„Ez a sztori sakk-mattot ad nekem”

Jensen filmjét 2006-ban mutatták be Dániában, az alkotást több díjjal is jutalmazták. Élő rendezőről, forgatókönyvíróról van szó, tehát a darab abszolút kortárs. Másképp készülsz ilyenkor egy szerepre?

Megnéztem régen többször is a filmet, imádtam, de hát iszonyatosan jó színészek játszottak benne, így nehéz elvonatkoztatni. Él a fejemben egy erős előkép és élmény, ami elvárást támaszt felém – ezt most össze kell törni ahhoz, hogy a sajátommá tudjam formálni a karaktert. Egyébként a Jensen-film képi világa, a groteszk, purgatóriumszerű hangulata nagyon megfogott, betegre nevettem magam bizonyos jeleneteken, ugyanakkor szívbemarkoló, hogy mennyire sok magányos ember sodródik egymás mellé ebben a történetben.

A történet egyik főszereplője a zűrös előéletű Adam, a másik pedig Ivan, a pap, aki a rábízott közmunkásokat – köztük Adamot is – igyekszik jó útra téríteni, optimizmust csempészni az életükbe. Miféle „játszma” zajlik kettejük között?

A valódi konfliktus az, hogy nincs konfliktus: Ivan nem hajlandó beleállni a konfliktusokba, nem akar a valósággal szembesülni. Bolondnak is tartható, vagy a bátorság, a hit megtestesítőjének. Kísérti a múltja, de homokba dugja a fejét, vagyis ennek a kvázi jóságnak és naivitásnak múltbeli gyökerei vannak: túlélési technika, önvédelmi mechanizmus. Olyan közösséget hoz létre, ahol az emberek nem ítélik meg egymást, tehát egy misztikus-utópisztikus világot von köréjük. Ezáltal tudják túlélni mindazt, ami a múltban történt velük, de persze közben azért ott hordozzák magukban. Amikor a harmóniát szorosan kézben tartó Ivan megborul, a többiek valódi énje előkúszik. A neonáci Adam Ivan ellenpontja, komoly igazságérzettel rendelkezik, s a történet során nagy változásokon megy át. Ez a sztori sakk-mattot ad nekem: egyszerre oldoz fel és késztet elszámoltatásra.

Ezt hogy érted?

Olyan kérdéseket dob elém, amikkel rég foglalkoztam. Kamaszkorban az ember nyit a világ felé, igyekszik megismerni önmagát és a gyökereit. Aztán amikor felnövünk, elsodor magával az élet, a megfelelési kényszer, a napi rutin. Erőltetett menetben haladunk előre, s közben elfeledkezünk olyan alapvetésekről, mint például hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, hogyan kell örülni valaminek. Ez a darab arra kényszerít, hogy ezeket a kérdéseket újra feltegyem magamnak, ráadásul komoly alázatra nevel színészként, civilként is.

Tulajdonképpen Jób ószövetségi történetének kortárs feldolgozásáról van szó.

Jensen a forgatókönyv írásakor a Bibliából ismert Jób könyvéből indult ki, ami az Isten és a Sátán közti fogadás története. „Fogadjunk, ha beteggé teszem Jóbot, és elveszem mindenét, káromolni fog téged”, mondja a Sátán. „Fogadjunk, hogy bármit is teszel vele, engem fog szeretni, és istenhívő marad”, mondja Isten. Ivan és Adam között egy hatalmas csata bontakozik ki, amely megfeleltethető a bennünk lakozó Jó és Rossz küzdelmének. Megküzdenek egymással a saját igazukért. A történet persze azért sokkal többről is szól, mint hogy mi Isten felelőssége. Számos rétege van, és ettől nagy kihívás színészileg színpadra vinni.

A racionális, szókimondó Adam vagy inkább a kissé naiv, az emberekről jót feltételező Ivan – magánemberként melyik áll hozzád közelebb?

Egy mix vagyok. Amikor jól vagyok a bőrömben, tudok hinni abban, hogy a világ jó, de eredendően, szakmámból kifolyólag is kételkedő ember vagyok. A kegyetlen igazság mindig is érdekelt – az már más kérdés, hogy mennyire tudom elviselni.

Milyen hangulatban telnek a próbák?

Kis társulat vagyunk, sokat dolgozunk együtt, szoros barátság alakult ki közöttünk. Hasonló lelkületűek, hasonlóan kétkedő-kereső emberek vagyunk, jól kiegészítjük egymást. Nehéz próbálni a darabot, hiszen mégsem egy Csehovról van szó. A sok helyszínváltás, az apróbb jelenetek nagyon nehézzé teszik azt, hogy színészileg következetes íveket lehessen bejárni. Szóval az Ádám almái egy nehéz és küzdelmes feladat, de azt hiszem, az mindig jó, ha valami nem adja magát egyből, és nem annyira egyértelmű, mint amilyennek elsőre látszik. Ez egy tragikomikus, groteszk színjáték, tele abszurd helyzetekkel, emberi motívumokkal, amelyek megnevettethetik a nézőket, ugyanakkor egy nagyon kemény, kegyetlen történet.