Több mint buli

A Bánkitó Fesztivál immár hetedik éve igyekszik a mainstream közéleti, kulturális szcéna mellett megteremteni egy olyan független közeget, ahol mindenki megélheti saját és mások sokoldalúságát. Egy hely, ahol nincs hierarchia, nincs leosztott szerep, nincsenek kötelező körök. Csak nyitottság és egyenesség. Az idei Fesztivál újdonságairól, programjairól és értékközvetítő szerepéről a szervezőket, Balázs Annát és Gottfried Júliát kérdeztük.





Milyen színházi, zenei eseményekkel, esetleg újításokkal várjátok a látogatókat az idei Bánkitó Fesztiválra?

Balázs Anna: Az idei rendezvénysorozat részeként egy külön színházi minifesztivál is megvalósul. Nem a hagyományos értelemben vett, simán nézős színházi előadások kerülnek bemutatásra – a hangsúly sokkal inkább a részvételi, interaktív jellegű produkciókon lesz.

A tópartra olyan, a független színházi közegből jól ismert alkotócsoportok jönnek, mint a PLACCC, a Dollár Papa Gyermekei, a Független Színház, a Tünet Együttes vagy a Szputnyik Hajózási Társaság – Mentőcsónak Egység. A művészek új vagy kifejezetten a fesztivál tematikájához szabott előadásaikat mutatják be, produkcióik lehetséges szerepeink sokféleségét, a felelősségvállalást, az alternatív megközelítéseket járják körül, és olyan témákat állítanak fókuszba, mint például a kisebbségi reprezentáció, a pedagógia vagy az állampolgári részvétel.

A Tünet Együttes előadása kifejezetten a fesztiválra készül, itt lesz először látható. Olyan közösségi, interaktív társasjátékot tárnak a néző elé, amelynek középpontjában a város és az abban feltűnő hatalmi viszonyok állnak. Azt járják körbe, hogyan épül fel egy közösség, s azt milyen módszerekkel lehetséges fenntartani, a céljuk pedig, hogy itthon is megismertessék a közösségi- és kooperatív együttlakás formáit és opcióit. Különlegessége, hogy a közönség aktív résztvevőjévé is válik ennek a rendhagyó színházi-alkotói folyamatnak.

A Szputnyik Hajózási Társaság Mentőcsónak Egysége aktuális társadalmi problémákat vizsgálva állítja színpadra interaktív színházi társasjátékát, a Szociopolyt, a HOPPart Társulat Ibusár-állomás (Parti Nagy Lajos egyik leghíresebb drámája) előadásában egy színházi értelemben véve hagyományosabb darabot láthat a közönség. Az E-Mancik Színházi Manufaktúra lélekmonológokat hoz Bánkra július 18-án a Szomjas férfiak sört isznak helyettem című darabbal.



Meglehetősen színes a zenei fellépők palettája – színpadra áll többek között a Péterfy Bori & Love Band, a A.K.K.E.Z.D.E.T.P.H.I.A.I., de sok olyan együttes is szerepel a programban – gondolok itt például a Retardált Brothersre, a Bohemian Betyarsra, a Decentralizált Pálmafákra –, akiknek, bevallom, most hallom először a nevét. Mi vezérelt titeket a zenei és színházi programok összeállítása során?

B. A.: A fesztivál közéleti, civil programjait platformként kezeljük, a zenei produkciók esetében sincs ez másképp. Kifejezetten azoknak az előadóknak a közreműködésére számítunk, akiknek ez idáig kevesebb lehetőségük nyílt magukat szélesebb körben megmutatni. Tudatosan törekszünk arra, hogy független vagy éppen a pályájuk elején álló zenei fellépőket, színházi társulatokat hívjunk meg, lehetőséget biztosítva számukra ezzel a bemutatkozásra, az egymással való együttműködésre, valamint egymás stratégiáinak feltérképezésére. Leegyszerűsítve: tuti befutó sztárok helyett a progresszív, saját üzenettel bíró előadóknak kínálunk teret. Olyanoknak, mint például a Margaret Island, VAN Filmzenekar, Mary Popkids, Antonia Vai, hogy csak néhányat említsek.

Gottfried Juli: Annával a színházi és civil projektekért felelünk, a zenei programok szerevezését két másik kollégánk végzi. A zenei programokat tekintve elmondható, hogy nincsen konkrétan megszabott stílus vagy műfaj, ami alapján válogattak a szervezők. Egész évben figyelték a feltörekvő, tehetséges fiatalokból álló zenekarokat – így kerültek ők a fellépők listájára. Olyan csapatok is fellépnek majd idén, akiket már sokadik alkalommal üdvözölhetünk a színpadunkon, s akik, repertoárjukból, stílusokból nyújtanak egy-egy szeletet a zenekedvelő közönségnek. Hogy kikről is beszélek? A Bár 72 az elektronikus zenei felhozatalról gondoskodik, az S10 zenei kiadó a hip-hopos vonalat képviseli. Idén látjuk vendégül először a Tilos Rádió csapatát, akik minden bizonnyal értékes színfoltokkal gazdagítják majd a fesztivál zenei kavalkádját.



Bátor és egyben elismerésre méltó koncepció ez. Nézzük a másik oldalt, a közönséget: kiket céloz meg a rendezvény, és milyen értékeket kívántok közvetíteni a projektjeitek által?

B. A.: A rendezvény az elmúlt évek során már kialakította törzsközönségét, az idei, hetedik alkalommal megrendezésre kerülő Színházi Fesztivállal egybekötött Bánkitó célja, hogy tovább bővítsük az érdeklődők bázisát, és hogy azokat is elcsalogassuk, akik eddig még soha nem látogattak el a tóparti rendezvénysorozatra. Elsődleges célunk, hogy teret adjunk a művészeknek, a kultúra kritikusainak, a független gondolkodóknak, hogy átlendítsük őket az alternatív klubok, szubkultúrák világából a szélesebb értelemben vett fesztiválplaccra, másodsorban pedig hogy a tó partján szórakozó fiatalokat művészeti, kulturális és közéleti programok által tegyük érdekeltté és résztvevőkké a társadalmi témákat boncolgató témákban.

G. J.: Úgy vélem, hogy 2015-ös szlogenünk találóan érzékelteti mindazt, amit erről a kérdésről gondolunk. Mindenkinek, így ennek a fesztiválnak is több oldala van, ezekkel operálunk. A Bánkitó egyrészt magában foglal egy olyan különleges zenei fesztivált, ahol egyszerre több műfaj képviselteti magát. Ez ad lehetőséget arra, hogy a közönség minél szélesebb rétegeit szólíthassuk meg.

Másrészt fontosnak tartjuk, hogy olyan látogatók igényeit is kielégítsük, akik nem pusztán zenére, sokkal inkább civil programokra éhesek, s akik a társadalmi témák és a színház iránt erőteljesebb érdeklődést mutatnak.

Célunk, hogy olyan tartalmas, interdiszciplináris eszközökkel tálalt programokat kínáljunk, amelyekkel az említett, különböző érdeklődési körrel bíró embereket is képesek leszünk megérinteni.



Workshopok és fórumok formájában is, ha jól tudom.

B. A.: A fesztivál valóban nagy hangsúlyt fektet arra is, hogy közösségi kérdésekről való diskurzus és építő jellegű viták formájában lehetőséget adjon a közélet formálására. Egyik kulcsfontosságú fesztiválhelyszínünk a Bánkgyöngye Panzió – itt kapnak helyet azok a Kettős Mérce és HVG által szervezett közéleti programok, ahol a résztvevőknek informális közegben, asztali beszélgetések keretében nyílik lehetőségük kifejezésre juttatni véleményüket többek között a bevándorlással, a kisebbségekkel, az oktatással, a politikai alternatívákkal kapcsolatban. Programjaink alakítói olyan szakemberek, akik nem politikai érdekek, hanem szakmai értékek mentén értelmezik szűkebb-tágabb közegünket.

G. J.: Az egyes fórumok, illetve workshopok arra sarkallják az embereket, hogy aktív résztvevőként juttathassák kifejezésre véleményüket, álláspontjaikat. A színházi előadások is aktív állampolgári részvételt megkívánó projektek, olyanok, ahol a néző nem csupán befogadója, hanem alakítója is a darab cselekményének. Ez az intenzív részvételi működési forma nekünk, szervezőknek nem pusztán három napról szól – a hétköznapi életben is ideális, működőképes elképzelésnek tartjuk.

B. A.: Ezenfelül lesznek még olyan, a Színházi Fesztiválunkhoz kapcsolódó programok – Független Színház, Éjjel-nappal 7ker –, melyek szintén workshopok formájában ígérnek izgalmas és hasznos időtöltést. A Független Színházban cigány és nem cigány hátrányos helyzetű művészek dolgoznak, előadásuk alapja a Tollfosztás című film. Munkájuk a fesztivál első két napján zártkörűen indul, a résztvevők által kidolgozott akciót az utolsó napon, szombaton mutatják be.

Ez idáig csak középiskolások, egyetemisták vehettek részt e figyelemfelkeltő akcióban – most kíváncsian várjuk, milyen fogadtatásban részesül a produkció, ha más és egyben különböző korosztály elé visszük. Bízunk abban, hogy kommunikációs hidat képez majd az egyes generációk között.



Nem tudok elmenni amellett, hogy megjegyezzem: az ember lassan már ki se lát a nyári fesztiváldömpingből. Ha meg kellene fogalmazni, hogy mi különbözteti meg a Bánkitó Fesztivált a tucatrendezvényektől, mit mondanátok?

B. A.: Próbálunk ügyesen balanszírozni a civil, kulturális, illetve a zenei programok között. Aki ellátogat hozzánk, a fesztivál mindkét oldalával találkozhat. A közéleti és kulturális programok olyan fontosságú társadalmi kérdésekkel, problémákkal foglalkoznak, amelyek más fesztiválon ilyen minőségben aligha jelennek meg, vagy ha mégis, akkor is csak elszórtan, korántsem olyan tematikusan, mint a Bánkitónál.

Nem szponzorokból, hanem a közönségből építkezünk. A véleménynyilvánításához szükséges csatornák kialakítása, fejlesztése esetünkben kardinális szerepet tölt be. Szeretnénk elérni, hogy a jövőben nálunk fesztiválozók számára is érezhető legyen: kikapcsolódás közben olyan tudás és információ birtokába juthat, amely más fesztiválon ilyen formában nem adatik meg számára.

G. J.: Azt gondolom, sok olyan fesztivál létezik, amely a miénkhez hasonlóan nagy hangsúlyt fektet a színházi, zenei programokra, tehát nem akarom azt mondani, hogy úttörők vagyunk a fesztivál műfaját illetően. Ami azonban megkülönböztet minket a többitől, az az, hogy fesztiválunk szellemisége legalább annyira alapul a belső tartalmakon, a társadalmi üzenetek közvetítésén, mint a zenén és a bulizáson.

Arra törekszünk, hogy e tartalmak ne szervetlenül jelenjenek meg egymás mellett, hanem egymással kölcsönhatásba lépve szerves egésszé álljanak össze – csak így lesznek képesek egymás közönségét is elérni.



„A Bánkitó Fesztivál idén is meghirdeti művészeti pályázatát”, olvasható a honlapotokon. Mit lehet erről tudni bővebben, és milyen témájú pályaműveket preferáltatok?

B. A.: A fesztivál minden évben igyekszik fókuszba állítani az alkotói, művészeti aktivitást is. Idén tizennyolc pályázó munkáját állítjuk ki. Olyan kültéri installációkat preferáltunk, amelyek szlogenünkre – „Mindennek több oldala van” – reflektálnak, és amelyek a fesztivál dekorációjaként, arculataként is megállják helyüket. Jó, ha egy többnapos, nagyszabású rendezvényen tájékozódási pontok segítik a látogatókat – az installációk ezt is lehetővé teszik.

A tavalyi Bánkitó-fotókon kerékpárokat és a Tószínpadon békésen hűsölő kutyusokat is fel lehetett fedezni. Idén is kitartotok a négylábú, kétkerék-favorizáló imázs mellett?

B. A.: A rendezvény teljes mértékben kutya-, gyermek és kerékpárbarát – mindenkit biztatunk arra, hogy két keréken érkezzen. Idén a gyerekprogramokból is bő választékot kínálunk.

A Bánkitó belföldi marketingje rendkívül erős és hatékony, le a kalappal! Mi a helyzet a külföldi reprezentációval, egyáltalán számítotok más országokból hozzátok érkező fesztiválozókra is?

G. J.: Tisztában vagyunk azzal a szomorú ténnyel, miszerint rengeteg magyar fiatal él már Londonban, Berlinben, szerte a világban. Főleg az utóbbi egy-két évben lett nagyon jellemző, hogy külföldön letelepedett magyarjaink kifejezetten a Bánkitó Fesztivál idejére, ezért látogatnak haza néhány napra. Ennek mi nagyon örülünk, miközben pontosan tudjuk, hogy emögött egy fájó jelenség tünete húzódik meg. Kifejezett külföldre irányuló marketinggel még nem rendelkezünk, de igyekszünk fokozatosan építkezni. A következő lépés a Pest határain túli, vidéki területek meghódítása lesz.

Háromnapos, rendkívül komplex rendezvénysorozatról beszélünk, amelynek megszervezéséhez, lebonyolításához bizonyára sok önkéntes munkájára is szükség van.

G. J.: Így van. Az önkéntesség fogalmát a mi esetünkben két oldalról közelítem meg: egyrészt léteznek azok a klasszikus értelemben vett önkéntesek, az a száznegyven-százötven fő, akiknek a nagy része a fesztivál ideje alatt – az ezt megelőző és követő napokon is – a legkülönbözőbb feladatkörökben segítenek nekünk, legyen szó információs pultban, technikai ügyeletben végzett munkáról vagy főzésről. Ők az önkéntesek azon csoportja, akik nélkül a fesztivál aligha valósulhatna meg.

A másik csoportot azok alkotják, akik már a szervezés folyamatában, a rendezvény külső kommunikációjában is részt vesznek. Kiemelném azon segítőink munkáját is, akik hivatalosan nem nevezhetők önkéntesnek, mégis rengeteg múlik rajtuk, munkájuk nélkülözhetetlen. Meghívott szervezetekről, előadókról beszélek, utóbbiak ingyen vagy jóval a piaci ár alatt fektetnek munkát a programokba, és vállalnak közreműködést.

Az elővételes jegy- és bérleteladásokból meg tudjátok nagyjából már becsülni, hány résztvevőre számíthattok?

B. A.: A fesztiválterület naponta hozzávetőlegesen háromezer-ötszáz fő befogadására alkalmas, de már igencsak közelítünk befogadó képességünk végéhez, különösen érvényes ez július 18-ra. Aki még nem vette meg jegyét, de szeretné megtapasztalni, milyen beleállni a Bánkitó fesztiválhangulatába, az tegye meg mielőbb!