Minden színház álma

A Soltis (és semmiképpen sem Soltész, ahogyan arra már az előadás legelején felhívják a figyelmünket) Lajos Színház társulata a fizikai színház eszközeit használva ragadja meg egyszerre a gazdag és a szegény színház fogalmát – ez utóbbiról egy kicsivel talán mégiscsak többet elárulva. Teszi ezt Shakespeare Szentivánéji álma sajátos felfogásának a segítségével. Ebben az előadásban az álom valóban álom, vagy legalábbis mindenképpen egy tudat alatt működő világ, ezzel legitimizálva egy olyan vakmerően szórakoztató, nagyívű látványt az erdőben játszódó kaotikus jelenetekhez, amely bármilyen más módon egyszerűen indokolatlan lenne. Már csak ezért is remek ötlet, hogy a MU Színház büféjében játszódó első pár jelenet után a színházterembe tartó nézőket Égeus (Nagy Gábor) figyelmezteti: vigyázzanak az erdőben, mert veszélyes. Soha nem látott cirkuszi revüvilág elevenedik itt meg a görkorcsolyán guruló Pucktól (Boznánszky Anna) kezdve egészen a Titánia (Nagy Zsuzsi) és a szamárrá változott Tompor Miklós (Bruckner Roland) szerelmes nászakor eldördülő konfettiágyúig bezárólag. Ezt pedig mind a megvalósítás, mind az álomkontextus okán nagyon könnyen lehet szeretni.

Másfelől a maga prózai valóságában ott van a Soltis Lajos Színház, amelyet ezúttal a Shakespeare-darab derék mesteremberei működtetnek. Felépítésében sokkal inkább ők a főszereplői az előadásnak, semmint az egymásba gabalyodó szerelmespárok. (Ez utóbbiak helyzetét mi sem jelzi jobban, mint hogy Théseus és Oberon, illetve Hippolyta és Titánia szerepét praktikus módon összevonták.) Némi – drámatörténeti áthallásoktól sem mentes – vitatkozás után az előadásbeli Soltisék pályáznak Piramusz és Tiszbe történetével arra a felhívásra, melyet Théseus (Pesti Arnold) írt ki, hogy saját esküvője fényét növelje. Esetükben a szegénység alatt nem a teljes eszköztelenséget, hanem inkább a mindent bájosan összebuheráló amatőrséget kell érteni. „Bent hagytuk a dzsungölyt az erdőben!” – hangzik el a problémafelvetés a Piramusz-darab dzsungelből érkező oroszlánja kapcsán az előadás végén, amelyről később még lesz szó.

Rettenetesen szórakoztató látni ezt a szó legszebb értelmében vett amatőr színházi világot belülről, amely egy kicsit egyszerre magáé a vakmerően önironizáló Soltisé és az előadásbeli színészeké, mindemellett pedig nem fél finoman reflektálni bizonyos aktualitásokra sem: a vissza-visszatérő társulati viták egyikén több ízben lökik le székéről a takarítónőből színésznővé előléptetett Lavórfalvynét (Fodor Lili), ez pedig minden komikus ábrázolásával együtt is eszünkbe juttathatja az elmúlt év szereposztó dívánnyal kapcsolatos színházi botrányait. E tettel kapcsolatban a mesteremberek mentségére az szól, hogy szerepük és helyzetük szerint mindezt talán ők is csak álmodják. Az is különösen jót tesz nekik, hogy az előadás Nádasdy Ádám fordítását használja, amelyet Sándor Júlia dramaturg ötletei tesznek helyenként még az eredetinél is szellemesebbé (lásd a korábban említett Lavórfalvynét).

Legfontosabb erényként pedig ezúttal hozzájuk köthető az előadás valódi hepiendje is. A szerencsésen összekerülő szerelmespárok közül senkit sem érdekel Piramusz és Tiszbe története, a végig száz százalékon pörgő Boznánszky Anna Pukkja azonban itt valóban mindent helyretesz, még a darabbeli Soltis Lajos Színház helyzetét is: készségesen átülteti a közönséget a nézőtérre, hogy a fordított színpadképben végignézhessék a nehezen megszült produkciót. Boznánszky igyekezetes és lendületes játéka könnyekig ható, maga a földreszállt boldogság: a néző csak azért nem tör ki miatta érzékeny, örömteli zokogásban, mert a Soltis-féle Piramusz-előadás kellemes – és hasonlóan profi – abszurditása inkább csak nagyon jóízű kacagásba tereli a miatta feltörő érzelmeket.

Nagy Péter István Szentivánéji álma egy kicsit minden színház álma: tele van szellemességgel, vakmerőséggel, legfőképpen pedig szeretettel.

Shakespeare: Szentivánéji álom
Nádasdy Ádám fordítása alapján a szövegkönyvet készítette: Sándor Júlia e. h.
Rendezte: Nagy Péter István e. h.
Szereplők: Pesti Arnold, Nagy Zsuzsi, Boznánszky Anna, Nagy Gábor, Marton Merédesz, Hajba Beatrix, Tóth Ákos, Piller Ádám, Gregorich Bálint, Bruckner Roland, Piller Ádám, Fodor Lili, Tóth Ákos, Pesti Arnold, Gregorich Domonkos
Zenekar: Gregorich Bálint, Gregorich Domonkos, Gregorich Zsófia
Látványtervező: Tóth Cecília
Kivitelező: Marton Miklós, Mészárics Róbert
Jelmez: F. Szórádi Szilvia