hogy dolgozhatnánk együtt Mariannával, és ebből egy nagyon jó találkozás lett. Januárban készítünk Berlinben egy kötetlenebb előadássorozatot először, inkább eseményeknek nevezném őket, és létrehozunk valamit február elejére is. A többiről pedig még korai lenne beszélni…



Művház – A Szakkör színházi sorozata
Jurányi Inkubátorház
Rendezte: Dömötör András és Kovács Dániel
Szereplők: Mészáros Piroska, Schruff Milán, Szamosi Zsófia, Tamási Zoltán, Vajda Milán
Bemutató: Jurányi, 2013. október 25. 19:00, 21:00,
További előadások: 2013. november 28. 19:00, 21:00.